Hasonlítanak? :)

Lackó 2009 júliusában:

Dudó mostanában:

Tesók:

Istenem, már 3 éves!

El sem hiszem, mert olyan, mintha tegnap született volna. Úgy repült el ez a három év, és úgy lett babából nagy fiú, hogy szinte észre se vettem...
Mit mondhatnék róla? Egyszerűen imádom. Azt nem mondanám, hogy könnyű eset, vagy hogy egyszerű természet, elképesztően keményfejű, ha valamit akar, úgy tud hisztizni érte, hogy MINDIG megkapja amit akar. És nem csak tőlem, vagy inkább úgy mondom nem csak azt, amit valaki adhat neki, hanem azt is, amit magának kell elérnie. Soha nem adja fel. Ha valamit meg szeretne csinálni, például felvenni/levenni stb, akkor addig küzd, üvöltve, tombolva, zokogva, míg nem sikerül.
Elképesztően okos, jó memóriája van, ügyesen kombinál, elképesztően jól tájékozódik, tudja merre van az orvos, a játszi, szerintem bárhova eltalálna nélkülem is.
Nagyon jó dumái vannak, meg kell zabálni sokszor.
A legjobban viszont azt szeretem benne, hogy apróságoknak is nagyon tud örülni. Például a múltkor natimamával gyapjú tündérkéket gyártottunk, ő meg elkunyerált egyet, és egész este nem eresztette, azzal is ment aludni.

A szülinapról pedig: Idén is csak apróságokat kapott, mert idén is egy élmény lesz az ajándék, méghozzá Bábszínházba megyünk vasárnap. Tegnap azért ünnepeltünk, négyesben, egész nap az ő napja volt, csak rá figyeltem, elmentünk sétálni, meg a játszira, és nem is főztem, meg semmit nem csináltam, hogy vele lehessek. :) Sütöttem tortát, míg aludt, és mikor Gábor is hazajött, vacsiztunk, majd tortáztunk, aztán átadtuk neki a kis apróságokat, festéket, krétát, filctollkészletet, és egy táblát, amin alkothat velük, továbbá egy kantáros gatyót, mert az volt az álma, hogy neki is legyen olyan nacija, mint apának. (Szerintem már ez is olyan cuki, hogy ilyen vágyai vannak) :) Aztán szülinapos bulizenéket hallgattunk, és együtt alkottunk a táblára, végül pedig megnéztük együtt a Tintin kalandjait. :) Persze lufi is volt, mert az elengedhetetlen buli kellék nálunk :)
Képek a szülinapról:

 Dudóka is bulizott: :)

Aztán persze szerettem volna neki kézzel készített ajándékot is, de egyszerűen nem volt időm a héten, így hát az csak ma készült el. Egy cuki majmit varrtam neki, aminek annyira örült, hogy azóta mindenhová hozza-viszi, azt mondta ő a majmi apukája, eteti, pempőt csinál neki, beültette a Dudó hordozójába, és együtt nézik a Mickey játszóházát is, és ilyeneket mond nekem, hogy : "Köszi Anya, hogy csináltál nekem ilyen szép majmit!" Persze minden ilyen alkalommal tócsává olvadok :)
Íme ők, Majmi és Majmi-apuka:

Na és akkor még a végére egy kis akkor és most, íme a kiscsávó szülinapjai képekben:
Épp hogy kibújt a tojásból:

Egy éves és cuki:

Két éves kis bohócom :)

Megzabálom

Lackó: -Mit csinálnak a cicák?
Én:-Lefetyelik a tálból a tejecskét.
L.: -Mér??? A tejet le kell fetyelni????

wááááááhááááhhháááhhhááá :DDD

Új funkciók a csajon

Négy-kézláb és pápá. Bizony. :)
Már vagy másfél hónapja küzd a gravitáció ellen hasztalan, mert a popsi mindig túl nehéznek bizonyult, és sehogy se tudta megemelni, vagy csak max. néhány másodpercre. Tegnap azonban megtörtént az áttörés, és azóta többször is sikerült négy-kézlábra emelkedni, sőt egyúttal elkezdte az előre-hátra hintázást is. Lehet, hogy karácsonyra mégis mászni fog? :) Mióta megszületett, mindig ezt képzeltem, de az utóbbi időben olyan kis lusti volt, hogy nem tettem volna nagyobb összeget rá, hogy összejön, erre tessék. Örülök, nagyon. :)

A pápá meg...Hát az nagyon édes. Ugyan nem mindig megy parancsszóra, de azért elég sokszor sikerül, hogy visszainteget, vagy mondom neki, hogy pápázzon, ő meg csinálja, lelkesen.

Amúgy meg annyira cuki, hogy az már túlzás. :)

A szinekkel hadilábon áll

-Anyaaa!!Nézd, milyen cuki cica! Szerinted ez most kék vagy piros????

Amúgy szürke volt, meg fehér. :D

Nem könnyű mostanában

Az a helyzet, hogy sokszor tényleg azt sem tudom, hogy hol a fejem.
A családi büdzsé érdekében eljárok picit besegíteni apu munkahelyére, apró kis munkákat kell megcsinálni, nem a szívem csücske, de egész jól fizet, és a pénz meg kell, ráadásul rugalmas a munka, ha akarok megyek, ha nem, az se baj, többnyire semmi sem olyan sürgős. Ilyenkor a lurkók vagy anyunál vannak, vagy anyósomnál.
Aztán egy héten kétszer fixen fogorvoshoz járok, az egyik oldalon gyökérkezelnek, a másikon a koronámat csinálják, ilyenkor a lurkók szintén a fent említett helyeken dekkolnak.
Ezen kívül vannak még a nyuszi megrendelések is, meg egyéb varrnivalók, a háztartás, a házasélet, meg hát, egyáltalán nem utolsó sorban a gyerekekkel sem ártana néha minőségi időt is eltölteni.
Halványlila gőzöm sincs hogy kéne ezer felé szakadni, úgyhogy a lelkifurka gyakori vendég nálunk. :(

Plusz, nemrég benyaltuk ezt a f*sós-hányós nyavalyát, ami mindannyiunkat ledöntött a lábunkról, bár mindenkit másképp, Lackónál volt a legmakacsabb, majdnem másfél hétig volt hasmenése, az első napokban meg hányt is. Dorci csak egyszer hányt, nekem lázam volt, rázott a hideg, de a hasam csak vacakolt egy picit, Gábornak pedig hasmenése volt, meg pici hőemelkedése, de csak egy napig. Mostmár végre kifelé jövünk a dologból, már Lackónak sincs hasmenése.

Amúgy meg Dorci ettől a jövés-menéstől extra hisztis kezd lenni, gyakorlatilag úgy képzeli, hogy akkor azt az időt amit együtt töltünk, azt töltsük úgy, hogy le sem teszem és ő le se hunyja a szemét. Tegnap este már azt hittem hosszában vágom fel az ereim, ha nem hagyja abba az üvöltést azonnal, amit Lackó nyafogása tett néha igazán teljessé. :)
A kis pasi meg két hét múlva elkezdi az ovit, amit mindketten nagyon várunk. Na jó, ő kevésbé. :) De Gáborral voltunk fogadóórán, elbeszélgettünk az óvónénikkel, akik tényleg nagyon kedvesek, és úgy gondolom, hogy a legjobb helyre kerül a kis haramia, és jó lesz neki ott. :)

Kéne egy kistesó

Lackó ma vacsoránál nagyon komoly pofácskával közölte velem, hogy aszondja:
"Anya, majd egyszer megint tegyél vizet a hasadba, hogy tudjon benne nőni egy kisbaba." 
Azt hittem megzabálom, hát hogy lehet már ilyen cuki??? Mondom erre neki, hogy nem elég nekünk ez az egy óbégatós kis szarmanci? :) Erre ő határozottan állította, hogy nem, neki bizony kell még egy kistesó. :)

Hét hónapos szarmadzag

Hát most komolyan az.
Napközben nem hajlandó aludni. Szinte semmit. Tegnap 2* fél óra volt, ma se sokkal több. Este meg képes egy teljes órán át is balhézni, csak aludni ne kelljen. Van olyan, hogy már a szemét sem tudja kinyitni, de azért sem adja meg magát, aludjanak a holtak, ő bizony nem fog, akkor sem.
Az egyetlen pozitívum amit el tudok róla mondani, hogy mostanában legalább éjjel nem balhézik. Annyira. De azért egyszer vagy kétszer felkel enni, az nem maradhat ki. :) (Jó azért nyilván nem ez az egyetlen pozitívum. Imádnivaló a kis büdös, mindenki egy pillanat alatt elolvad tőle. Mostanában kezdett kiabálni, meg gagyarászni, és ha az ember cuppant neki, akkor ő visszacuppant. Hihhetetlen cuki! :))
Pár napja megint egész jól eszik, igyekszik pótolni a betegség alatt kimaradt mennyiségeket is. :) Amúgy főleg az édes ízeket szereti, más nagyon szóba se jöhet. Nagy kedvence a banán, csak szegénykém bogyózik tőle, mint a nyulak, ma is annyira nehezen tudott kakilni, hogy már komolyan nagyon sajnáltam, önkívületi állapotban zokogott. :(
Foga még mindig nincs, talán már sose nem is lesz :))
Mozgásában sincs semmi nagy változás, próbálja magát kinyomni, de nem nagyon megy egyenlőre.
Más most nem nagyon jut eszembe a kisasszonyról. :)