Az éjszakázásról

A legnehezebb a gyerekvállalásban- legalábbis nekem- mindenképp az éjszakázás. Nem is lehet arra felkészülni, hogy mikor az ember a legédesebb álmát alussza, valaki orvul "belevonyít" abba, és mikor emiatt hirtelen kipattan az ágyból, azt sem tudja hol van.
Mondjuk azért legalább van egy kis könnyítés, méghozzá hogy valamelyest hozzá lehet szokni.
Nekem az utóbbi időben már egész zökkenőmentesen ment, megy (például a minap is, egy árva hang nélkül ültem éjjel fél 3 és 3 óra között a bili mellett, a kakiláshoz asszisztálva), de néha bizony akadnak nagyon-nagyon nehéz időszakok.
Ilyen volt a tegnap éjszaka, mikor eleve kb. egy-másfél óra forgolódás után sikerült csak elaludnom, aztán éppen hogy csak elszunnyadtam, már fel is hangzott az ominózus "vonyítás". Bevánszorogtam a szobájába (miután Gábor hasztalanul próbálta visszaaltatni), és melléfeküdtem a kis kanapéra. Valahogy iszonyú kimerültnek éreztem magam, és mikor arra gondoltam, hogy így éjjel egykor kb. két nem túl pozitív opció közül választhatok (úgy mint a., megágyazok magamnak ezen a kényelmetlen, kemény, keskeny kiságyon, és itt töltöm az éjszakát, majd reggel úgy ébredek, mint akit agyonvertek és fáj minden porcikám, vagy b., ha elaludt visszamegyek a kényelmes ágyikómba, újabb egy-másfél órás forgolódás, hallgatózás, és "tuti akkor sír fel újra mikor épp elsüppednék a puha mély kék tudatlanságban" aggódás után elalszom, majd újra bevánszorgok hozzá, ha szükséges.) akkor bizony annyira sajnáltam magam, hogy bőgtem egy nagyot.
Aztán ő elaludt, én visszavánszorogtam az ágyamba, egy-másfél órán át forgolódtam, és azon agyaltam mennyire szar anya vagyok, hogy magamat sajnálom, mikor neki nyilvánvalóan van valami baja (rosszat álmodott, fáj a hasa, stb), hiszen máskülönben nem szokott felkelni éjjel, szóval ahelyett hogy őt sajnálnám, én magamat siratom itt. Aztán valahogy mégis elaludtam, és aludtam is a már meglévő kb. 1 óra mellé még vagy ötöt.
És most olyan vagyok mint egy szép nagy adag mosott kaka, de próbálok csak pozitív dolgokra gondolni, és nem arra, hogy hamarosan minden éjszakám így zajlik majd, csak két gyereket pesztrálok majd, és még kevesebbet alszom. :)