Jézusom, komolyan azt hittem, hogy annál érzékenyebb amilyen alapból is vagyok, már nem lehetek, erre tessék, mindenen sírva fakadok. A minden szó szerint értendő, tegnap ugyanis az x faktor alatt háromszor bőgtem el magam, mondván hogy "de szép ez a szám", vagy "jaj istenem, milyen tehetséges ez a lány!". Remélem azért ennél rosszabb már tényleg nem lesz a helyzet. :)
Lackó amúgy elment Szentendrére nagymamázni, és bár szinte egész héten arra vágytam, hogy egy kicsit magam lehessek, és csönd legyen körülöttem, most mégis majd' belehalok, annyira hiányzik. Olyan nehéz szívvel engedem el mindig. Ő meg persze alig várta megint, hogy mehessen, szeret a mamával lenni, aminek én nagyon örülök is, csak ne hiányozna ennyire az a kis kakamatyi csicsergő feje! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése