Szülinapi ütemterv :)

A szülinapos elment szülinapi alvást tartani az apukájával, én meg amíg ő pihen elkészítem ezt a tortát (tavaly is Lila Füge blogjáról csináltam a tortát, és isteni lett,még szerencse, hogy az ő lurkójának egy hónappal van előbb a szülinapja, mint az enyémnek, így minden évben számíthatok majd jó tortaötletre:) ) és becsomagolom azt a két apróságot, amit az élmény mellé kap a gyerkőc, hogy azért a bontogatási procedúra se maradjon el, és ha lesz időm, akkor még lufit is fújok, hogy teljes legyen az élvezet. :)

A szülinaposnak! :)

Élményt ajándékba

Egyszer a Nők lapjában egy Lolával az élet cikkben D. Tóth Kriszta írta, hogy ők élményt szoktak ajándékozni Lolának a szülinapjára, mert az nyilván emlékezetesebb, mint egy ezredik játék. Mélyen egyetértek, hisz nálunk is elég nagy a család, és Lacus rengeteg játékot fog kapni. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy idén mi is élményt adunk ajándékba, és ennek szellemében elvittük őt ma a Tropicariumba. Azt hiszem nem volt rossz döntés, nagyon tetszettek neki az állatok, különösen az esőerdős rész, ahol időközönként dörgött, villámlott és zuhogott. :)

Nézzétek...

...milyen gyönyörű kismama, és milyen szépséges képek!

Sürgösségi orvoslátogatás-avagy paramami lettem

Nos, tegnapról mára kb négy órát aludtam, mert egész éjjel olyan különöset éreztem, és azt hittem, hogy szivárog a magzatvizem. Reggel elmondtam Gábornak is, hogy mi van, meg a tesómmmal is értekeztem a dologról, és úgy döntöttem, hogy biztos ami biztos alapon meglátogatjuk az új orvost. A doktornő tökéletes választásnak bizonyult, nagyon kedves volt, türelmes, megértő, és azonnal fogadott a rendelőjében, időpont nélkül is. Most valóban úgy érzem, hogy jól döntöttem, és a legjobb kezekben vagyok, hisz ő is anya, és megérti, hogy aggódom, hogy mit érzek. A lényeg az, hogy megvizsgált, és mindent rendben talált (továbbá azt is megerősítette, hogy kislány van a pocakomban). A "magzatvíz szivárgás" meg lehet hogy valami hugyúti fertőzés okozta folyás, vagy terhességi inkontinencia.
Úgyhogy szerencsére feleslegesen paráztam. Megint. :)

Az új hely...

...a kreatív kuckóm, ahol közzéteszem ügyetlenkedéseim végeredményét. :) Akit érdekel kukkantson be oda is. :)

Látogatás a szülőszobán

És végre döntés született kórház-szülésznő-orvos ügyben is. :)
Tegnap meglátogattuk a Szent Imre szülőszobáját, és találkoztunk a szülésznővel, akit Noémi ajánlott nekem. Tetszett a hely is, meg a hozzáállás is, ez volt az első alkalom, hogy valaki komolyan biztatott, és nem azt válaszolta a természetes szülésre a császár után, hogy "Hááááát, majd meglátjuk!", hanem azt, hogy "Persze, miért is ne lehetne rá jó esélyem." :) Aztán a szülésznő, Orsi ajánlott nekem egy orvost is, Dékány Ágnest, és bár én még életemben nem voltam olyan nőgyógyásznál, aki nő, mégis úgy éreztem, hogy ez az, ő kell nekem. Így aztán ma reggel lecsekkoltam iwiwen, és szimpinek tűnt, úgyhogy felhívtam, és a hangja és hozzáállása alapján is nagyon szimpatikus volt, tehát eldöntöttem, hogy nála szülök.
Most nem állok olyan nagy reményekkel a dologhoz, mint anno a MÁV kórháznál, akkor teljesen le voltam nyűgözve, és úgy gondoltam minden tökéletes lesz, és persze ahogy azt kell, bitang nagyot csalódtam. Most úgy gondolom, hogy én mindent megtettem, körültekintően keresgéltem, és igyekeztem a legjobb döntést meghozni, és ezért érzem, hogy ha ennek ellenére sem jön össze a természetes szülés, akkor az senkinek sem a hibája, hanem akkor ennek így kell lennie, és kész.

(Aztán egész éjjel szülőset álmodtam, és kisfiunk lett, és én annyira csalódott voltam álmomban, hogy amiatt már szinte lelkiismeret furdalásom van, pedig így ébren esküszöm, hogy egy kisfiúnak is örülnék. És álmomban a szülés miatt is nagyon görcsöltem, mert megint elfolyt a magzatvizem, azok a fránya fájások meg megint nem jöttek, én meg egyre csak azt éreztem, hogy basszus, nem akarom, hogy megint olyan tehetetlen és tétlen legyek a saját szülésem közben, mint Lackóval. Asszem kicsit rágörcsöltem erre, de elképzelésem sincs hogyan lehetne ezen változtatni, pedig tudom, hogy a hozzáállás mennyit számít...)

My first one

Szóval elkészültem életem első varrott darabjával, én magam csináltam rajta minden apró dolgot, és igen elégedett is vagyok vele... :)) És már nagyon szeretném megmutatni, hogy halljam a véleményeteket, de addig nem lehet, míg Anta nem kapta kézhez, ami asszem a jövő hét közepe-vége fele lesz csak. :( Úgyhogy addig türelemmel kell lennem nekem is!

Ebéd, de gyorsan

Már megfigyeltem, hogy az ebéd szinte mindig akkor lesz a legfinomabb, ha még fél 12-kor tanácstalanul állok a nyitott hűtő előtt, és se kedvem ebédet csinálni, se túl sok időm.
Ma is éppen ez volt a helyzet, elég sz*rul indult a nap, leszakadt a polc a tv fölött, és a rajta lévő cuccok lefelé estükben leverték a tv tetején lévő laptopot, aminek ugyan nagyon komoly baja nem lett, de már előre láttam, hogy mit kapok én ezért ha hazajön Gábor (bár semmi közöm nem volt a dologhoz, az egyetlen hiba, amit elkövettem, hogy a tv tetejére tettem a laptopot, de azt ő is szokta). Aztán végül nem is kaptam ki miatta, még csak nem is dühöngött.... :)
Visszatérve az ebédhez: tehát elég pocsék kedvemben álltam a hűtő előtt töprengve, és akkor látva a hűtő tartalmát, ki pattant a fejemből az isteni szikra, és a következő egészséges és finom ebédet készítettem 15 perc alatt:
Kifőztem egy zacskó durum fussilli tésztát, s amíg az főtt megpirítottam a tegnapról maradt bacon zsíron egy csokor újhagymát és három duci gerezd fokhagymát csíkokra vágva. Ezt egy nagy salátástálba tettem, hozzáadtam egy csomag szintén csíkokra vágott füstölt lazacot, két evőkanál zöld pestot és egy darab felkockázott mozzarella sajtot. Ezeket összekevertem, és mikor a tészta kifőtt, azt is hozzákutyultam. Tálaláskor megszórtam egy kis parmezánnal, és kész.
Gyors volt, egészséges és isteni! :)

Anyának lenni

És erről jut eszembe, hogy piszok hosszú tud lenni egy éjszaka... :)
 Meg hogy anyának lenni tényleg ilyen. :)

A varrásról

Szóval először is, egy kis helyreigazítás, nem régi orosz, hanem régi német gépet vettünk. :)
Amivel ma varrtam először. Egész délután/este a befűzésével bajlódtunk, de megérte, végül sikerült, és ahhoz képest, hogy életemben ma varrtam géppel először, szerintem egész ügyes vagyok. :) Készítettem is vele valamit, amit még egyenlőre nem mutatok meg, egyrészt mert nincs kész, másrészt meg mert Antának csináltam, hálám jeléül a segítségért cserébe. :) (De amint ő készhez kapta, azonnal felteszek róla egy képet.)
És mostantól az alkotásban a határ a csillagos ég!! :) Még a táskavarrást is ki fogom próbálni, amint egy picit belejövök.

Új őrület

Nemrég ráakadtam egy hobbi boltos kirándulásom alkalmával egy Tildás könyvre, és beleszerettem. Rögtön meg is rendeltem kettőt, Magyarországon csak ez a kettő elérhető jelenleg. Mikor megérkezett, a szerelmünk csak még jobban elmélyült, azóta áhítattal lapozgatom, és egy-két dolgot meg is csináltam belőle, amiket kézzel is meg lehetett varrni. Aztán persze kitaláltam, hogy nekem most már tényleg kell egy varrógép, és be is szereztünk egy régi orosz darabot (Gábor egyik varrógép szerelő kollégája mondta, hogy másmilyet nem is érdemes venni, mert azok a legjobbak, legalábbis megfizethető árkategóriában.) Aztán rájöttem, hogy úgy mégsem élhetek, hogy nekem csak ennyi Tildás könyvem van, ezért elkezdtem tanakodni, kutakodni, de sajna itthon valóban nem találtam többet, mind elfogyott. Úgyhogy szóltam Antának, és volt olyan kedves, hogy Angliában megvette nekem az összes fellelhetőt. :) Ezek nov. 1-e után érkeznek hozzám, Anta barátainak jóvoltából. Én meg persze már tűkön ülök... :))  Azt, hogy erre már mennyi pénzt b*sztam el, elmondani se merem, de ugye lényeg az önmegvalósítás, meg a hobbi :)
Na, de a lényeg az, hogy ennek az új hobbinak, egy nem olyan réginek (a süthető gyurma) és egy ősöreg szenvedélyemnek az örömére megszületett egy új blog gondolata, ahol a mindenféle ügyetlenkedéseimet fogom mutogatni. :) Voltaképpen már készen is van, csak bejegyzés nincs még rajta, de ahogy lesz, máris kirakom ide, és remélem, hogy az a kevéske, ámde roppant lelkes :) olvasóm oda is követ... :)))

x

Nálam az x-faktor nyert egyértelműen, a szombati adás szerintem zseniális volt.



És szerelmes vagyok!!! Ez az arc, anyám! Még gribedlije is van! :)

Lehull a lepel

Na, a nagy boldogságra való tekintettel jófej leszek, és elmondom hogy a többség nyert, vagyis úgy néz ki kislányunk lesz, akinek talán lassan a nevében is megegyezünk. Ha már tuti biztosak leszünk benne, akkor elmondom azt is. :)

Boldogságos

Képzeljétek mi történt velem!! Facebookon nyertem egy gyermekfotózást ribizlinél :DD Istenem, még soha nem nyertem semmit, és most állati boldog vagyok! :)

Amúgy

Tegnap voltunk 4D-s ultrahangon az Istenhegyi úton, és mindenkinek csak ajánlani tudom azt a helyet, és főleg az orvost Bátorfi Józsefet, mert nagyon alapos, nagyon kedves és közlékeny volt. (Tudom, itt most jogosan mondhatnánk, hogy ennyi pénzért ez már alap, de szerintem nem az, mert mikor Lackóval voltam 4D-n egy másik helyen, ott nem volt ennyire kedves az orvos).
Szóval meglestük a mi picikénket, akivel minden rendben, a méretei tökéletesek (358 gr, ha jól emlékszem), és nagyon cuki, végig aludt, meg még a kezét is az arca elé tette rendre, sok minden nem látszott belőle ezúttal sem. Viszont az orvos látta, hogy mi van a lába közt (meg Gábor is, csak én nem). Azt mondta még nem esküdne 100 %-ra, de azért nagyjából biztos benne, hogy.... Hehe, amíg nem tippeltek rendesen (eddig csak Anta tippelt, ugye), addig nem mondom meg. :)
Nagyon jó volt őt látni, és most már a mozgását is egyre határozottabban érzem. Nagyon furcsa, hogy hamarosan négyen leszünk, és bár nincs kétségem, hogy ugyanúgy szeretem majd őt is, mint Lackót, azért egyenlőre nehéz ezt elképzelni.

Undok vagyok? :)

Én már tudom a nagy titkot, azaz ketteske nemét, de undok leszek, és még nem mondom meg! :) Lehet tippelni, ki mire szavaz? Szerintetek fiú vagy lány a drága? :)

A gyógypusziról...

...amit négyzetmilliméterre pontosan oda kell adni, ahol megütötte a bárakármilyét, különben teljesen kiakad, és addig követeli az újabb és újabb puszit, amíg végre el nem találom AZT a helyet.

(És a minap mikor elharapta a nyelvét, azt akarta, hogy pusziljam meg a szájában, és nem értette miért nem tudom.
-Megütöttem, anya megpuszilod.)

Követelem...

...hogy valaki azonnal mondja meg (mondjuk a Zsófi vagy az Anta), hogy mi a pöcs ez az "I like it on..."-os dolog???Facebookon már vagy a negyedik ismerősöm szereti valahol, és most már egy gasztroblogon is ez van. Szóval ki vele, mi ez????

Hogyan bosszantsuk fel az anyukánkat?-1. rész

Lopjunk el egy 5 db-os vaníliás cukor csomagot a konyhapultról, mikor az anyukánk nem figyel oda, osonjunk vele a szobánkba, rágjuk ki a fogunkkal a csomagolást, majd egyesével a vaníliás cukrok papírtasakjait is. Ezután szórjunk ki valamennyi vaníliás cukrot a szőnyegre és földre, majd dobjuk a félig üres zacsikat  a kukába.

Lezárásként a lehető legártatlanabb arckifejezéssel nézzünk az őrjöngő anyukánkra, amolyan "Ennek meg mi a fene baja lehet???" arccal. :)

Érdekes

Annak, aki azt gondolja, hogy külföldön minden fenékig tejfel, kolbászból van a kerítés és minden gördülékenyen és olajozottan megy, annak kötelező ezt a blogot olvasnia. Én imádom, mert nagyon tetszik, hogy elfogulatlanul ír mindenről, valódi képet kapok a kinti életről, és Marcsi tényleg leírja mi az ami sokkal jobb kint, és mi az, ami mégis nálunk megy jobban. Mert bizony van olyan is.

Héjanász az avaron

Lackó és én mostanában olyanok vagyunk, mint Ady és Léda, a kapcsolatunkat a viharos szó jellemzi a legjobban. Szinte egész nap veszekszünk egymással, hol ő üt-vág, dühöng, toporzékol, dacoskodik, hol én könyörgök, érvelek, kiabálok, sírva üvöltök, hajamat tépem dühömben.
Aztán este, mikor megitta a tejcsijét, és én felemelem hogy betegyem az ágyába, szorosan a nyakamba fúrja az arcát, én meg ringatom, mint mikor egészen apró volt, és nincs más csak ő meg én,  és ilyenkor kitörlődik az egész napi kínlódás,  és csak a szeretem érzés marad.

Borzalom

Ha valami, hát akkor ez a vörös-iszapos katasztrófa tényleg rettenetes.
Úgyhogy aki tud, az szerintem most is segítsen, kalib leírta hogyan lehet. Itt olvashatjátok. Úgyhogy aki tud, az telefonáljon, ki tudja mi mikor szorulunk majd mások jóindulatára....Hajrá!

Ma sziporkázik

Futottam.Földönfutottam.
---------
Evés közben elmélkedik:
-Asziszem eléggé micsinálok.

A kis elfoglalt

Lackó: -Vegyük fel a cipőt anya!
Én: -Dehát zuhog kint az eső! Minek vennénk fel?
L.:-Hogy kimenjünk!
Én:-Kisfiam, mondom, hogy zuhog kint az eső. Mi a szöszt csinálnál kint?
L.-Hát a dolgomat. /Mert neki olyan is van ám! :)/

Ketteskéről

Tegnap voltam a 18. heti ultrahangon, minden rendben találtatott, a lurkó méretei épp megfelelnek a korának. Sajna nem derült ki a neme, így továbbra sincs neve szegénynek, de sebaj, majd lesz, ha eljön az ideje. :)
Én minden ultrahang után úgy érzem hogy kisfiú, bár szívem szerint kislányt szeretnék. Imádnék szép ruhákat venni neki, meg copfot csinálni, meg ilyenek. Amúgy a család boszorkányai (tesóm és anyósom) ezúttal nincsenek közös véleményen a gyermek nemét illetően, úgyhogy kíváncsian várom ki a nagyobb boszi. :) /Lackó érkezése előtt mindketten esküdni mertek, hogy kisfiú lesz, anyósom azt is előre megmondta, hogy 27-én fog születni, a tesóm meg a magzatvíz elfolyását prognosztizálta. :)/

Bizarr érzés

Viszket a nadrágom.

:DD

:)

Lackó valami szöszt talál, azt mutogatja nekem:
-Anya mi ez?
-Nem tudom Lackó, innen nem látom, szerinted mi lehet?
-ööööö, jagasztó péjdául.

Család lettünk

Nem tudom mikor, és hogyan történt, azt sem, hogy miért épp most, de az elmúlt pár napban azt éreztem, hogy végre igazi CSALÁD vagyunk mi hárman (vagy négyen?), és ez nagyon jó.
Jó velük család lenni. Eddigi életem legnagyobb boldogsága. :)

Happy End

És végre megvan, újra az ujjamon. Boldogság :)