Karácsony után

Hát, vége megint. :( Valahogy minden évben olyan gyorsan szalad el az egész, pedig milyen sokat készülünk rá, és várjuk. Persze nem panaszkodom, szép volt, boldog, és olykor még meghitt is. Bár egyre jobban fogalmazódik bennem a gondolat, hogy másképpen kéne ünnepeljük, hogy még jobban át tudjuk magunkat adni az ünnepnek, és át tudjunk szellemülni, de talán majd jövőre, mikor már négyen leszünk, megjön a megoldás is.

Egyébként jól vagyunk, a kis picurkánk nő-növekszik, rengeteget mocorog, hatalmasakat hullámzik a hasam, de egy igazi kis rejtőzködő, mert ha meg akarom mutatni valakinek-és ebbe az apja is beleértve- akkor meg sem moccan, lapít mint az a bizonyos a fűben. :) Lackó is egyre többször odabújik, megpuszilja, de azért már most mutat némi féltékenységet, pl. ha Gábor megpuszilja, megsimizi a hasam, akkor rászól, hogy ne puszilja, vagy egyszerűen csak odafurakszik ő is. Amúgy is nagyon irigy korszakát éli, rosszul van, ha BÁRKI hozzányúl a játékához, könyörög, hogy menjünk vele játszani, de ha odamegyünk semmihez sem nyúlhatunk, mert azonnal ránk ripakodik.
Amúgy elég apás mostanában, velem rendre közli, hogy nem a barátom, és csak apát szereti, csak apa nyúljon hozzá, ő vigye aludni, miegymás. Kicsit tartok tőle mi lesz, ha én még ráadásul kórházba is vonulok egy pár napra, de azért remélem nem lesz gond. Sokat beszélünk erről, próbálom őt felkészíteni már most, hogy ne érje majd őt meglepetés. De nem hiszem igazán, hogy egy két éves gyereket fel lehet erre készíteni. Voltaképpen még én sem tudom mi vár ránk. :)

Mostmár biztos

Egészen biztos, hogy kislányunk lesz! :) Aki egy kis cuki-muki, húsos pofi, pisze nózi, és hogy úgy mondjam, nem egy apró teremtés, már most 1700 gr. :) És ezzel a mai vizsgálattal tényleg nagy kő esett le a szívemről, mert minden a legnagyobb rendben van vele, mindene megvan, és szép, egészséges, és mostmár ha valami miatt előbb is jön, egészen jó eséllyel indul, mert ez a súly már egész jelentős. :)ÉS be is fordult ügyesen, az orvos szerint már nem valószínű, hogy elmozdulna bármerre, már csak kisebb mocorgások vannak, komoly bútortologatás nem lesz :)

Szóval most nagyon boldog vagyok, jó volt Őt látni, és már várom, hogy ő is köztünk legyen teljes valójában. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz egy kishölgy anyukájának lenni. :)

Ez zene...

...méghozzá a "hidegkirázós" fajtából!

Megjöttek!!!!

Ideértek a képek, és gyönyörűek, éppen ahogy elképzeltem. Sajna karácsonyig már nem mutatom meg, mert meglepetés lesz a szüleinknek, de azért egyet, a kedvencemet mégis megosztom veletek:
(Ugye milyen huncut rajta? És a tök jó az, hogy tényleg ilyen. :) Kata egy igazi varázsló! :) )

Levél a Jézuskának II.

Kedves Jézuska!

Úgy alakult, hogy az én drága férjem gyorsabb volt, mint Te, és születésnapomra meglepett azzal a könyvvel, amit az előző levelemben kértem tőled. Ezért gondoltam szólok Neked, hogy ha még nem késő találj ki valami mást a fa alá, mivel Te egy ötletes fazon vagy, ez biztosan nem jelent gondot! :)

Sok szeretettel és tisztelettel:

Tamcsi :)

Ui: Azért ha mégis ötlet kéne: egy ilyen gyűrű-fülbevaló párosnak nagyon örülnék (pl. fehérben, de ez a szürke is nagyon tetszik! :) )

Szülinapi kívánságok

Elhatároztam, hogy ezentúl minden évben leírom, hogy mit szeretnék elérni egy év alatt, mit szeretnék, milyen legyen az életem éppen egy év múlva. Gondoltam így év végén ez tök klassz, egyrészt mert nem baj, ha ki is mondjuk amit szeretnénk, másrészt mert vicces lesz minden évben visszaolvasni. Aztán felötlött bennem, hogy a szülinapomon fogom leírni, hátha a ez a nap megsokszorozza az energiákat, és valóban teljesülnek a kívánságaim. :)
Tehát, amit a következő évben szeretnék (kijelentő módban írom, mert valahol azt olvastam, hogy az Univerzumnak úgy kell címezni a kéréseinket, és hát ezen ne múljon már! :) ):
-Egy év múlva két egészséges, szép, kedves és okos, eleven kisgyerek anyukája leszek. Lackó imádni fogja a testvérét, úgy ahogyan én az enyémet, és a testvére is imádni fogja őt.
-Gáborral még mindig boldog és kiegyensúlyozott lesz a kapcsolatunk, szeretetben és tiszteletben élünk egymással, és a 7. éves hülyeség természetesen nálunk nem valósul meg. (Arra a babonára gondolok, hogy egy kapcsolat hetedik éve mindig vízválasztó, és nem a legboldogabb szakasz)
-Kevesebbet mutat majd a mérleg 20 kg-val.
-A családom minden tagja egészséges lesz, és boldog.
-Anyagilag sokkal stabilabbak leszünk mint most. Nem kérek sok pénzt, csak nagyobb anyagi biztonságot. Meg némi esélyt a tetőtér megépítésére. :)

Áldott állapot vs. terhesség

Valahogy ez az áldott állapot kezd napról-napra terhességgé válni. Tudom, hogy most jó néhányan felszisszennek, hogy ó, jaj, ilyet nem szabad mondani, meg örüljek, hogy babám lesz, és viseljem hősiesen, meg minden. És persze, én örülök is (nagyon), meg igyekszem viselni is, de a helyzet az, hogy csak az mondja ilyen szépelgőn, hogy ez áldott állapot, és nem terhesség, aki még sosem várt gyereket. Mert bizony így a harmadik trimeszterrel eljött újra a nyűgök ideje: állandóan fáradt vagyok, de éjjel már nem tudok pihenni, mert sehogy sem kényelmes, minden teendő után kb. ugyanannyit kell pihenni, mint amennyi időbe a dolog elvégzése telt, fáj a derekam, és a gyermek már van akkora, hogy bizony sokszor felszisszenek egy-egy mozdulatától. Lackó cipőjét egyre nehezebben tudom bekötni, a magaméról nem is beszélve (lehajolni meg sem próbálok, inkább leülök a földre, csak hát pl. utcán nem megy az ilyesmi ugye). Az állandósult aggodalmat már meg sem említem, mikor Lacust vártam egy nagy rózsaszín ködben lebegtem, eszembe se jutott, hogy bármi is nehéz lesz, vagy hogy bármi baj lehet, most meg? Lépten-nyomon aggódom valami miatt, meg lesz-e minden ujja, fog-e hagyni aludni, Lackó hogy fogadja majd, lesz-e elég türelmem, túléljük-e egyáltalán a szülést, vagy belehalunk mindketten (nem röhög!). Szóval érzelmek hullámzanak bennem folyton, az egyik percben boldog vagyok, és lelkes, a másikban meg búskomor. A család pasi része meg nem érti mi van (persze, mert sose dúltak benne így a hormonok, hülyeségeken meg nem aggódik, minek, ha én úgyis aggódok kettőnk helyett is mindenért?). Szóval ez van mostanában nálunk. A helyzet mondhatni nem rózsás, de lesz ez jobb is, ha máskor nem, hát jövő ilyenkor. :) Addig meg csak kibírjuk valahogy. :)

...

amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed

Énekel

Boci boci tarka, se füle, se farka,
oda megyünk lakni, ahol megisszuk a tejet.

:DD

Mikulás, fotózás, dátha

A Mikulás megvolt, Lackó örült, bár csak mérsékelten, mert közben elöntötte az agyát a takony. :( A tanulság az, hogy valóban, még halkan sem szabad olyasmit mondani, hogy "már az idejét sem tudom mikor volt beteg", mert miután ez az ominózus mondat péntek este elhagyta a számat, vasárnap reggel már taknyodzott is. :) Amúgy egyenlőre úgy tűnik semmi komoly, csak a szokásos: pici láz-hőemelkedés, orrfolyás, nyűglődés.

Tegnap délelőtt pedig megvolt a fotózás is, amit ugye nyertem a facebookon, és nagyon klassz volt, tök jól éreztük magunkat, és azt hiszem nagyon szép képeket fogunk kapni, alig várjuk már. Én csináltam cserébe pár apróságot Katának, hogy azért mégse üres kézzel menjünk már, egyebek közt ezt az angyalt, meg egy karácsonyi sütis tányért, amit később mutatok meg. Remélem örült neki! :) Ha készen lesznek a képek, természetesen mutatom őket :)

Izgi

Életemben először voltam én a Mikulás, és teleraktam a kikészített kiscsizmákat kisvonattal, meg kártyával, meg csokival. És most nagyon izgulok milyen lesz a fogadtatás reggel... :)

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!

Minden bizonnyal észrevetted, hogy nagyon jó kislány voltam idén is, jószívű voltam, nyitott, igyekeztem legyőzni a gyarlóságaimat is. Nem mondom, hogy nincs még mit fejlődni, de igyekezni fogok jövőre is, ígérem. Mindent egybevetve úgy érzem megérdemelném ezt a könyvet karácsonyra, úgyhogy ha te is így gondolod, akkor tudod mit kell tenned. :)

Előre is köszönöm, maradok őszinte híved,
Tamcsi :)

Lájk

Lájkoljátok a hobbikuckót a facebookon! Itt tudjátok. :)

Happy ending

Na az az első éjszaka a nagy ágyban meg úgy volt, hogy ugye elég nehezen aludt el, majd éjjel felsírt, én szaladok be hozzá, és mit látok? Hát azt, hogy a földön fekszik, éppen ott, ahol a kiságya szokott lenni. Visszarakom őt az ágyba, de csak sír, és azt hajtogatja, hogy: "Nem tudok itt feküdni!!" :) Azt hittem megzabálom, a szívem majd megszakadt, hogy meg kell szokja ezt az új helyzetet, és -ékes bizonyíték képen arra, hogy az anyai hülyeség határtalan- már épp azon tűnődtem, hogy felébresztem a Gábort, hogy azonnal rakja össze a kiságyat. Szerencsére erre nem került sor, mert nehezen ugyan, de elaludt, és reggelig húzta a lóbőrt, aztán Gábor másnap meggyőzött, hogy nem fog belehalni ebbe az új helyzetbe, és hogy meglátom, hogy hamar megszokja. Aztán átraktuk az ágyat oda, ahol eddig a kiságy volt, és így már semmi gond, azóta minden éjszakát végigaludt, és reggelente nem jön ki, hanem még mindig kiabál, és megvár az ágyban.
Szóval azért minden jó, ha jó a vége :)

Beszélget a mamával

Mama: - Na és mesélj már valamit nekem, mi újság, hogy vagytok? Hol van az anya?
Lackó: -Anya színházba ment, a Timivej, meg a Misivej. Picit elgondolkodik, majd hozzáteszi: Mit kejj még mondanom?????

Tényleg ezt akarta

Ez a szám megy a rádióban, aminek ugye az utolsó sora az, hogy "mert tényleg ezt akartad..."
Mire Laca kikiabál a szobájából:
-Anyaaaa, Tamajaaaa!! Tényleg ezt akajta a bácsi.

:DDD

Valahogy

nem megy nekem ez az írás mostanság. Mert mikor lenne mit, meg miről, akkor nincs mikor, amikor meg lenne mikor, akkor meg nem jön az ötlet, a vágy.
Pedig el akartam mondani, hogy hogyan telt az a bizonyos első éjszaka, mert ezúttal nem volt minden teljesen zökkenőmentes, meg a játék is nagyon megrekedt, meg hogy voltam a Nemzetiben János vitézt nézni, meg hogy mennyire várom a karácsonyt, és hogy milyen klassz dolog a babavárós ünnepvárás, de valahogy nincs kedvem most. Mondjuk leginkább semmihez sincs, csak bekuckóznék az ágyba egész nap, és enni kelnék fel maximum. Ja, meg pisilni, mert ugyanis ez a drága gyerek megtalálta a hólyagom, megágyazott rajta, és nem mozdul, az istennek sem, ami azt eredményezi, hogy nagyjából fél óránként annyira kell, hogy majd megbolondulok tőle. Lackó ilyet csak az utolsó hónapban csinált például. :)

Mostmár tényleg nagyfiú

Mert ma már nem kiságyban alszik, mint a babák, hanem a nagy ágyban.
Az elalvás nem volt egészen zökkenőmentes, miután megitta a tejcsit (ez az a rész, ahol be szoktam őt fektetni a kiságyba) rám nézett, és megkérdezte: "Hó van a kiságyom?" Na, mondom ez jól kezdődik...De aztán, miután mondtam, hogy tudod, elraktuk a kiságyat, mert te már nagy fiú vagy, és nagy ágyban alszol, nem szólt semmit, csak hosszasan forgolódott, kereste a helyét, nézelődött. Aztán mondtam neki, hogy ma ott maradok vele míg elalszik (mert amúgy ki szoktam jönni, és ő még elszöszölget meg elmagyaráz magában, aztán elalszik), akkor megnyugodott, és bár elég lassan, de végül elaludt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog menni a dolog, bár azt hiszem csak túlaggódom, mint mikor először aludt a szoba másik végében, és nem közvetlen mellettem, vagy mikor először éjszakázott egyedül a szobájában, és nem velem egy szobában. Én aggódtam, meg alig aludtam, ő meg mint a bunda, mintha soha másképp nem lett volna.
Szeretem, hogy ilyen rugalmas. Talán szerencséje van, és ebben nem rám ütött. :)

A tizenharmadik

Kedves Ákos!

Nehéz egy olyan előadónak, mint Te, nem sablonos levelet írni. Úgy értem nyilván naponta kapsz vagy ezer rajongói levelet, nem nagy dolog egy ezer egyedik.

Ezért aztán nem is bonyolítom sokáig a dolgot, inkább egyszerűen csak megköszönöm, hogy megírtad az egyik legszebb és legigazabb szerelmes számot, amit eddigi életem során hallottam, és amire a férjemmel az oltárhoz vonultunk, kimondani életünk legkomolyabb szavait. És nem mellesleg ennek a számnak az utolsó sora a legszebb szerelmi vallomás, amit egyik ember a másiknak mondhat.

Köszönöm.

Üdv, Tamara



Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap

És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap

És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén

Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném

Pozitív

Na, azt hiszem, hogy a nehezén túl vagyok, és újra a pozitív életszemlélet lett rajtam úrrá.
Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak nincs most munkája, és hárman élünk annyi pénzből amennyiből egy ember is csak szűkösen tudna kijönni, de az is igaz, hogy mivel itthon van, minden apróság elkészül végre, amikre eddig nem volt ideje a sok munka miatt, és lettek takarólécek az ajtók köré, meg polc a gyerekszobába (ami szerintem tök jól sikerült, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes férfit választottam, annyira, hogy a másik blogon meg is fogom mutatni mit alkotott), meg lesz könyvespolc a nappaliba, és végre kicsomagolhatjuk a bedobozolt könyveinket, amik a padláson dekkolnak.
És még az is kiderült, hogy tényleg igaz, hogy tudok sz*rból is várat építeni, mert három hete nem vásároltunk szinte semmit, de húst pl. tényleg egy dekát sem, mégis minden nap háromszor eszünk, és finomakat, és még nagyjából egészségeseket is. (A félreértés elkerülése végett: nem nem eszünk húst, hanem abból élünk, ami a mélyhűtőben van, meg kevesebből főzök, többnyire kiadósabb dolgokat.) Szóval a pénztelenség tényleg állati kreatívvá teszi az embert, na. :)
Meg azt is leszűrtem a dologból, hogy boldogtalanok még szegényen sem vagyunk (bár tisztában vagyok vele, hogy a szegénység azért nem itt kezdődik), mert hatalmasakat tudunk nevetni, és örülünk egymásnak, meg szeretjük egymást.
És Lackó nagyon örül ennek a kényszerszabadságnak, azaz hogy Gábor állandóan itthon van, mert így tudnak együtt szöszölni-molyolni, meg "szerszámozni", meg minden fiús dolgot csinálni.
Szóval boldogság van. :)

Játék szünet

Nem írtam tegnap sem, és ma sem fogok, de még elképzelhető, hogy holnap sem. :( Nehéz napokat élünk, elég vacak anyagi helyzetben vagyunk, és szinte minden napom azzal telik, hogy osztok-szorzok, és igyekszem visszanyerni a jó kedvem, meg a pozitív életszemléletem. És tudom, hogy a béka segge alatt kell néha lenni, hogy az ember tudja értékelni a magaslatokat, de most valahogy mégse megy a pozitív gondolkodás.
Ha összekaptam magam jövök megint.

...

                    "...cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el..."

Újabb mérföldkő

Mostanában egyre jobban próbál önállóan öltözni-vetkőzni, és miután zuhanyzás előtt egyedül egy pici segítséggel vetkőzött, zuhi után tök egyedül vette fel a pizsama gatyót,. ráadásul hibátlanul, minden a helyén volt. Imádom. :)

(Az oviban volt olyan ötévesünk, aki nem tudott egyedül öltözni, és bár nyilvánvaló hogy őt a szülei rontották el, az is tény, hogy a 3-4 éveseket is tanítgatni kellett...)

A tizenkettedik

Valami ami miatt soha nem kapok bókot

Nos, én első körben nyilván az alakomat írnám, de az nem lenne igaz, mert Gábortól sokszor kapok bókot a -még finoman szólva sem- modell alkatom miatt is. Úgyhogy hát lássuk csak...A lustaságom miatt még soha senki nem dicsért meg. Akkor ez jó lesz? Kipipálhatom ezt a pontot is? :)

A tizenegyedik

Valami, ami miatt a legtöbb bókot kapom

Hát, talán a szemem és a szám, vagy az arcom úgy általában. :) De ha Gábor udvarolni akar (és mostanában főleg tőle kapok bókot) akkor azt mondja, hogy szép vagyok. Úgy mindenestől. :) Hiába, a szerelem vak. :)

Mostanában

Mostanában ugyan minden nap írok emiatt a "lelkes játék" miatt, de azt már régen írtam, hogy hogy is vagyunk mi.
Lackó szép, okos, kedves, meg dackorszakos, és imádjuk nagyon. Minden nap egy csoda vele, és emellett a véleményem mellett még akkor is kitartok, ha figyelembe veszem azt, hogy tegnap este nyolckor már könyörögtem egy kis csendért, és kijelentettem, hogy ha nem alszik el azonnal, akkor minden bizonnyal lecsapom, mint a taxiórát megbolondulok. Állandóan kérdez, és mindent be is szív a kis szivacsagyába, természetesen azt hiper gyorsan, amit nem kéne. :) Nagyon jó kisfiú is tud lenni, elpakol maga után, és olyan tanácsokat ad, hogy pl.: "Apa, vigyázz a kezedre!" mikor kölcsönadja neki a játék kalapácsot. :)
Mi is jól vagyunk, a törpicsek, meg én. Mióta szedem a magnéziumot, azóta már nem látok mindig mindent borúsan, és csak minden 15. percben üvöltözök, nem állandóan. Na, csak viccelek, azóta tényleg jól vagyok. :) Voltam allergia vizsgálaton, ahol kiderült hogy minden fityfirittyre allergiás vagyok, nem hazudok, még most is taknyom-nyálam egybe folyik néha, mert a házi porra is érzékeny vagyok. Meg terheléses cukron is voltam, aminek még nincs meg az eredménye, de én tudom, hogy minden rendben lesz. :) Hétfőn megyek a nődokihoz, addig a picurkáról csak annyi hírt tudok adni, hogy rengeteget mocorog, szinte egész nap, megállás nélkül, és egyre nagyobbakat rúg. Továbbá, hogy szerintem teljesen máshol, vagy máshogy fekszik mint Laca anno, ugyanis tök másmilyen a pocakom, és szinte alig nőtt valamit, Lackóval meg végig hatalmas volt.

A tizedik

Valaki, akit el kéne eresztenem vagy azt kívánom, bárcsak ne ismerném

Ami a dolog első felét illeti, hát olyan egyenlőre nincs, de tudom, érzem, hogy a gyermekeim elengedése nagyon nehéz lesz, még ha tudom is, hogy muszáj és az az élet rendje. Nehéz elengedni valakinek a kezét, akinek én adtam életet, és mindig, mindenben a legszebbet, legjobbat szeretném neki, és irtó nehéz lesz végignézni, hogy fejjel rohan a falnak, és mondjuk rossz döntéseket hoz. De engem ebben a szellemben neveltek, és úgy gondolom ez így is van rendjén. Egy bizonyos kor után mindenki a maga életének a kovácsa, és felelős a döntéseiért. Szóval ez majd egy nehéz része lesz az életemnek, az biztos, de igyekszem majd jól csinálni, és tudatosan is készülni erre.
Ami a dolog másik felét illeti, hát őszintén mondom, hogy nincs olyan, akit bárcsak ne ismernék. Mert hiszitek vagy sem, még az iránt is érzek hálát, aki a jelenlegi életemben a legtöbb fejtörést vagy kellemetlen pillanatot okozza nekem, ráadásul úgy gondolom, hogy nem véletlen a mi kapcsolatunk sem, tanulok belőle szinte minden nap, akkor meg miért is akarnám őt kitörölni az életemből? Amúgy is, nehézségek nélkül semmit sem érne az egész! :)

A kilencedik

Valaki, akit nem akartam elereszteni, mégis eltávolodott

Azta, ez aztán tényleg nem könnyű. Az ember általában nem akarja elengedni azokat, akiket szeret, és fontos résztvevői az életének. :) Én viszont ebben is elképesztően szerencsés vagyok, mert pár fiatal kori nagy szerelmen kívül nem vesztettem még el senkit életemben, semmilyen értelemben. Meg aztán azt gondolom, hogy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga életének a kovácsa, mert a már említett szerelmi helyzeten kívül én nem sok olyan szitut tudok elképzelni, amikor ne lehetne sok munkával visszakapni azokat, akiktől eltávolodtunk. Ilyen tapasztalataim vannak... Mikor Gáborral megismerkedtünk, és nagy volt a szerelem, elhanyagoltam a barátnőimet, amire azért még most sem vagyok büszke, dehát akkor is tény. És hosszú évek kellettek hozzá, hogy újra az életem részesei legyenek, (vagy én az ő életüké?), és bár ez már nyilván nem ugyanaz az érzés, meg szituáció, azért úgy érzem, hogy a mostani körülményeimhez képest nagyon is jó barátok vagyunk újra. És remélem, hogy ez még alakul is majd pozitív irányba, ha majd nekik is lesznek gyerekeik, meg ha már nagyobbak lesznek a lurkók. Szóval azon leszek, hogy mostantól csak közelebb kerüljünk, és ne távolodjunk többé.

(Kis kiegészítés: Tényleg, az a szitu eszembe sem jutott, ami Antánál áll fenn, hogy külföldre ment. Azért az is tényleg egy olyan helyzet, amikor óhatatlanul is eltávolodunk emberektől, akiktől talán nem szerettünk volna.)

Kérdés

Mit kell tenni, ha a szomszéd puszta kedvességből kockacukorral kényezteti a gyerekünket? Tegnap negyed tizenkettőkor ajándékozta meg egy Balaton szelettel, ma egy darab kockacukrot adott neki, amitől a hátamon a szőr feláll. Tudom én, hogy csak kedveskedni akar, de mégis hogy kell finoman visszautasítani, úgy hogy ne bántsam meg? Ha így haladunk három éves korára foga se marad a gyereknek a sok cukortól. Ti hogy csinálnátok?

Ismét vicces

Ezt találtam. Néhol picit morbid, de nagyon jót röhögtem azért. :)

A nyolcadik

Valaki, aki pokollá tette az életemet vagy pocsékul viselkedett velem

Nos, mivel meggyőződésem, hogy egy ember életét nem könnyű pokollá tenni,- úgy értem nem egy másik ember teszi pokollá, hanem mi magunk, azzal, hogy törődünk más gyűlölködésével, gonoszságával, ármánykodásával- ezért én ezt a pontot megválaszolhatatlannak minősítem. A világ olyan, amilyenné mi tesszük magunk körül. Velem is szoktak pocsékul viselkedni, persze, és gyakran bosszankodok is emiatt, meg emésztem magam napokig, de a végén mindig rájövök, hogy csak magamnak köszönhetem a kellemetlen perceket. Ennyi. :)

A hetedik

Valaki, aki miatt érdemes élnem

Gondolom ezt mondanom sem kell. Természetesen Gábor és a gyerekeim. Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni. :)

Beletrafáltunk

Úgy tűnik ez az élmény ajándékba dolog nagyon bejött, mert Lackó azóta is minden nap elmondja, hogy "Vojtunk Topikájiumba." és már sorolja is, hoyg láttunk: "hajakat, cápát, majmit, kokodijt, és vezettem Vijjám Mekvínt" :) Ma konkrétan ezzel kezdte a napot, mikor reggel bementem hozzá. :) Annyira örülök, hogy így élvezte. :)

A hatodik

Valami, amit reményeim szerint soha nem kell megtennem...

A vágyam az lenne, hogy soha egyetlen szerettemtől se kelljen megválnom, mert eddigi életemben voltam olyan szerencsés, hogy még nem halt meg senki, akit valóban nagyon szerettem. De azt hiszem ez mostanában már lassan elkerülhetetlenné válik, bár ki tudja, még élhetnek a szüleim 20 évig is. Egy ideje, azt hiszem mióta gyerekem van, nagyon foglalkoztat a halál, és mivel a szó szoros értelmében nem vagyok hívő ember, úgy értem olyan, akinek mély megrengethetetlen hite van, így bizony meg is rémiszt picit.
Na de a lényeg az, hogy mivel azt nem remélhetem hogy például a szüleimet sosem kell eltemetnem életem során, mivel hosszú életet szeretnék élni, mint azt az előző bejegyezésben írtam, így azt írnám ehhez a ponthoz, hogy sosem szeretném átélni a gyermekeim elvesztését. 

(Lehet amúgy hogy tök gagyi vagyok ezekkel a vágyakkal, mert tegnap gondolkodtam, és nyilván valami kézzel foghatóbb dolgot kellett volna írnom, például hogy remélem egyszer még nagyon gazdag leszek, vagy mittomén, de én őszintén ezekre a dolgokra vágyom a legjobban legbelül.)

Az ötödik

 Valami, amit reményeim szerint meg fogok tenni életem során

Nekem eddig ehhez a ponthoz jutott eszembe a legtöbb dolog. Végülis ez nem véletlen, 28 éves vagyok, és még rengeteg dolgot szeretnék megtenni az életben. Elvégre egy ember életének szerintem addig van értelme, míg vannak álmai, vágyai, tervei, amiket szeretne megvalósítani.
Úgyhogy erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, nehéz egyet megnevezni, a sok dologból, amit még nagyon szeretnék életemben. Amit mégis talán mindennél jobban szeretnék, és ami nélkül valóban nem szeretnék meghalni, az az, hogy megöregedjek és éljem meg, élvezzem az öregségemet minden szépségével. Szeretnék öreg koromban olyan anyagi stabilitásban létezni, hogy Gáborral élvezhessük nyugdíjas éveinket, utazhassunk, segíthessük a gyerekeinket, és nem utolsósorban, lássam a gyerkőceimet teljes, boldog, felnőtt életet élni, és szeretnék sok unokát. :)

Kérés

Nézem a statisztikákat, és annyira érdekelne ki olvas Szentgotthárdról, Ludwigshafenből, Bécsből, Székesfehérvárról, Nagykanizsáról. Szóval, akinek van kedve ismerkedni, az dobjon egy mailt a macsta@freemail.hu címre. Tök izgatottan várom... :)

Vicces

Lepkevárnál találtam ezt. Ha van unalmas öt percetek, azt tuti feldobhatjátok ezzel, csak irkáljatok be mindenféle igét, a kommentek között van pár ötlet. :) Funny. :)
Tipp: nekem a tickels,cleans, smokes, farts near, plays soccer a kedvenceim :)

Ősz

Ez az ősz igazán elkényeztet minket. Szerintem ilyen gyönyörű már évek óta nem volt, napsütéses, hulló faleveles, reggel-este csípős hideg, délben kellemesen melengető. Imádom. És aki ennek ellenére sem szereti az őszt, az menthetetlen eset! :) Szerintem

A negyedik

Valami, amiért meg kell bocsájtanom valakinek...

Nos, lássuk...Igyekszem megbocsájtani neki, hogy nem tud jól szeretni minket, feltétlen, önzetlen, értő, elfogadó szeretettel, hanem önző, féltékeny, birtokló szeretettel tud csak felénk fordulni. Próbálom megérteni, elfogadni, és jól kezelni a megnyilvánulásait, végülis ki tudja én tudom-e majd jól csinálni...

És tényleg

Megkértem a Gábort, hogy azért hozzon nekem egy doboz magneb6-ot, végülis egy terhes nőnek jól jöhet egy kis plusz magnézium. Elolvasom a dobozon a magnézium hiány tüneteit, és láss csodát, minden illik rám a leírtakból és szinte szó szerint az van leírva, amit én is említettem itt a múltkor. Szóval valószínűleg mégse szülés előtti depim van, hanem akut  magnéziumhiányom. :)

Rájöttem!!!

Basszus, szerintem a tünetek alapján nekem nem szülés utáni, hanem szülés előtti depresszióm van... :DDD

Büszke vagyok magamra...

...mert mióta terhes vagyok egyetlen kg-ot sem híztam. Azt hiszem ez így a 24. héten azért nem is rossz, ugye? :) Mondjuk tudom, hogy mostantól kell igazán odafigyelnem, mert ilyenkor kezdenek azok a fránya kilók alattomosan felkúszni... :)

A harmadik

Valami, amit meg kell bocsájtanom önmagamnak.
Huhh, ez azért nehéz, mert úgy összességében azt gondolom, hogy nincsenek rossz tettek, vagy döntések, mert minden eddigi dolog az életemben hozzátett ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok. Ha rossz döntést hoztam valaha valamiben, az sem volt hiába való, mert tanultam belőle.
Azt viszont talán egy picit bánom, hogy mindig olyan gyorsan jár a szám, még azelőtt kimondok dolgokat, mielőtt tízig számolnék, és így sokszor ömlik ki a számon az indulat, a düh, meg a sok nagy bölcsesség, meggondolatlanul, amivel már életem során nagyon sok embert sikerült is megbántanom. És bár azok, akik ismernek mindig megbocsájtják nekem ezt, és még épül is a kapcsolatunk egy-egy ilyen kirohanás után, azért ez a tulajdonságom mégis azt eredményezi, hogy sok olyan kimondott szó van már a hátam mögött, amit "józanul" már inkább nem akartam volna kimondani, vagy legalábbis nem úgy, abban a formában.

Mi van velem

Nem tudom mi van velem mostanában, de nagyon vacak napokat élek. :( Állandóan rossz kedvű vagyok, nyűgös és undok, Lackóval és Gáborral minden sz*rért veszekszek, kiabálok. Állandóan szörnyűségeket hallok, vagy veszek észre a környezetemben, és persze folyton azon jár az agyam, hogy csak nehogy velem is megtörténjenek. Vajon mitől lehet ez? Akármitől van is, nagyon nem jó, és minden nap megfogadom, hogy nem engedem be a negatívumokat az agyamba, mégsem tudom kizárni őket a gondolataimból, és azt is megfogadom, hogy holnap nem kiabálok, és nem leszek ilyen gyagyás, de mind hiába, másnap megint minden ugyanolyan...Lehet hogy magnéziumot kéne szednem?

A második

Valami, amit szeretek magamban....
Nos ezen sokat gondolkodtam, mert vannak dolgok, amiket szeretek magamban, de szinte egyiket se maradéktalanul. Úgy értem például, hogy tök jó tulajdonságom ugyan, hogy empatikus vagyok, de mégis sokszor még magamat is megőrjítem azzal, hogy lépten-nyomon sírva fakadok mások rossz sorsától, vagy nehézségeitől...
Szóval ezért gondolkodtam, gondolkodtam, és arra jutottam, hogy van azért valami, amit maradéktalanul szeretek magamban, és ez a kreativitásom. Hogy a jég hátán is megélek, megélnék, hogy szó szerint még sz*rból is tudok várat építeni, hogy kihívásnak tekintem régi vacak bútorok újrahasznosítását, vagy a fillérekből történő dekorálást, és ha egy ilyen ötletem jól sül el (és többnyire jól sül el), akkor épp annyira tudok neki örülni, mintha vettem volna valami újat, sőt még jobban is. :)

Óda az uborkához...

...amit az én kisfiam minden bizonnyal már megírt volna, ha tudna költeni, vagy egyszerűen csak írni. Nincs az a mennyiség, amit ebből a csodás zöldségből meg ne bírna enni, és könyörögni kell neki, hogy egyen mellé mást is, mert bár nagyon finom és egészséges, önmagában nem túl tápláló étel. Szerintem ő úgy gondolja, az uborka az égi manna, ami az Égből hullott alá... :) Megkockáztatom, hogy jobban szereti mint a Kinder tojást. (Pedig azt is nagyon imádja :D )

Az első

Mit utálok magamban? :)
Én a lányokkal (Anta és Naomihenger) ellentétben nem tudok, vagy tudnék ezer dolgot felsorolni, lehet hogy azért mert egy beképzelt dög vagyok? :) Szerintem nem azért, hanem mert nagyjából elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és bár tudom, hogy van vagy ezer rossz tulajdonságom, de azt is tudom, hogy az ezer rossz tulajdonságom nagy része hozzám tesz, és nem elvesz belőlem. Ezt úgy értem, hogy például igaz, hogy nagy az igazságérzetem, és a szám is, és ez a kettő olykor nagyon rossz kombináció, mégis, legtöbbször azért mégis jó, hogy ilyen vagyok, mert ez nem akadályoz az életben, hanem inkább előre lendít. Ez így érthető? :)
Viszont van két olyan tulajdonságom, ami azonnal eszembe jutott, mikor azon tűnődtem mit nem szeretek magamban, és ez a kettő olyan, aminek valóban semmilyen előnye nincs, hanem tényleg csak nehezítik az életemet. Az egyik a lustaság, a másik meg a testalkatom. Szóval elképesztően lusta vagyok, és ebből adódóan bizony nem is egy nádszál alkat (és akkor most elég finoman fogalmaztam). De a lustaság az életem minden területén igaz, és minden területén meg is látszik, sajnos. Próbálok én küzdeni ellene, de sajnos mindig ő győz. :(

Én sem maradhatok ki...

Naomihengernél olvastam először erről a játék féléről reggel, és el is döntöttem, hogy én is csatlakozom. Aztán Anta jól beelőzött, de sebaj, utánozós majom leszek, és én is játszok ilyen önismereti terápiás játékot. :)

Tehát a dolog menete a következő:

1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban

Szülinap képekben

Tropicarium:

Szülinapi tortázós-gyertyafújós: 

Milyen az én két évesem?

-Imádja Mickey Egeret, minden formában. Kedvenc meséje a Mickey Egér játszóháza és a Many Mester a tévében, könyvben pedig az AnnaPeti és a Bogyó és Babóca. Mostmár azt is engedi, hogy meséljek belőle, végighallgatja a történeteket.
-Iszonyú akaratos és dacos. A minap egy óráig tartott a hazafelé út, ami amúgy tíz perc, és minden bokornál lefeküdt a földre (ezt toporzékolás helyett csinálja), hogy ő nem jön tovább. Mire hazaértük tíz évvel voltam öregebb, és kihullott a fele hajam.
-Okos és irtó jó a memóriája. Ha egy történés érdekes, akkor azt még hetekig emlegeti, a legváratlanabb helyzetekben hozakodik elő velük Pl. Mit hallgatott meg a védőnéni?( A baba szívhangját). Mit láttunk a tropicariumban? (halacskákat). meg ilyenek. :)) Mostmár egész hosszan eljátszik magában, a duplójával, vagy az ikeás fa vonatsínekkel.
-Önálló. Egyedül eszik, azt sem engedi, hogy megfújjam neki az ételt, azt is megcsinálja magának. próbál egyedül öltözni, vetkőzni, és ha sikerül, megtapsoltatja magát. :)
-Imádja a csokit, főleg a Kinder tojást, meg a szörpikét. Azért bárkinek, bármikor, bárhol, bármennyi puszit hajlandó adni. :) De szerencsére azért az egészséges dolgokat is szereti, pl. a borsót, halat, és szinte minden gyümölcsöt, még a citromot is.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe, de ha lesz még valami, akkor leírom azt is.

Gondolatok

Ma reggel ezt találtam. És arra gondoltam: "Te Jó Ég ez mennyire igaz már!" Rám is, pedig alapvetően optimista embernek tartom magam, és mégis, a negatív gondolatok folyton beférkőznek az agyam zugaiba, és arra gondolok, Vajon megérdemlem én ezt a nagy boldogságot, ami most épp az enyém? Vajon tényleg lehet, hogy egy emberrel egész életében jó dolgok történjenek, és ne tapasztalja meg az élet poklának bugyrait, a szegénységet, a komoly betegségeket, a szeretteinek elvesztését, a nélkülözést, a szeretetlenséget, sikertelenséget? Hát lehet ilyenek nélkül élni? Például mostanában is mindig az jár a fejemben, hogy csak nehogy valami baj történjen a szülésnél (annyi olyat hallottam mostanában, hogy a nő belehalt a szülésbe, vagy a babát vesztette el, hogy már kezdem azt hinni égi jel, Gábor szerint viszont csak meghallom ezeket a storykat, mert foglalkoztat. Végülis lehet.). Látok jó pár olyan esetet, amikor az emberek élik a szép, kerek életüket, és egyik napról a másikra pokollá válik minden, és el sem tudom képzelni, hogy velem sosem történik ilyen. Hogyan kell az embernek boldogságra programozni magát? Hogyan kell elhinni, hogy veled csak jó dolgok történnek majd? Mert kicsiben megy nekem a dolog, például vizsgáknál mindig hittem, hogy nekem csak jó jegyeim lehetnek, és többnyire úgy is lett, aztán hittem abban, hogy erre a szakmára vagyok hivatott, és lám, azonnal lett munkám, mikor még nem is kerestem megtalált a lehetőség. De most, az egész életemet tekintve valahogy nem megy, vagy csak nehezen. Tele vagyok félelmekkel, és tudom, hogy ez így nem helyes, de nagyon nehéz elengedni őket.

Bizonyosság

Ezek ketten minden bizonnyal testvérek, mert ez a mi kis picurkánk pont olyan ficerke, mint a bátyja volt a pocakomban, meg amilyen most is. Non-stop mozog. Imádom :) Mármint a kicsit.
Ja, meg persze a nagyot is. :)

Pótlás

Még a szülinapon akartam, de mostanában állandóan vacakol a net, az is csoda, hogy most épp van.
Szóval:

Szülinapi ütemterv :)

A szülinapos elment szülinapi alvást tartani az apukájával, én meg amíg ő pihen elkészítem ezt a tortát (tavaly is Lila Füge blogjáról csináltam a tortát, és isteni lett,még szerencse, hogy az ő lurkójának egy hónappal van előbb a szülinapja, mint az enyémnek, így minden évben számíthatok majd jó tortaötletre:) ) és becsomagolom azt a két apróságot, amit az élmény mellé kap a gyerkőc, hogy azért a bontogatási procedúra se maradjon el, és ha lesz időm, akkor még lufit is fújok, hogy teljes legyen az élvezet. :)

A szülinaposnak! :)

Élményt ajándékba

Egyszer a Nők lapjában egy Lolával az élet cikkben D. Tóth Kriszta írta, hogy ők élményt szoktak ajándékozni Lolának a szülinapjára, mert az nyilván emlékezetesebb, mint egy ezredik játék. Mélyen egyetértek, hisz nálunk is elég nagy a család, és Lacus rengeteg játékot fog kapni. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy idén mi is élményt adunk ajándékba, és ennek szellemében elvittük őt ma a Tropicariumba. Azt hiszem nem volt rossz döntés, nagyon tetszettek neki az állatok, különösen az esőerdős rész, ahol időközönként dörgött, villámlott és zuhogott. :)

Nézzétek...

...milyen gyönyörű kismama, és milyen szépséges képek!

Sürgösségi orvoslátogatás-avagy paramami lettem

Nos, tegnapról mára kb négy órát aludtam, mert egész éjjel olyan különöset éreztem, és azt hittem, hogy szivárog a magzatvizem. Reggel elmondtam Gábornak is, hogy mi van, meg a tesómmmal is értekeztem a dologról, és úgy döntöttem, hogy biztos ami biztos alapon meglátogatjuk az új orvost. A doktornő tökéletes választásnak bizonyult, nagyon kedves volt, türelmes, megértő, és azonnal fogadott a rendelőjében, időpont nélkül is. Most valóban úgy érzem, hogy jól döntöttem, és a legjobb kezekben vagyok, hisz ő is anya, és megérti, hogy aggódom, hogy mit érzek. A lényeg az, hogy megvizsgált, és mindent rendben talált (továbbá azt is megerősítette, hogy kislány van a pocakomban). A "magzatvíz szivárgás" meg lehet hogy valami hugyúti fertőzés okozta folyás, vagy terhességi inkontinencia.
Úgyhogy szerencsére feleslegesen paráztam. Megint. :)

Az új hely...

...a kreatív kuckóm, ahol közzéteszem ügyetlenkedéseim végeredményét. :) Akit érdekel kukkantson be oda is. :)

Látogatás a szülőszobán

És végre döntés született kórház-szülésznő-orvos ügyben is. :)
Tegnap meglátogattuk a Szent Imre szülőszobáját, és találkoztunk a szülésznővel, akit Noémi ajánlott nekem. Tetszett a hely is, meg a hozzáállás is, ez volt az első alkalom, hogy valaki komolyan biztatott, és nem azt válaszolta a természetes szülésre a császár után, hogy "Hááááát, majd meglátjuk!", hanem azt, hogy "Persze, miért is ne lehetne rá jó esélyem." :) Aztán a szülésznő, Orsi ajánlott nekem egy orvost is, Dékány Ágnest, és bár én még életemben nem voltam olyan nőgyógyásznál, aki nő, mégis úgy éreztem, hogy ez az, ő kell nekem. Így aztán ma reggel lecsekkoltam iwiwen, és szimpinek tűnt, úgyhogy felhívtam, és a hangja és hozzáállása alapján is nagyon szimpatikus volt, tehát eldöntöttem, hogy nála szülök.
Most nem állok olyan nagy reményekkel a dologhoz, mint anno a MÁV kórháznál, akkor teljesen le voltam nyűgözve, és úgy gondoltam minden tökéletes lesz, és persze ahogy azt kell, bitang nagyot csalódtam. Most úgy gondolom, hogy én mindent megtettem, körültekintően keresgéltem, és igyekeztem a legjobb döntést meghozni, és ezért érzem, hogy ha ennek ellenére sem jön össze a természetes szülés, akkor az senkinek sem a hibája, hanem akkor ennek így kell lennie, és kész.

(Aztán egész éjjel szülőset álmodtam, és kisfiunk lett, és én annyira csalódott voltam álmomban, hogy amiatt már szinte lelkiismeret furdalásom van, pedig így ébren esküszöm, hogy egy kisfiúnak is örülnék. És álmomban a szülés miatt is nagyon görcsöltem, mert megint elfolyt a magzatvizem, azok a fránya fájások meg megint nem jöttek, én meg egyre csak azt éreztem, hogy basszus, nem akarom, hogy megint olyan tehetetlen és tétlen legyek a saját szülésem közben, mint Lackóval. Asszem kicsit rágörcsöltem erre, de elképzelésem sincs hogyan lehetne ezen változtatni, pedig tudom, hogy a hozzáállás mennyit számít...)

My first one

Szóval elkészültem életem első varrott darabjával, én magam csináltam rajta minden apró dolgot, és igen elégedett is vagyok vele... :)) És már nagyon szeretném megmutatni, hogy halljam a véleményeteket, de addig nem lehet, míg Anta nem kapta kézhez, ami asszem a jövő hét közepe-vége fele lesz csak. :( Úgyhogy addig türelemmel kell lennem nekem is!

Ebéd, de gyorsan

Már megfigyeltem, hogy az ebéd szinte mindig akkor lesz a legfinomabb, ha még fél 12-kor tanácstalanul állok a nyitott hűtő előtt, és se kedvem ebédet csinálni, se túl sok időm.
Ma is éppen ez volt a helyzet, elég sz*rul indult a nap, leszakadt a polc a tv fölött, és a rajta lévő cuccok lefelé estükben leverték a tv tetején lévő laptopot, aminek ugyan nagyon komoly baja nem lett, de már előre láttam, hogy mit kapok én ezért ha hazajön Gábor (bár semmi közöm nem volt a dologhoz, az egyetlen hiba, amit elkövettem, hogy a tv tetejére tettem a laptopot, de azt ő is szokta). Aztán végül nem is kaptam ki miatta, még csak nem is dühöngött.... :)
Visszatérve az ebédhez: tehát elég pocsék kedvemben álltam a hűtő előtt töprengve, és akkor látva a hűtő tartalmát, ki pattant a fejemből az isteni szikra, és a következő egészséges és finom ebédet készítettem 15 perc alatt:
Kifőztem egy zacskó durum fussilli tésztát, s amíg az főtt megpirítottam a tegnapról maradt bacon zsíron egy csokor újhagymát és három duci gerezd fokhagymát csíkokra vágva. Ezt egy nagy salátástálba tettem, hozzáadtam egy csomag szintén csíkokra vágott füstölt lazacot, két evőkanál zöld pestot és egy darab felkockázott mozzarella sajtot. Ezeket összekevertem, és mikor a tészta kifőtt, azt is hozzákutyultam. Tálaláskor megszórtam egy kis parmezánnal, és kész.
Gyors volt, egészséges és isteni! :)

Anyának lenni

És erről jut eszembe, hogy piszok hosszú tud lenni egy éjszaka... :)
 Meg hogy anyának lenni tényleg ilyen. :)

A varrásról

Szóval először is, egy kis helyreigazítás, nem régi orosz, hanem régi német gépet vettünk. :)
Amivel ma varrtam először. Egész délután/este a befűzésével bajlódtunk, de megérte, végül sikerült, és ahhoz képest, hogy életemben ma varrtam géppel először, szerintem egész ügyes vagyok. :) Készítettem is vele valamit, amit még egyenlőre nem mutatok meg, egyrészt mert nincs kész, másrészt meg mert Antának csináltam, hálám jeléül a segítségért cserébe. :) (De amint ő készhez kapta, azonnal felteszek róla egy képet.)
És mostantól az alkotásban a határ a csillagos ég!! :) Még a táskavarrást is ki fogom próbálni, amint egy picit belejövök.

Új őrület

Nemrég ráakadtam egy hobbi boltos kirándulásom alkalmával egy Tildás könyvre, és beleszerettem. Rögtön meg is rendeltem kettőt, Magyarországon csak ez a kettő elérhető jelenleg. Mikor megérkezett, a szerelmünk csak még jobban elmélyült, azóta áhítattal lapozgatom, és egy-két dolgot meg is csináltam belőle, amiket kézzel is meg lehetett varrni. Aztán persze kitaláltam, hogy nekem most már tényleg kell egy varrógép, és be is szereztünk egy régi orosz darabot (Gábor egyik varrógép szerelő kollégája mondta, hogy másmilyet nem is érdemes venni, mert azok a legjobbak, legalábbis megfizethető árkategóriában.) Aztán rájöttem, hogy úgy mégsem élhetek, hogy nekem csak ennyi Tildás könyvem van, ezért elkezdtem tanakodni, kutakodni, de sajna itthon valóban nem találtam többet, mind elfogyott. Úgyhogy szóltam Antának, és volt olyan kedves, hogy Angliában megvette nekem az összes fellelhetőt. :) Ezek nov. 1-e után érkeznek hozzám, Anta barátainak jóvoltából. Én meg persze már tűkön ülök... :))  Azt, hogy erre már mennyi pénzt b*sztam el, elmondani se merem, de ugye lényeg az önmegvalósítás, meg a hobbi :)
Na, de a lényeg az, hogy ennek az új hobbinak, egy nem olyan réginek (a süthető gyurma) és egy ősöreg szenvedélyemnek az örömére megszületett egy új blog gondolata, ahol a mindenféle ügyetlenkedéseimet fogom mutogatni. :) Voltaképpen már készen is van, csak bejegyzés nincs még rajta, de ahogy lesz, máris kirakom ide, és remélem, hogy az a kevéske, ámde roppant lelkes :) olvasóm oda is követ... :)))

x

Nálam az x-faktor nyert egyértelműen, a szombati adás szerintem zseniális volt.



És szerelmes vagyok!!! Ez az arc, anyám! Még gribedlije is van! :)

Lehull a lepel

Na, a nagy boldogságra való tekintettel jófej leszek, és elmondom hogy a többség nyert, vagyis úgy néz ki kislányunk lesz, akinek talán lassan a nevében is megegyezünk. Ha már tuti biztosak leszünk benne, akkor elmondom azt is. :)

Boldogságos

Képzeljétek mi történt velem!! Facebookon nyertem egy gyermekfotózást ribizlinél :DD Istenem, még soha nem nyertem semmit, és most állati boldog vagyok! :)

Amúgy

Tegnap voltunk 4D-s ultrahangon az Istenhegyi úton, és mindenkinek csak ajánlani tudom azt a helyet, és főleg az orvost Bátorfi Józsefet, mert nagyon alapos, nagyon kedves és közlékeny volt. (Tudom, itt most jogosan mondhatnánk, hogy ennyi pénzért ez már alap, de szerintem nem az, mert mikor Lackóval voltam 4D-n egy másik helyen, ott nem volt ennyire kedves az orvos).
Szóval meglestük a mi picikénket, akivel minden rendben, a méretei tökéletesek (358 gr, ha jól emlékszem), és nagyon cuki, végig aludt, meg még a kezét is az arca elé tette rendre, sok minden nem látszott belőle ezúttal sem. Viszont az orvos látta, hogy mi van a lába közt (meg Gábor is, csak én nem). Azt mondta még nem esküdne 100 %-ra, de azért nagyjából biztos benne, hogy.... Hehe, amíg nem tippeltek rendesen (eddig csak Anta tippelt, ugye), addig nem mondom meg. :)
Nagyon jó volt őt látni, és most már a mozgását is egyre határozottabban érzem. Nagyon furcsa, hogy hamarosan négyen leszünk, és bár nincs kétségem, hogy ugyanúgy szeretem majd őt is, mint Lackót, azért egyenlőre nehéz ezt elképzelni.

Undok vagyok? :)

Én már tudom a nagy titkot, azaz ketteske nemét, de undok leszek, és még nem mondom meg! :) Lehet tippelni, ki mire szavaz? Szerintetek fiú vagy lány a drága? :)

A gyógypusziról...

...amit négyzetmilliméterre pontosan oda kell adni, ahol megütötte a bárakármilyét, különben teljesen kiakad, és addig követeli az újabb és újabb puszit, amíg végre el nem találom AZT a helyet.

(És a minap mikor elharapta a nyelvét, azt akarta, hogy pusziljam meg a szájában, és nem értette miért nem tudom.
-Megütöttem, anya megpuszilod.)

Követelem...

...hogy valaki azonnal mondja meg (mondjuk a Zsófi vagy az Anta), hogy mi a pöcs ez az "I like it on..."-os dolog???Facebookon már vagy a negyedik ismerősöm szereti valahol, és most már egy gasztroblogon is ez van. Szóval ki vele, mi ez????

Hogyan bosszantsuk fel az anyukánkat?-1. rész

Lopjunk el egy 5 db-os vaníliás cukor csomagot a konyhapultról, mikor az anyukánk nem figyel oda, osonjunk vele a szobánkba, rágjuk ki a fogunkkal a csomagolást, majd egyesével a vaníliás cukrok papírtasakjait is. Ezután szórjunk ki valamennyi vaníliás cukrot a szőnyegre és földre, majd dobjuk a félig üres zacsikat  a kukába.

Lezárásként a lehető legártatlanabb arckifejezéssel nézzünk az őrjöngő anyukánkra, amolyan "Ennek meg mi a fene baja lehet???" arccal. :)

Érdekes

Annak, aki azt gondolja, hogy külföldön minden fenékig tejfel, kolbászból van a kerítés és minden gördülékenyen és olajozottan megy, annak kötelező ezt a blogot olvasnia. Én imádom, mert nagyon tetszik, hogy elfogulatlanul ír mindenről, valódi képet kapok a kinti életről, és Marcsi tényleg leírja mi az ami sokkal jobb kint, és mi az, ami mégis nálunk megy jobban. Mert bizony van olyan is.

Héjanász az avaron

Lackó és én mostanában olyanok vagyunk, mint Ady és Léda, a kapcsolatunkat a viharos szó jellemzi a legjobban. Szinte egész nap veszekszünk egymással, hol ő üt-vág, dühöng, toporzékol, dacoskodik, hol én könyörgök, érvelek, kiabálok, sírva üvöltök, hajamat tépem dühömben.
Aztán este, mikor megitta a tejcsijét, és én felemelem hogy betegyem az ágyába, szorosan a nyakamba fúrja az arcát, én meg ringatom, mint mikor egészen apró volt, és nincs más csak ő meg én,  és ilyenkor kitörlődik az egész napi kínlódás,  és csak a szeretem érzés marad.

Borzalom

Ha valami, hát akkor ez a vörös-iszapos katasztrófa tényleg rettenetes.
Úgyhogy aki tud, az szerintem most is segítsen, kalib leírta hogyan lehet. Itt olvashatjátok. Úgyhogy aki tud, az telefonáljon, ki tudja mi mikor szorulunk majd mások jóindulatára....Hajrá!

Ma sziporkázik

Futottam.Földönfutottam.
---------
Evés közben elmélkedik:
-Asziszem eléggé micsinálok.

A kis elfoglalt

Lackó: -Vegyük fel a cipőt anya!
Én: -Dehát zuhog kint az eső! Minek vennénk fel?
L.:-Hogy kimenjünk!
Én:-Kisfiam, mondom, hogy zuhog kint az eső. Mi a szöszt csinálnál kint?
L.-Hát a dolgomat. /Mert neki olyan is van ám! :)/

Ketteskéről

Tegnap voltam a 18. heti ultrahangon, minden rendben találtatott, a lurkó méretei épp megfelelnek a korának. Sajna nem derült ki a neme, így továbbra sincs neve szegénynek, de sebaj, majd lesz, ha eljön az ideje. :)
Én minden ultrahang után úgy érzem hogy kisfiú, bár szívem szerint kislányt szeretnék. Imádnék szép ruhákat venni neki, meg copfot csinálni, meg ilyenek. Amúgy a család boszorkányai (tesóm és anyósom) ezúttal nincsenek közös véleményen a gyermek nemét illetően, úgyhogy kíváncsian várom ki a nagyobb boszi. :) /Lackó érkezése előtt mindketten esküdni mertek, hogy kisfiú lesz, anyósom azt is előre megmondta, hogy 27-én fog születni, a tesóm meg a magzatvíz elfolyását prognosztizálta. :)/

Bizarr érzés

Viszket a nadrágom.

:DD

:)

Lackó valami szöszt talál, azt mutogatja nekem:
-Anya mi ez?
-Nem tudom Lackó, innen nem látom, szerinted mi lehet?
-ööööö, jagasztó péjdául.

Család lettünk

Nem tudom mikor, és hogyan történt, azt sem, hogy miért épp most, de az elmúlt pár napban azt éreztem, hogy végre igazi CSALÁD vagyunk mi hárman (vagy négyen?), és ez nagyon jó.
Jó velük család lenni. Eddigi életem legnagyobb boldogsága. :)

Happy End

És végre megvan, újra az ujjamon. Boldogság :)

Bosszantó

A minap sütitésztát gyúrtam, és megkértem Gábort, hogy vegye le, és tegye el a jegygyűrűmet.
Elrakta. Csak épp nem emlékszik hova tette. Mindenütt kerestük, de hiába. És most már nagyon hiányzik az ujjamról. :(

Kihagyhatatlan

Azt hiszem, aki a lurkójáról vezet naplót, blogot, az előbb vagy utóbb minimum egy bejegyzést szentel a dackorszaknak.
Bizony, nálunk is eljött ez a gyönyörű időszak, mikor a drága poronty minden létező kérdésre igen vehemensen, és szinte gondolkodás nélkül vágja rá, hogy NEEEEEM. Azért mondom, hogy szinte, mert azért létezik olyan kérdés, amire minden körülmények között az ellenkezőjét válaszolja, méghozzá az ominózus: "Kérsz csokit?". :)
Amúgy még az is jó a dackorszakban, hogy pillanatok alatt fel tudjuk bosszantani egymást. Én őt azzal, hoyg nem értem mit akar, ő engem azzal, hogy maga sem tudja mit akar. :) Például mikor fel akarja venni a cipőjét vagy akármi mást, és üvölt, hogy anya segíts, odamegyek, hogy segítsek, erre ő üvölt, hogy anya ne segíts. Ekkor otthagyom tombolni, akkor meg már zokogva üvölt, hogy ANYA SEGÍTS!!!!! :))

Éljen, éljen ez a szép időszak! :)

Kitaláltam a tutit

Szerintem a kisgyermekek fejlődési szakaszait megnevezhetnénk aszerint is, hogy mi az, amit már felérnek a lakásban. Eszerint megkülönböztethetnénk:

-a konnektor elérős-belenyúlkálós korszakot,
-az újság-dvd-cd gyűjtemény elérős-szanaszét pakolós korszakot,


-a technikai kütyüket elérős-ki-bekapcsolgatós korszakot,


-és a kilincsfelérős-ajtónyitogatós korszakot.

Nyilván vannak még további korszakok is, de mi eddig ezeket tapasztaltuk. Amúgy mi most az utolsót éljük, aminek két remek következménye van:
1. a bejárati ajtót most már bármikor ki tudja nyitni, és akár zokniban is ki tud menni a kertbe ha nem figyelek
2. most már a wc-n sincs biztonságban az ember, és váratlan helyzetekben tud rányitni a gyermek (ha értitek mire gondolok). :)

(A képek tavaly nyáron készültek.)

Az éjszakázásról

A legnehezebb a gyerekvállalásban- legalábbis nekem- mindenképp az éjszakázás. Nem is lehet arra felkészülni, hogy mikor az ember a legédesebb álmát alussza, valaki orvul "belevonyít" abba, és mikor emiatt hirtelen kipattan az ágyból, azt sem tudja hol van.
Mondjuk azért legalább van egy kis könnyítés, méghozzá hogy valamelyest hozzá lehet szokni.
Nekem az utóbbi időben már egész zökkenőmentesen ment, megy (például a minap is, egy árva hang nélkül ültem éjjel fél 3 és 3 óra között a bili mellett, a kakiláshoz asszisztálva), de néha bizony akadnak nagyon-nagyon nehéz időszakok.
Ilyen volt a tegnap éjszaka, mikor eleve kb. egy-másfél óra forgolódás után sikerült csak elaludnom, aztán éppen hogy csak elszunnyadtam, már fel is hangzott az ominózus "vonyítás". Bevánszorogtam a szobájába (miután Gábor hasztalanul próbálta visszaaltatni), és melléfeküdtem a kis kanapéra. Valahogy iszonyú kimerültnek éreztem magam, és mikor arra gondoltam, hogy így éjjel egykor kb. két nem túl pozitív opció közül választhatok (úgy mint a., megágyazok magamnak ezen a kényelmetlen, kemény, keskeny kiságyon, és itt töltöm az éjszakát, majd reggel úgy ébredek, mint akit agyonvertek és fáj minden porcikám, vagy b., ha elaludt visszamegyek a kényelmes ágyikómba, újabb egy-másfél órás forgolódás, hallgatózás, és "tuti akkor sír fel újra mikor épp elsüppednék a puha mély kék tudatlanságban" aggódás után elalszom, majd újra bevánszorgok hozzá, ha szükséges.) akkor bizony annyira sajnáltam magam, hogy bőgtem egy nagyot.
Aztán ő elaludt, én visszavánszorogtam az ágyamba, egy-másfél órán át forgolódtam, és azon agyaltam mennyire szar anya vagyok, hogy magamat sajnálom, mikor neki nyilvánvalóan van valami baja (rosszat álmodott, fáj a hasa, stb), hiszen máskülönben nem szokott felkelni éjjel, szóval ahelyett hogy őt sajnálnám, én magamat siratom itt. Aztán valahogy mégis elaludtam, és aludtam is a már meglévő kb. 1 óra mellé még vagy ötöt.
És most olyan vagyok mint egy szép nagy adag mosott kaka, de próbálok csak pozitív dolgokra gondolni, és nem arra, hogy hamarosan minden éjszakám így zajlik majd, csak két gyereket pesztrálok majd, és még kevesebbet alszom. :)

...

Anyám!!!! Nagyon jó lesz! :) Alig várom...

Zsófinak

Lehet, hogy nem voltam ezzel a licites dologgal kapcsolatban elég egyértelmű. Tehát: Akit érdekel, az nézze meg ezt az oldalt, nézegessen végig, hogy mikre lehet licitálni (van pl. sétarepülés is, meg mindenféle kézműves csodák, meg sütik is), és ha megtetszik valami, akkor annál a bejegyzésnél kommentben lehet licitálni. Úgy tudom a megjegyzés nem jelenik meg azonnal, mert moderálják, de ezzel nem kell törődni. Minden felajánlásnál ott van az is, hogy meddig tart az árverés.
Remélem Zsófikám így már érthető... :)))

Végre

Na végre én is elkészültem pár felajánlással Daninak, itt megnézhetitek. De tessék mindig nézegetni, hátha találtok a felajánlott dolgok között valami kedvetekre valót, és akkor nem csak lesz valami szép dolgotok, de még segítettetek is vele! :) Hajrá!! :)

Kettesben

A házassági évfordulónk alkalmából megajándékoztuk magunkat egy szabad estével. Elmentünk vacsizni, romantikáztunk, Lackó pedig a tesóméknál szunyál. 23 hónapja ez az első ilyen esténk, illetve már egyszer voltunk nélküle lakodalomban, de olyan, hogy itthon töltöttük az estét, ő meg máshol, még nem volt.
És nagyon hiányzik. A tesóm már telefonált, hogy gond nélkül elaludt, és bár kérdezgette hogy hol vagyunk, nem sírt, nem problémázott. Nagyon jó kicsit kettesben lenni, hangosan nézni a tévét, és asszem jó lesz nyugodtan aludni is, de mégis iszonyúan hiányzik. :( Jajj, de nehéz ez az anyukalét!

Amúgy meg olyan sokat gondolok erre a kisfiúra, Danira, meg arra, hogy milyen könnyen válikk az ember élete egy perc alatt pokollá... nagyon drukkolok nekik, és bízom benne, hogy hamar felépül a kisfiú (És titokban imádkozom, hogy velünk sohasohasoha ne történjen ilyesmi). Már elkészítettem egy gyöngy csattot, egy gyöngy kulcstartót, egy fülbevalót, hamarosan arra is lehet licitálni, holnap küldöm Reginek a képeket. Remélem tudok velük segíteni picit.

Cuki

Lackó: Hogy vagy anya?
Én: Köszönöm szépen jól vagyok. És te? Te hogy vagy?
Lackó: Nem hogy vagyok.

:DD Imádom. :)

Perverz vagyok?

...Ha szeretem a juhtúrós sztrapacskát cukorral és szalonnapörccel? Sőt, tovább megyek, csak így szeretem. Meg a túrós tésztát is. :)

Álom

Azt álmodtam, hogy Lackó szájában igazi cigi égett, és azzal mászkált fel-alá, én meg azzal mentegetőztem, hogy semmi gond, egy héten csak egyszer engedem meg neki... :DD

(Egyébként tuti azért álmodom ilyesmit, mert a gyerkőc csúcsra fejlesztette a technikát, ügyesen bagózik bármivel, ezt már írtam, de mostmár olyanokat csinál, hogy hamuzik is a "cigivel", meggyújtja valami öngyújtó félével, és hamutálat is kinevezett magának, kis műanyag edényke formájában...Látni kell, mert haláli milyen precízen csinálja... :DD)

Pasik!!

A címet enyhén lemondó hangsúllyal kell gondolni...

Lackó ugyanis náthás (értsd: valóban csak náthás, azaz folyik az orra, picit piros a torka, de még hőemelkedése sincs!!, remek étvággyal eszik, tehát gondolom nincsenek őrült fájdalmai), mégis úgy szenved, mint aki a halálán van, és épp csak arra vár, hogy megjöjjön a pap, feladni az utolsó kenetet. Basszus, nem túlzok, egész nap úgy nyögött, hogy egy kilencven éves öregember sírva könyörögne a receptért, fújtat, hánykolódik, és még sorolhatnám.

Szóval kérdem én, a férfiaknak ezt az anyaméhben tanítják vajon? :))

Volt egyszer egy játék...

...és aki azt hiszi elfelejtettem, az téved. Épp ma történt, hogy kitaláltam melyik játékosomnak mit fogok készíteni. Úgyhogy az elkövetkező hetekben ügyeskedni fogok, és amint kész vagyok az ajándékokkal, leírom itt, és akkor mindenkivel megbeszélem hogy kinek mikor hogyan juttatom el a meglepim.

Nagyon izgatott vagyok!!! Adni igenis nagyon jó! :)

Aki tud segítsen!!!

Anyafejnél találtam ezt a felhívást, és mindenkit megkérek, hogy ha tud, segítsen. Ha mással nem, hát licitálással. Ki tudja mi mikor kerülünk ilyen helyzetbe??

Licitálni, felajánlást tenni majd itt lehet.

Három éve...

/Azon tűnődtem, hogy az első házassági évfordulónkon Lackó már úton volt hozzánk, a másodikat egy gyerekkel ünnepeltük, a harmadikat a másodikkal a pocakban, ha ezt a metódust követjük, akkor egész szép számúra duzzadhatna a családunk. De bizton állíthatom, hogy nem fogjuk követni. :))/

Ja, és a mai évforduló jól kezdődött, mert Gábor nem ébresztett fel, hanem csinált magának szendvicset, én pedig fél kilencig aludtam. :) (Igaz, hogy hajnalban órákon át forgolódtam az allergiám miatt, de az mindegy is.)

Rólunk

Igazán szép napokat élünk mostanában, amibe csak az egyre súlyosbodó allergiám rondít egy picit bele. (Lassan tényleg elviselhetetlen méreteket ölt, éjjel alig tudok a bedugult orromtól aludni, és délelőtt alig térek magamhoz. Szedni csak homeos golyókat lehet, de semmi orrspray vagy ilyesmi. :( Viszont a kedvem azért ennek ellenére elég jó.)
Minden nap gyönyörködünk Lackóban, és igazán jókat nevetünk rajta, mert minden nap megörvendeztet minket valami aranyköpéssel, cuki hozzászólással. :) Gyönyörűen beszél, és nem csak szerintem, hanem mindenki szerint, aki hallja. Érthetően, választékosan beszél, nagyon bő a szókincse. :)
Amúgy meg minden nap ámulok, hogy milyen nagy fiú már, hogy elrepült ez a második év. Tök önálló, nem akar délután aludni (úgyhogy erőszakot alkalmazok), a 20 perces mesék lekötik (Mármint a tévében, könyvből csak képeket nézegetünk, a szöveg nem érdekli, pedig megvettem neki az Anna és Petit és a Bogyó és Babócát is. Amúgy a tévében csak cuki meséket engedek nézni neki, Micimackót, Manny Mestert, ilyesmit.), és már volt olyan, hogy a kirakat elé tapadt, mert megtetszett neki egy játék (duplo Villám McQueen). :)
A picurkánk is jól van, bár egyenlőre sok új infóm nincs róla. A méhszájam zárva, a héten megyek AFP-re, és csak 3 hét múlva ultrahangra. De minden rendben, egyre jobban érzem, hogy mozog, és szépen nő is, legalábbis a pocim nagyobb lett.
Azt hiszem most nem túlzás azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben velünk. Csak el ne kiabáljam...:)

Confessions

Aki egy picit is szereti Madonnát, annak kötelező megnézni a Confessions on a dance floor koncert felvételt. Imádom mióta először láttam pár éve, és valahogy nem tudok ráunni. A profizmus, a tehetség, a bátorság, a zene, a show...Minden tökéletes benne.

Három kedvencem kedvcsinálónak:

Ez csak azért, mert szép:



Ez azért, mert a visszafogott (?) erotika ami ebből a számból, és a táncból sugárzik, az számomra maga a szexualitás. Imádom. /Főleg a latin pasit, akivel Madonna táncol :)/ :



Ez meg maga a zsenialitás. Akárhányszor nézem, libabőrös leszek. Egek, az a táncoslány!!! :



Na jó, meg még egy ráadásnak, csak hogy lássátok mit értettem bátorság alatt...:



"I've learned that there's light even in the darkest places"

Bilin

Tisztességes férfi olvas a nagy dolog közben :)

Sikatatepcsi- avagy fény derül egy nagy rejtélyre

Lackó kb két hónapja mondogatja, hogy sikatatepcsi, és bár tanakodtunk, törtük a fejünk családilag, tippeltünk ezret meg milliót, egyszerűen nem tudtunk rájönni mi lehet az.

Aztán ma reggel hallgatjuk a rádiót, és ez a szám szól (She's got me dancing), mikor is az én csöpp drágám arca felderül, rám néz, és kijelenti, hogy "sikatatepcsi". Erre az én arcom is felderül, a fejem mellett megjelenik az a bizonyos kis lámpás, és boldogan felkiáltok: "Ez a sikatatepcsi???" Mire ő nagyon boldogan, sugárzó pofival, hálásan: "Ez a sikatatepcsi!!" Aztán csak örömködtünk percekig, még a Gábort is felhívtuk a jó hírrel. :))

Ain't no sunshine

Ain't no sunshine when she's gone.
It's not warm when she's away.
Ain't no sunshine when she's gone
and she's always gone too long
anytime she goes away.

Wonder this time where she's gone,
wonder if she's gone to stay
Ain't no sunshine when she's gone
and this house just ain't no home
anytime she goes away.

And I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know

Hey, I ought to leave the young thing alone,
but ain't no sunshine when she's gone,
ain't no sunshine when she's gone,
only darkness everyday.
Ain't no sunshine when she's gone,
and this house just ain't no home
anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.

/És le vagyok döbbenve, hogy hányan dolgozták fel ezt a számot, olyanok, mint Tom Jones, Sting, Michael Jackson, Lenny Kravitz, Barry White, Lighthouse Familly. Nekem a Berry White féle tetszik amúgy a legjobban, de szinte mindenhogy imádom. :)/

Mai aranyköpés

Este pakolja a játékait (mert itt jegyezném meg, hogy nagyon jó kisfiú, és ha megkérem elpakol maga után):

-Rakom a rendet. Hova rakom a rendet?

:DDD

Kis pukkancs

Ha valamivel nagyon küszködik, és nem segítek, attól kap dührohamot, hogy nem sikerül.
Ha viszont segítek, akkor meg attól kap dührohamot, hogy segítettem.

Van rajta sapka, nincs rajta sapka tipikus esete. :)

Kis vicces

Lackó ma azt mondja nekem:

-Kindercsoki vagy anya! :)

(Remélem ezt úgy értette, hogy finom, édes... :DD És azt még nem is tudja, hogy ez mennyire igaz rám, hiszen tényleg még meglepi is van "bennem" :DD )

Változások

Tegnap épp a változásokat éltettem itt, és lám, akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire ráéreztem a dolgokra. Mert bizony hatalmas változások következnek az életünkben, és hogy jó vagy rossz dolgokat hoznak-e nekünk, azt nem tudom, de majd elválik. Mindenesetre most egyenlőre csak a rengeteg szenvedés és fájdalom érződik belőle, de hiszem hogy egyfelől a dolgok nem történnek ok nélkül, másfelől meg, hogy amit az ember egyik nap szenvedésnek él meg, az másnap hozhat megváltást és szebb jövőt.

Tudom, hogy ez így ködös, és én sem szeretem, ha valaki a blogján épp csak célozgat valamire, de többet most tényleg nem mondhatok a dologról, ellenben szerettem volna, hogy nyoma legyen.

Mondtam már? :)

Imádom az őszt! Az illatokat, színeket, a hűvös reggeleket, az esős napokon elszürcsölt meleg teákat.
Velem mindig csak jó dolgok történtek ősszel (vagy legalábbis csak azokra emlékszem): az iskolakezdések, új munkahelyek, a főiskola, az esküvőnk, Lackó születése...
Nekem az ősz nem az elmúlást, hanem épp ellenkezőleg, az új dolgok érkezését, a megújulást, egy új korszak kezdetét jelenti. És én szeretem a változást, főleg ha szép dolgokat hoz.
Szeretem az őszt, nagyon. :)

Ami megríkatott

http://www.rtlklub.hu/most/13377_x-faktor_1_adas_konnyek_es_amulat_az_x-faktorban_az_rtl_klub

12 percnél,19 percnél, aztán 23 perctől tök vicces... :),30 percnél ("még egyet kibírunk!") :)) /És szerintem ez még annak ellenére is vicces volt, hogy tudom, hogy meg volt szervezve az egész./ és 61 percnél a kedvencem, az egyik kedvenc számommal... :)

Egyébként meg az összes számot imádom is! :)
És a Feró beszólásai...Állat!!! :))

Plusz egy bonus, ami aláfestés volt a végén, de isteni zene!!

Szolgálati közlemény

Kedves Bodjas, ha olvasol, légyszi írd meg az e-mail címedet kommentben, vagy küldj egy emilt te a macsta@freemail.hu címre. Köszi :)

Hormonok

Jézusom, komolyan azt hittem, hogy annál érzékenyebb amilyen alapból is vagyok, már nem lehetek, erre tessék, mindenen sírva fakadok. A minden szó szerint értendő, tegnap ugyanis az x faktor alatt háromszor bőgtem el magam, mondván hogy "de szép ez a szám", vagy "jaj istenem, milyen tehetséges ez a lány!". Remélem azért ennél rosszabb már tényleg nem lesz a helyzet. :)

Lackó amúgy elment Szentendrére nagymamázni, és bár szinte egész héten arra vágytam, hogy egy kicsit magam lehessek, és csönd legyen körülöttem, most mégis majd' belehalok, annyira hiányzik. Olyan nehéz szívvel engedem el mindig. Ő meg persze alig várta megint, hogy mehessen, szeret a mamával lenni, aminek én nagyon örülök is, csak ne hiányozna ennyire az a kis kakamatyi csicsergő feje! :)

Rebbenések

Tudom, hogy ez még nagyon korai, és mégis, biztosan állíthatom, hogy érzem Őt. :) Nagyon finoman, nagyon gyengén, de érzem hogy mocorog. :) És nagyon boldog vagyok tőle.
Ez az első igazi jele ugyanis annak, hogy ott van, hogy él, és mozog. Lackóval is attól a perctől volt csodás terhesnek lenni, hogy mocorgott, és volt minden napos visszacsatolás, amiből tudtam hogy ott van, és jól van. És most ismét...:)

Megint álompor van a levegőben

Pár napja megint nem tudom nyitva tartani a szemem délutánonként, és ami azt illeti kinyitni is igen nehezen tudom. És ami szintén gyanús, hogy Laca is 2-3 órákat alszik a jól megszokott másfél helyett. Na erre varrjunk gombot. :)

Egészséges életmód

Már említettem, hogy Lackó nagy bagós, minden lehetséges eszközzel pipázik, vagy cigizik. Mostmár nagyon profin megy neki a dolog, meggyújtja, szívja, fújja, eldobja, minden megvan. :)

A szomszéd néni átemeli a kerítésen, és megjegyzi, hogy:
-"Azta, jó nehéz vagy, mit ettél?"
Mire Lackó:
-Semmit. Csigiztem.

(Végülis attól lehet nagyra nőni, nem? :DD)

Torna

Rubint Rékával nyomom a kismamatornát a szőnyegen fekve /itt jegyezném meg, hogy RR terhesen is egy állat!:)/ mire is Lackó rámnéz, majd közli: Seggeske! :)

A második

Nekem mindenki azt mondta, hogy a második terhességnél az ember lánya már nem ér rá várakozni, aggódni, agyalni, mert úgy rohan az idő, hogy szinte észre sem veszem, és már szülök is.

Ez nálam részben igaz, mert valóban úgy elrohant ez a 13 hét, hogy csak egyet pislogtam közben, másfelől meg abszolút nem, mert én nagyon is aggódok, hogy minden rendben legyen (sőt, sztem jobban, mint Lackóval, akkor még valahogy fiatalabb voltam, és úgy gondoltam rossz dolgok mással történnek csak, velem semmiképp), iszonyatosan várom, hogy végre érezzem ahogyan mocorog, hogy megint lássam az ultrahangos vizsgálaton, és dehogynem agyalok, napjában ezerszer képzelem el, hogy milyen lesz vele az életünk. Amúgy a kétségeim és aggodalmaim, hogy hogyan működünk majd mint négy fős család, kezdenek szertefoszlani, valahogy tudom, érzem, hogy menni fog, hogy jó lesz és szép.

Lackó hozzáállása is kezd megváltozni, már nem tereli a témát, és a kezdeti egyértelmű "Nem kérsz kistesót" kijelentések helyét lassan átveszi a beletörődés, vagy inkább elfogadás. Minden részletet elmesélek neki, úgy értem azt hogy lesz kistesója, hogy most még apróka, hogy a hasamban van, és növekszik, hogy a doktor bácsival bekukucskáltunk hozzá, ő pedig egyre gyakrabban hajtja a fejét a pocakomra, vagy megpuszilja, vagy játékból bekrémezi. Ilyenkor meg persze még jobban várom, hogy nagyobb legyen a babucink, hogy reagáljon neki, mozogjon, rugdosson, hogy Lackó is érezze.

Egyszóval jó ez a második terhesség, nekem épp olyan szép, mint az első volt. És boldog vagyok, hogy ez is megadatott nekem. :)

Be nem áll a szája

Azért az olyan hihetetlen, hogy egy éve meg se járni, se beszélni nem tudott, most pedig jön- megy, intézkedik, és ami még meglepőbb, hogy be nem áll a szája. :)
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy folyton beszél. A múltkor ebédnél már szinte könyörögtem egy kis csöndért, csak legalább amíg eszem, de persze nem hallgatott el a világ minden kincséért sem. :) Folyton kérdez: "Mi ez?" "Micsiáll?", és mindent vagy ezerszer ismétel el egymás után. :)
Mondtam már, hogy imádom? :)

Na meg még...

...azt is el kell mondjam, hogy ez az új szerelmem. Illetve Ő. :) Csak ámulok, meg bámulok, hogy emberek milyen eszméletlen kreatívak tudnak lenni, és ha újra kezdhetném az életem elvégezném az iparművészetit.

És szerintem ez a lány zseniálisan tehetséges. És bárcsak én is ilyen lennék, akár csak fele ennyi ötletesség is elég lenne. Mert meg tudok én bármit csinálni, azt hiszem ilyesmit is tudnék, de ebben az ötlet a lényeg, ami nekem nincs sajna. :( Úgyhogy én max koppintani tudok. :(

Ja, és...

...légyszi játszatok már!!! Én módosítom a szabályokat, nem kell, hogy blogja legyen annak aki játszani akar, meg ki se kell rakja a blogjára, ha van neki olyan. Na légyszi!!! Szeretnék ajándékot készíteni valakinek!! :))

Nem értem

Tényleg nem értem, hogy hogy van az, hogy minden nap rendet rakok, elpakolom az összes játékot, szétdobált ruhát, elmosogatok, felporszívózok, és másnap reggel mégis mindig arra ébredek, hogy egy kuplerájban élek, ahol halomban áll a szennyes, a mosatlan edény, és szétdobálva hevernek a földön a ruhák és a játékok. Felfoghatatlan.

Mindig azt magyarázom Gábornak, hogy az a rohadt nehéz az itthon ülő anyukák életében, hogy olyan, mintha semmit sem csinálnának, pedig dehogynem. És képzelje csak el, hogy milyen lenne, ha neki minden nap ugyanazt a munkát kéne megcsinálnia, mert valaki az éj leple alatt tönkretette amit előző nap megcsinált. Megfőzöm az ebédet és öt perc múlva semmi nincs belőle, kimosom a ruhákat de két nap múlva újra tele a szennyes tartó, renbekapom a lakást, de estére megint egy borzalom az egész. Néha olyan jó lenne leülni, és csak csodálni, amit megcsináltam. :)

Persze nem panaszkodom, csak nem értem. :)

Én is játszom, mert az jó móka :)

Na, én Reginél akadtam erre a kis játékra, és mivel szerintem ez két okból is jó muri, ezért úgy döntöttem csatlakozom (Az egyik ok, hogy imádok adni is és kapni is, a másik, hogy szeretek ajándékokat kézzel készíteni.) Mondjuk nekem összesen öt olvasóm van, ezért nem tudom lesz-e kommentelő, de azért megpróbálom, hátha. :)
Szóval a szabályok a következők:



1.Bárki játszhat, akinek blogja van.

2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet saját magam készítek.

3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.

4. Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy ezt a felhívást meghirdetitek a saját blogotokban

....

Ja, és ezt a számot tudjuk úgy nyomni Lackóval, hogy én mondom, hogy "I heard you say", ő meg vágja rá, hogy "heyhey". Imádom. :)

Miez???

Lackó meglát az erdőben egy nagy markolót. Felkiált:
-Mi ez???? Óóóó, Tényleg MIEZ!! :)

****

Lackó szerint a bácsik nem horgásznak, hanem forgásznak, és ezügyben hajthatatlan. :)

Cuki muki :)

Minden bizonnyal az én másodszülöttem lesz a legcukibb baba a világon! :) Legalábbis én máris imádom! :) Ma reggel volt szerencsém bekukkantani hozzá, és meg kell mondjam, hogy nagyon aranyos ahogy kalimpál a lábaival és karjaival! :)
Minden rendben vele, szépen növekszik, immár 54 mm. Szóval minden happy.

Nyaralás letudva!

Jelentem megjöttünk. Egy hetet töltöttünk Orfűn, Pécs mellett. Nagyon jó volt minden, sokat fürödtünk, de azért volt város nézés is (Pécs gyönyörű!).
Lackó kedvenc programja a szökőkútban pancsolás volt (Pécsett rengeteg szökőkút van, és bele is szabad lépni, senki nem szól miatta), és arra is rájöttünk, hogy gyermekünk rajong a keresztény rockért. (Ezt videóval is tudom bizonyítani, és meg is teszem, amint Gábor feltölti.)

Pár kép:

Vízidomár:

Ez meg mi a szösz lehet?

Kukuccs!

Szökőkútban:

"Hazsavisem kőt!"

Odanézz!

Ki korán kel... hamar bealszik :)

Sáskát fogott