2013. szeptember 13., péntek

-Hopppá!- hallom a konyhából...
-Kiöntötted a fizet, mi? -kérdezem.
Mire Dorci:
-Nem.
-Akkor mi a hoppá??
-Megüttem a szájamat.

2013. szeptember 4., szerda

A legkisebb is elmúlt két hónapos

Muszáj erőszakot tennem magamon, és írnom erről a mérföldkőről is, mert aztán nagyon pipa leszek magamra, hogy kimaradt...
Elképesztően cuki, és én komolyan nem hittem, hogy képes vagyok még egy gyereket ennyire szeretni. Lehet, hogy ez nyálas, de minden este úgy fekszem le, hogy hálát adok az Égnek a családomért!
Lilla csodaszép, nagyon hasonlít Dorcira. Rengeteget mosolyog és nagyon értelmesen nézelődik. :)
5700 gramm, 58 centi, és ma kapott két szurit. (kötelező és prevenar)
A csípőszűrésen az egyik doktornő kötöttnek találta a csípőizületét, és terpeszpelust és tornát is jacasolt, a másik szerint nem kell, csak sok hasonfekvés...bevallom nem adtam rá még a pelust, és a tornát is csak akkor csinálom, ha ép eszembe jut...Egyszerűen nincs többre időm és energiám.
Nappal nagyon összevissza alszik, nem nagyon van benne rendszer. Éjjel mellettem alszik, többnyire egyszer kel, hajnalban, 3-5 között valamikor, de az is többször előfordult már, hogy teljesen átaludta az éjszakát.
Nagyrészt lefejt anyatejet kap, egy nap egyszer, este mellépótolok tápszerrel.
Dorci is és Lackó is nagyon szereti, ő meg nagyon hálás kistesó, mert nagy mosolyokkal és kedves gagyogással hálálja meg a dolgot. Főleg Dorci tetszik neki, mert Lackó nagyon erőszakosan szeretgeti, az arcába mászik, nyalogatja, puszilgatja...ez aggaszt is, nagyon nehéz a helyén kezelni a dolgot. Már az is megfordult a fejemben, hogy pszichológushoz viszem, mert láthatóan szenved az új helyzettől...Nagyon érzékeny, sokszor fakad sírva piszlicsáré ügyeken, egyik percben én vagyok a világ legjobb anyukája, a másikban meg teletorokból üvölti, hogy utál, és elszalad becsapni az ajtót...Próbálok nagyon figyelni rá, sokszor mondani, hogy szeretem, sokat ölelni, és külön időt tölteni vele. Kap még egy kis időt, aztán nem zárom ki, hogy elviszem szakemberhez.


2013. szeptember 2., hétfő

Mondom Dorcinak:
-Megehetlek?
-Neeeeeem!
-Miért nem?
-Én nem vadok husita...

:)

2013. augusztus 3., szombat

Öt hetes

Az egy hónapos beszámolót jól elfelejtettem, de tegnap bekapcsolt a lelkiismeretem, nehogymár Lilla legyen az egyetlen olyan gyerekem, akiről semmilyen jellegű leírást nem csinálok...Úgyhogy ez az egy hét talán nem olyan nagy különbség, gyorsan leírom mi a helyzet mostanában :)
Talán nem szabadna ezt így leírnom, nehogy elkiabáljam, de az az érzésem, hogy Lilla szeret és tud is aludni. Ami nagy öröm nekem Dorci után.... Lillus első időszaka eddig épp úgy alakult, mint anno Lackóé...Rengeteget nyűglődik, ha fáj a hasa (és sokat fáj), illetve nagyon nehezen alszik el néha (ha már nagyon álmos), és ilyenkor is elég hangosan adja jelét a nem-tetszésének, de ha már alszik, akkor egy angyal. Rengeteget tud aludni egy huzamban, és nagyon megbízhatóan, mélyen alszik, azaz nem igazán jellemző rá, ez a szendergés, ami Dorcinak olyan sokáig volt sajátja. Éjjel is egyre megbízhatóbb, az esti evés mennyiségétől és idejétől függően 3-4-5, de olyan is volt már, hogy 6-ig bírja, de mindenképpen csak egyszer ébred, csak az változik, hogy az az egy mikor van, és hogy sikerül-e azonnal visszaaludnia, vagy egy órát nyűglődik, és csak utána ájul el :) Mindenesetre nagyon szép kilátások ezek, őszintén reménykedem, hogy ez így marad, illetve tovább javul a helyzet. :)
Többnyire nagyon szépen eszik, kivéve tegnap, amikor komolyan rám ijesztett, és a nagy meleg miatt nagyon féltem, hoyg ki fog száradni, annyira keveset evett egész nap :/
Egy hónaposan 56 centi és 4600 gr. volt.
Még nem lát, még mindig úgy nézelődik, mint aki jó alaposan beszívott, és lövése sincs, hogy épp hol van és kik veszik körül :D nem is gagyarászik, pedig én iszonyúan várom ezeket a dolgokat. :)

Lackó egyenesen rajong érte. Imádja, állandóan azért kell rászóljunk, hogy picit hagyja már békén, ne piszkálja, puszilgassa folyton :)
Mivel Dorci meg Lackót imádja, ezért ő is próbál lelkes lenni, de  az igazat megvallva szerintem tojik rá :))

Ha már úgyis írok, megörökítem azt is, hogy Lackó a múlt héten a mamánál (minden vasárnap ott alszanak egy ideje) belelépett egy száraz ágba a tyúkudvarban, és hétfőn este egy nagyon csúnya, duzzadt, piros lábbal jött haza, ami nagyon fájt is neki, nem tudott ráállni. :( Gáborral ránéztünk, és azonnal kiutaltuk neki az ügyeletet, mivel nem akartuk az egész gyereksereget vinni, ezért Gábor ment vele, a Bethesdába. Ott érzéstelenítés nélkül kitisztították a sebét, egy csomó gennyet nyomtak ki belőle, aztán tettek rá egy úgy nevezett pára kötést, hoyg ha netán van valami a sebben, ez majd kihozza. Lackó egy hős volt, egy hang nélkül bírta az egészet, csak néha azt mondta az orvosnak, hogy "Nem piszkáljuk!!" :D
Nem szabad kimennie, mert se kosz, se víz nem érheti, ami elég bosszantó ebben a hőségben, dehát ez van! Azóta kétszer voltak átkötözésen, és nagyon reméltük, hoyg pénteken már leveszik a kötést, de sajnos még mindig genny jött a sebből, így vettek belőle mintát, és kapott egy újabb kötést hétfőig...Remélem mostmár meggyógyul, mert ez a szobafogság nem valami jó móka ebben a melegben :(

2013. július 3., szerda

Nagycsalád

2013.06.28-án, pontban 9 órakor nagycsaládosok lettünk, mert megérkezett Lilla.
Sablon gyerek, pont olyan, mint Lackó és Dorci :) Mi ilyet tudunk, nincs varia :D


2013. június 25., kedd

Final countdown

Szóval megkezdődött, ugyanis pénteken reggel bemegyek a kórházba, és valamikor a jövő héten egy Lillával jövök haza (remélhetőleg) :)
Nagyon félek, néha kimondottan kétségbe vagyok esve, rettegek...
Skizofrén állapot ez, egyfelől már szeretném látni, hogy milyen, megsimogatni a kis csöpp fejét, tanulmányozni, hogy kire hasonlít, szagolgatni a finom illatát...Másfelől nagyon félek, és nyújtanám még, amíg csak lehet, félek a császártól, a kórházban töltött pokoli napoktól (nekem mindig olyanok, nem tudok aludni, és az idő ólom lábakon vánszorog), félek, hogy komplikáció lesz, és félek az elkövetkező időszaktól is, a szoptatástól, a nem-alvástól, az új családtól. (Egyszer a Harry Potterben Ron mondja, hogy ennyi mindent képtelenség egyszerre érezni....ilyesmire tényleg csak egy lány képes, nem? :D )

2013. június 20., csütörtök

Lillára várva

Mert a legkisebbünk Lilla lesz, bizony...És várjuk is, bizony :)
Nagyjából így:













2013. március 20., szerda

tyótyam = szívószál, Dorci nyelven

2013. január 21., hétfő

Az első Dorci-száj

Kis pöttömünk nem egy nagy beszédfejlődés bajnok, még mindig csak alapszavakat használ (miközben Lackó ennyi idősen 3 szavas mondatokban beszélt, és múlt időt használt)..., de azért az első gyerekszáj nála is megszületett nemrég.

Egyszercsak, minden előzmény nélkül megszólal, hogy mama. Mire én: -Hogy jön most ide a mama??? Mire ő: -Gyeje!!

2012. november 16., péntek

Visszatérés? :)

Nem tudom jár-e még ide valaki, mert már én se nagyon szoktam...Mindig gondolkodom, hogy milyen jó lenne feléleszteni valahogy a blogot, újra írni a mindennapokról, milyen klassz lenne majd ezt évek múlva visszaolvasni...Nem ígérek semmit, magamnak sem, de ha néha eszembe jut valami, azt idevésem. :)

És most van téma...Ugyanis úgy alakult az életünk, hogy június környékén nagycsaládosok leszünk. :) Nem terveztük, pontosabban nem ÍGY terveztük. Szerettünk volna még egy babát, de nem most, hanem később, mikor már nagyobbak lesznek a gyerekek, mikor kicsit kipihentebbek leszünk, mikor több helyünk lesz, stb. De megint beigazolódott, hogy ember tervez, Isten végez. Ez a baba minket választott, most választott, úgyhogy hosszas őrlődés, rengeteg könnycsepp, gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy ha most jött, akkor most van itt az ideje :)
Azóta már jártam orvosnál is, hat hetes, nagyon formás kis paca, és ügyesen dobog a kis szíve. :)
Dorci még nem érti, Lackó viszont nagyon örül, ő már régen kampányolt még egy kis tesóért, úgyhogy boldog. :) Bár kisfiút szeretne, de azért azt mondta, hogy ha kislány, akkor sem kell a kórházban hagynunk ;)