Helyzetjelentés nr 4.- avagy panaszáradat

Az elmúlt pár napban kicsit padlóra kerültem, testileg- lelkileg, mindenhogy.
Nincsenek különösebben nagy okai, csak néha jól esik egy kis nyafogás, önsajnálat.
Anyagilag ez az építkezés teljesen padlóra tett minket, szó szerint filléres gondjaink vannak. Fogalmam sincs hogyan jut majd mindenre. Persze tudom, hogy megoldjuk majd, hiszen mindig megoldjuk valahogy. Csak elszomorít, hogy már csak pár lépés a cél, és nekünk épp most kell lassítani, mert nincs pénzünk. Gábornak szinte semmi plusz munkája nincs a fix mellé. Az építőipar eléggé pang most. :(
Ráadásul a fogyás sem megy úgy, ahogyan reméltem. Tudom, hogy azt írtam nem számítanak a kilók, de nem bírtam ki, megmértem magam, végül is már eltelt egy hónap, gondoltam legalább 4-5 kg lement. A nadrágjaimon is éreztem, meg a centik is kevesebbet mutattak. Erre mi van??? Az, hogy EGYETLEN kg-val sem vagyok kevesebb. Jó, tudom, az izom nehezebb a zsírnál, meg csak az a lényeg, hogy jobban érezzem magam, blablabla.... De azért akkor is elszomorított. Persze nem fogom feladni, mostmár csak azért sem!! Csak most egy kicsit megcsappant a lelkesedésem.
Aztán az is hozzájárul a nagy rosszkedvhez, hogy már vagy egy hete elképesztően fáj a nyakam, de annyira, hogy estére már a fejem is nyilalva fáj tőle :( Valószínüleg elaludtam, vagy a tornázásnál húztam meg, nem tudom.

Megpróbálom összevakarni magam, aztán igyekszem legközelebb egy vidámabb postot produkálni.... /pl. arról, hogy már majdnem kész az előszoba, meg a konyha :) Még az is lehet, hogy képeket is rakok fel!! :)/

Love is in the air...

Tegnap Lacussal babazsúron vettünk részt. Két volt kolleganőmmel és a hozzájuk tartozó gyerkőcökkel találkoztunk. Az egyik baba 4 hónapos (szintén Lacus névre hallgat), a másik pedig, egy kishölgy, 1,5 éves.
Nos, meg kellett állapítsam, hogy az én drága kisfiam egy Don Juan. :) Ugyanis D., aki egy nagyon belevaló, csini kiscsaj, levette a lábáról az én kis törpémet. Lackóm ölelte, puszilta ahol érte, és konkrétan üldözte a szerelmével :) Szegény kislány csak menekült, egyszer sírva is fakadt, nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a hatalmas rajongással.... :) De kisfiam kitartóan ostromolta tovább! :) Én meg csak ámultam, hogy az én drágám ilyet is tud? :)

Amúgy ismét bővült a szókincse, az esti lefekvés előtt, mikor én a Két pasi és egy kicsit próbáltam nézni, odajött hozzám, és közölte, hogy "aludni", majd az asztalon lévő cumisüveghez ment, és azt mondta, hogy "Tejcsi". :)
Az eddig használt szavakat, és kifejezéseket is egyre szebben és tisztábban mondja.
Ami viszont nem olyan jó hír, hogy azt hiszem a dackorszak küszöbén állunk, elképesztő hisztiket vág le, visít, mint a kismalac, és toporzékol is! Asszem most kezdődik majd az igazi gyermeknevelés...
Jipppiii! :)

Költői kérdés

Azon tűnődöm, hogy vajon mennyire megvetendő az, aki derekasan küzd, de rendre elbukik a csatákban?

Ajtó a világra

Azzal, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, ajtót nyitottam a nagyvilágra. Egy ajtót, amin keresztül beléphetek más emberek életébe, megismerhetek sorsokat, életeket. Persze ez azt is jelenti, hogy szabad bejárást engedek másoknak az én mindennapjaimba. De nem baj, mert egy nyitott ajtó ezzel jár... :)
És ami a legjobb az egészben az az, hogy mások élete, történetei tükröt is mutatnak nekem, amiben megláthatom magam.
Itt van pl. natimama, akitől nagy leckét kaptam. Világ életemben lenéztem a drogosokat, alkoholistákat. Gyarlónak, esendőnek, megvetendőnek láttam őket, akaratgyenge embereknek. Mert nyilván azok is. Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy mindenkinek vannak szenvedélyei, függőségei. Nekem pl. az evés. Imádom az ételek színét, illatát, zamatát. Imádok főzni, imádok enni, imádok az ételekről még beszélni is. És nem tudok mértéket tartani benne...addig eszem míg ki nem pukkadok :) Hát mi ez, ha nem függőség? Ráadásul a falánkság a hét főbűn egyike. És mégis én vetem meg a drogosokat?
Persze, lehetne azt mondani, hogy na jó, de egy finom marha pörkölt nem olyan önromboló, mint a heroin. Jaaaj, dehogynem!!! Ha mértéktelenül esszük mindenképp, hiszen a túlsúly nem jó a szívnek, az izületeknek, és még sorolhatnám. Úgyhogy most hogy ezt felismertem arra is rájöttem végre, hogy nem fogyókúráznom kell, és mostantól nem számítanak a kilók sem. Csak az számít, hogy jól érezzem magam. És mióta nem zabálom tele magam folyton és naponta 40 percet tornázok, nagyon is jól érzem magam. Gábor szerint még a mosolyom is szebb lett. :)
Tehát nem lesz mérlegelés. A cél inkább az, hogy ezt a szemléletet meg tudjam tartani, mert ha hosszú és egészséges életet szeretnék élni, akkor erre a változásra szükségem van. Olyasmi ez, mint amikor egy drogos megtanul a cucc nélkül élni: Lélekben mindig drogos marad, csak megtanulja hogyan élhet az anyag nélkül.
Nos tehát módosítottam az eredeti terveken. Nem az a cél, hogy leadjak 30 kg-t májusig, hanem hogy fenntartsam a mostani szemléletemet egy életen át. Ez azért nehezebbnek ígérkezik, nem? :)
És ha nem is sikerül elsőre, majd nekifutok újra, meg újra. Mert az elhatározás már megszületett bennem, és ez a legfontosabb. Győzedelmeskedni önmagunk és a gyarlóságaink felett.

Helyzetjelentés nr 3.

Következzék a szokásos, lassan menetrend szerinti hétvégi összegzés. :)

A fogyókúra meglepően jól alakul, az evés és a torna terén is felülmúltam a saját várakozásaimat. Minden általam alkotott szabályhoz maradéktalanul tartottam magam, és a heti mozgás adagom is nőtt, most hatszor aerobikoztam, 50 percet. Mérlegelés másfél hét múlva lesz, majd akkor beszámolok az eredményről, de elöljáróban annyit, hogy már rám jön egy szülés előtti gatyám... Még ugyan kicsit szűkös, de be tudom gombolni :)

A ház témakörben nem történt nagy változás, apró léptekkel haladunk a cél felé. Gábor szorgosan glettelget, én meg lefestettem pár falat, és megállapítottam, hogy még mindig nem nagyon megy ez nekem :) Azzal vigasztalom magam, hogy lehet hogy ronda lesz, de legalább én csináltam :)

Lacus az elmúlt héten is rengeteget fejlődött, már tud válaszolni arra is, hogy mit mond a paci (nyíhaaa), mit mond a kakas (kukuji), mit mond a kecske (meeeee) , a "c" hangot pedig a szó közepén is ki tudja már mondani. (Eddig a macit maminak, a pacit papinak mondta.) Viszont a kedve többnyire nem túl rózsás, nyűgös állandóan, és nagyon anyás. Az elmúlt éjszakánk egy fokkal jobban alakult ugyan mint a tegnapi, de így is volt sírás, vigasztalás, majd szülői ágyba fektetés, végül pedig szenvedve, szorongva továbbalvás. Azt hiszem a fogacskája jön, bár nem látok semmi különöset a szájában, de másra egyszerűen nem tudok gondolni. Hamarosan megyünk a 15 hónapos oltásra, majd akkor azért rákérdezek a doktor néninél, hogy ő lát-e valamit.

Kávét intravénásan

Ha van valami, amit még a fájdalomnál is rosszabbul viselek (pedig azt is hihetetlenül rosszul tűröm ám!) akkor az a kialvatlanság. A szülés utáni időkben is az viselt meg a legjobban, hogy 3 óránál többet nem lehetett aludni egyhuzamban. Ha valaki halálra akar kínozni, csak ne hagyjon aludni. :)
Nos, az én drága gyermekem, méhemnek gyümölcse éjjel 3 órától fél óránként sírt fel...(Nem tudom mi lehetett a baja, talán a foga jön...) Miután magam mellé vettem az ágyba, attól nem tudtam aludni, hogy 15 percenként a fejemre (!!) mászott és ott elhelyezkedve elaludt. Komolyan, mint egy macska :)
Reggel fél 7-kor, mikor végre majdnem öntudatlanságba süppedtem, megérkezett Gábor és elkezdett tenni-venni a konyhában, úgyhogy lőttek az alvásnak. Szóval most igen kakán vagyok, reggel óta két kávét ittam, de tervezem még néhány elfogyasztását.

/Lackó persze nemrég beverte a szunyát, és most is édesdeden alszik...Én is másfél éves akarok lenni!! :)/

Új szelek fújnak

Pár napja beköszöntött hozzánk az a szerelem, amit a múltkor hiányoltam. Végre az én nevemet is áhítatosan mondja a gyermek... :) Ma ébredés után átkarolta a nyakamat jó szorosan, meglapogatta a vállaimat, és hozzá rajongással teli hangon közölte, hogy "anyaaa". Én meg elolvadtam persze. :)

Ki szívemben kutat...

Most, hogy Botondnak hála végre tudom hogy kell videót berakni, nincs menekvés...Itt egy másik szerelmem. Mostanság ha nem épp azt éneklem, hogy "Most múlik pontosan", akkor tuti, hogy ezt. Persze szigorúan csak két "Cirmos cica hajj" között. :))

Multifunkciós ebéd

Ez a mai a második szénhidrát mentes napom a héten, úgyhogy ennek jegyében igyekeztem valami olyat főzni ebédre ami finom, én ehetem szh mentesen, Lackónak is jó és még egészséges is. Úgy érzem mindegyik kritériumnak maximálisan megfelel az alábbi étel. Babáknak is adható attól kezdve, hogy esznek tejterméket.

Lazac brokkolival és kapros sajtmártással

Hozzávalók:
két szelet lazac
tejszín
15 dkg sajt (én füstölt trappistát használtam, de ez ízlés dolga)
egy fej brokkoli
fokhagyma
fehérbors, só
citromlé

Elkészítés:
1. A lazac szeleteket megsózom, megborsozom, meglocsolom citromlével.
2. A rózsáira szedett brokkolit lobogó vízben leforrázom. Leszűröm és száraz konyharuhán lecsepegtetem.
3. Vajon megfuttatom a zúzott fokhagymát (3-4 gerezdet), felöntöm a tejszínnel, belereszelem a sajtot, majd ízesítem sóval, borssal, kaporral. Beforralom.
4. Kivajazott jénaiba fektetem a lazacszeleteket, mellészórom a brokkolit, majd az egészet nyakonöntöm a sajtmártással.
5. Forró sütőbe teszem, és kb 20 percig sütöm, míg a teteje szép barna nem lesz. ( Ha levet enged, akkor azt menet közben leöntöm róla).

Én csak így magában ettem, a fiúk rizzsel kapták. Lacusnak nagyon ízlett, mondjuk többnyire hálás közönség, de a halat azt különösen nagyon szereti. :)



A képhez csak annyit, hogy én nem tudok szép képeket csinálni, nincs is jó gépem, meg nem is értek hozzá, úgyhogy előre is bocsi minden ilyen képért, de arra gondoltam, hogy azért mégis több a semminél. (Bárcsak én is tudnék olyan szép képeket csinálni, mint á la carte, Dolce Vita, vagy Lila Füge. De hát én nem vagyok gasztroblogger, úgyhogy nekem nem kell értenem a fotózáshoz :) Én csak egy sima háziasszony vagyok, akinek néha sikerül ez-az és ezt örömében megosztja másokkal is. )

Helyzetjelentés nr 2.

Nos, ismét eltelt egy hét, úgyhogy heti összefoglaló következik, fogyókúra és építkezés témakörben. :)

A fogyókúra jól áll. Az evésre vonatkozó szabályt kicsit nehézkesen ugyan, de betartottam, és ami nagyon jó hír, hogy megtört a jég, és a mozgás is beindult. A hét napból öt napon mozogtam!!! Éljen, éljen, dobpergés, fanfárok... :) Új szabályt is alkottam, miszerint hetente legalább három napon nem eszem egyáltalán szénhidrátot, vagy maximum reggelire. A méréssel kapcsolatban is tartottam magam az ígéretemhez, és még nem álltam mérlegre /mondjuk ez főleg annak köszönhető, hogy előrelátóan megkértem Gábort, hogy vegye ki az elemet belőle, mert önuralmam az nuku, viszont nagyon el tudok keseredni, ha nem fogyok legalább naponta 1 kg-t :))/
És bár a súlyomat nem mértem, azt mindenképp kijelenthetem, hogy könnyebbnek érzem magam. Jó úgy lefeküdni, hogy nincs tele a gyomrom, és a mozgás is jól esik. Szóval ha egy dekát se fogytam, akkor is megérte.. :)

A házprojekt is halad, bár sajna csak tyúklépésben. A konyhabútort sikerült ugyan lefesteni, de még nem került be a helyére, mert a glettelés nem egy haladós munka. Megállapítottam viszont, hogy elképesztően utálok festeni, és ami azt illeti nem is vagyok egy nagy spíler benne... De most már igazán itt volt az ideje, hogy valamit segítsek a felújításban, és a festés olyasmi, amit még én is meg tudok csinálni, még ha nem is valami szépen. Képeket nem csináltam, inkább majd akkor, ha már látványosabb lesz a dolog.

A hét eseményeihez hozzátartozik még, hogy tegnap beleszerettem a Csík zenekarba. Nagyon klassz zenét játszanak, tök jó, hogy ilyen zenekarok is léteznek. Felébreszti az emberben a magyarságtudatot.

Ezt még muszáj

Bródy János : Ha én rózsa volnék - dalszöveg

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

/Szerintem Rúzsa Magdi előadásában szebb, mint ahogy Bródy vagy Koncz Zsuzsa énekli./

Most múlik pontosan

Ez a szám jár folyamatosan a fejemben. Most is ezt hallgatom. Imádom.




Amúgy a Csík zenekar előadásában is nagyon jó. Teljesen más, de jó.

Cukorborsó

Lackó összes tudománya megtekinthető az alábbi videóban :)

A bűvös szó

Lackó végre tisztán és érthetően kimondja hogy ANYA. Úgyhogy most örülünk. :)

/Amúgy kb. egy hónapja már próbálja mondani, de mindig olyan atya féle sikerült csak, és az se gyakran. De most megtört a jég. Nincs többé lehetetlen :))/

Ez is eszembe jutott még

Karácsony előtt (amikor apukámnak kerestem könyvet), olvastam egy akcióról a Molyon. Ezért minden nap nézegettem az ajánlatokat szorgalmasan, de apunak nem találtam semmit sajnos. Viszont felkeltette az érdeklődésemet Steiner Kristóf könyve. Persze karácsony előtt szó sem lehetett róla, hogy meglepjem magam egy könyvvel, apunak meg azért meredeknek tartottam volna (ultra konzervatív homoszexuális kérdésben, asszem nem csípte volna Kristófot...), így aztán elnapoltam a dolgot.
Aztán a minap, amikor olyan sokáig aludt a gyerek, olvasgattam anyahajót, tőle meg eljutottam egy másik bloghoz, ahol épp erről a könyvről értekezett az író. Na azóta még jobban érdekel!!! És bár már elmúlt a karácsony, nekem még mindig nincs keretem saját magamat megajándékozni (ezer dolog fontosabb ennél! új szőnyeg, gipszkarton, kapcsolók, sorolhatnám...) :(( Talán majd egyszer...

Nagy zárójel: A könyv kapcsán (vagy inkább az írója kapcsán) elgondolkodtam a homoszexualitáson, elfogadáson. Tolerálnám-e, hogyha az én fiam lenne más. Mit szólnék én ahhoz?
Nem kérdés, az anyai szeretet valóban feltétel nélküli, mert rájöttem, hogy gond nélkül akceptálnám a dolgot. Két dolog bántana mindössze. Az egyik az, hogy nem lehetnek unokáim, a másik pedig, hogy nagyon félteném a gyermekem az atrocitásoktól. A mai Magyarország még nem elég elfogadó, az emberek álszentek és diszkriminatívak. Sajnos.

Függőségek

Azt meg még tegnap akartam leírni, hogy bosszús vagyok emiatt a sok blog miatt. Mert az ember elkezd olvasni egyet, ahonnan eljut egy másikhoz. Rászokik arra is. Aztán onnan be-benéz egy harmadikra, akitől egy utalás kapcsán eljut egy negyedikhez, és a végén azon kapja magát, hogy blogfüggő lett és kb. negyven darab virtuális naplót olvas. Rendszeresen.... :)

Egy cikkről

Ma annyi minden járt a fejemben, és arra gondoltam, hogy ezt is leírom, meg azt is, meg amazt is, amint hazaérek. Aztán persze amikor hazaértem játszani kellett a gyerkőccel, meg tornázni, meg fürdetni, meg etetni és lefektetni, és most, hogy ideértem, már nem is tudom mit akartam írni.

Egy gondolat azért mégis megmaradt. Reggel beleolvastam a Playboy nagy interjúba (ami többnyire nagyon jó szokott lenni, valóban érdekes beszélgetések érdekes emberekkel), ami Ungvári Tamással készült. Bevallom egészen eddig azt sem tudtam ki ő, és most sem tudok valami sokat róla. A beszélgetés azonban nagyon érdekes volt, és elgondolkodtató. Különös, hogy az életnek milyen fintorai vannak. Elmesélek a cikkből két részletet ami tetszett, hogy érthető legyen mire gondolok.

Ungvárinál több, mint 70 évesen rákot diagnosztizáltak, amire nem csak a magyar orvosok, de még az amerikaiak is azt mondták, hogy végzetes lesz, nincs neki sok hátra. 2 évig volt beteg, 45 kg-ra fogyott, és a halál valóban nagyon közel volt hozzá (vagy ő a halálhoz?) amikor egy végső lehetőségként egy különleges, új fajta sugárterápiát ajánlottak neki. Előre közölték vele, hogy akár meg is halhat tőle, nem ígérnek semmit, sőt. Alá kellett írnia a papírokat, hogy nem fognak perelni semmiért, lemondott mindenről. Ő persze ezt elfogadta, és belevágott a kezelésbe. Ennek 6 éve. Tehát egy hetven éves öregember kapott még egy lehetőséget az élettől. De vajon miért??? Nyilván dolga van még az életben, ez nem vitás. De azért különös, nem? Fiatal, életerős szervezeteket legyőz a rák, és ez az ember ebben a korban túlélte... Azóta sportol, egészségesebben táplálkozik, meg ilyenek...70 évesen sem késő életmódot váltani... :) /by the way erről eszembe jut a tegnap esti Fábryból egy nagyon jó poén: Egy műsorban az egészséges táplálkozásról értekeznek egy professzorral, elhangzik a kérdés, hogy ha az ember sportol, nem iszik, nem dohányzik, és vegetáriánus lesz, akkor tovább fog-e élni. Mire a prof: Azt nem tudom, de hogy hosszabbnak fog tűnni, az egész biztos :))) /

A másik érdekes story a cikkben az volt, hogy 1944-ben Ungvári és az anyukája lakást kerestek. Az anyukája bement körülnézni egy házba, ahol már vagy negyvenen húzták meg magukat, majd közölte, hogy a macskahúgyszag miatt nem marad ott. Mondták neki, hogy ne csináljon bolondságot, nem mehet el, nincs hol meghúzza magát a gyerekkel, de ő nem tágított. Ahogy elindultak, mögöttük becsapódott egy bomba. Mindenki meghalt, aki a házban volt. Nem fűznék ehhez semmit, azt hiszem nem igényel kommentárt. Biztos van aki szerint ez véletlen. Szerintem GONDVISELÉS. Így, nagybetűkkel. /Amúgy Ungvári csak annyit fűzött ehhez még, hogy azt a tanulságot szűrte le, hogy soha nem marad ott, ahol macskapisaszag van :)) /

Ajánló

A gyerek lassan négy órája alszik /az előbb már megnéztem, hogy él-e még, de él :)/, én meg ezt olvasgatom. Nagyon szórakoztató,bátran merem ajánlani :) Én néhol annyira tudok vele azonosulni, mintha csak az én gondolataimat írta volna le valaki :)

Sétálunk, sétálunk

Újabban hatalmas sétákat teszünk Lacussal. De már nem a régi babakocsis módszerrel, hanem mindenki a saját lábán. Rengeteget fejlődött ezen a téren is, mert egy hónappal ezelőtt -bár akkor is elképesztően eltökélt és kitartó volt- még elég lassan ment a dolog, úgyhogy egy óra alatt sikerült egy utcahossz. Most meg már háromnegyed óra alatt megtettük a HÉV szakaszt oda-vissza (ami három utca, vagy négy). Nem nyafizik hogy vegyem fel, sőt inkább az akasztja ki, ha valamiért megteszem. Nagyon élvezi, hogy ő az úr, és arra megyünk, amerre ő akar. Út közben nagyon cukin utánozza minden hangját /miámiá, vúvú(ezt tudja mélyen is, ahogy a nagy kutyák, meg magas hangon is, mint a kissebbek), víjjog, mint a madarak, meg csipog, mint a kisebb madarak, berreg mint a kocsi, és sihuzik, mint a HÉV, ja, meg csetteg a nyelvével, mint a lovak, és bőg, mint egy tehén :)/. Ami érdekesebb, azt percekig nézegetjük, én meg beszélek neki folyamatosan, be nem áll a szám. Van, hogy egy dolgot ötször- hatszor is elmondok, de nem baj :)
Hagyom, hogy a séták során ő legyen a főnök, ő dönt merre megyünk, és mit csinálunk. Ma például elmentünk a HÉV-hez, ott leültünk /ezt is ő kérte, odament az ülőkéhez, és mondta csücsü, aztán mikor felültettem a másikra mutatott, és mondta, hogy én is csücsü :)/, és nézelődtünk. Figyeltük hogy repülnek a madarak, mit csinálnak az emberek, hogy ugat a kutya. Persze az az undok HÉV nem jött, hiába vártunk vagy 20 percet.
Most a legújabb, hogy minden öregebb férfi papa. Ezt persze fennhangon közli, hogy mindenki hallhassa. :) Ilyenkor próbálom neki elmagyarázni, hogy a bácsi biztosan papa, csak nem az övé.... :)
Az egyedüli nehézség csak az, hogy nagyon nehéz rávennem hogy forduljunk vissza, és menjünk végre haza. Néha még erőszakot is kell alkalmazzak :)

Kiegészítés

Ja, és azt még el is felejtettem az előző bejegyzésben leírni, hogy Lackó az apukáját még puszikkal is elhalmozza, minden este piszézik vele, és az arcát is rendszeresen megsimizi. (Ilyenkor mondja hozzá, hogy "Csicsi" , ami azt jelenti, hogy csiki, vagyis hogy csikizi). Ugye, hogy ez már tényleg gusztustalan??? :)))
/Csak a rend kedvéért hozzátenném, hogy nekem könyörögnöm kell egy nyamvadt pusziért, piszézést meg még sose kaptam. Nem vagyok féltékeny, dehogy. Miért is lennék? :)/

Lackó és az ő apukája

Amikor a múltkor írtam Lacusról, elhatároztam, hogy az apja iránti rajongása külön bejegyzést érdemel. Mert azt nem lehet egy pár mondatba belezsúfolni. Hiszen az majdhogynem szerelem! :) Sőt, azt hiszem erre a csodálatra mondják, hogy szinte már gusztustalan (jójó, persze, hogy a féltékenység beszél belőlem!!!) :)
Amikor megtudtam, hogy kisfiunk lesz, mindjárt az járt a fejemben, hogy azt mondják, a fiúk szinte szerelmesek az anyjukba, rajonganak értük, meg egyebek. Ez lebegett a szemem előtt, hogy mennyire jó lesz nekem... Na, erre tessék, odavan az apjáért! De nem pitin ám! :) Azt az áhitatot ahogyan a nevét mondja ki, nem lehet leírni, hallani kéne! Reggel az első szava, hogy apa, este az az utolsó. /Miközben azt hogy anya még mindig nem mondja!Felháborító :)/ Mikor az apja reggel elmegy dolgozni, alig tudom róla levakarni, aztán meg percekig sír az ajtóban. Amikor meg délután hazajön, és Lackó meglátja, felderül a kis arca, és repül az apja karjaiba!
Amellett hogy elképesztően féltékeny vagyok, nagyon jó ezt látni! Tudtam, hogy Gábor remek apa lesz /azért mentem hozzá :)/, de hogy ennyire szeretik majd egymást, azt még álmomban sem reméltem.
Talán köze van ennek az egésznek ahoz is, hogy Lackó császármetszéssel született, nem tették a mellemre, voltaképpen még látni se nagyon láttam, ellenben az első óráját az apjával töltötte, ő volt mellette míg lefürdették, felöltöztették, aztán ő tarthatta a karjaiban, amíg engem összevarrtak, rendberaktak. (Ezért persze elképesztően irígy vagyok, és szörnyen igazságtalannak tartom az élettől, hogy Lacus velem volt kilenc hónapig, a hasamban hordtam, tápláltam, majd szenvedtem érte nem keveset, és épp ezt az örömet, és felemelő érzést kell nélkülöznöm. Persze az is lehet, hogy mégis így igazságos, végülis az apáknak olyan kevés jut a gyermekvárásból, talán ez volt Gábor konpenzációja az élettől.)
Emellett nyilván számtalan más dolog is közrejátszik ebben a nagy rajongásban, mégis csak engem egész nap lát, az apját meg ritkábban. Biztos néha az agyára megyek azzal, hogy folyton ottvagyok mindenhol :) Meg aztán Gábor annyi érdekes dolgot tud, amit én nem. Tudja például, hogy hogyan kell autót tologatni, várat építeni, furni, faragni, aztán vannak ugye szerszámai /ami nagy előny az én fakanalaimmal szemben / :)) Tud úgy brekegni, mint a békák, és nyilván van még számos remek képessége, amikre még fény sem derült :))

Szóval hülyeség az, hogy a fiúk anyásak! Vagy csak a mi kis makink kivétel? :)

Megint egy recept

Karácsonykor a 26.-át itthon töltöttük hármasban, és ez volt az első olyan alakalom, hogy karácsonyi menüvel kellett előrukkolnom (mert az ünnepeket eddig mindig valamelyikünk családjával töltöttük). Mivel elég náthás voltam, valami egyszerűt, de különlegeset szerettem volna. Arra gondoltam, hogy gyümölcslevest csinálok, és mivel alma rengeteg van a pincében, egyértelmű volt, hogy almalevest főzök. Nade, ez nem valami különleges, gondoltam.... És ekkor kipattant az isteni szikra a fejemből! Krémleves lesz (mert azokat minden mennyiségben, és bármiből elkészítve imádom), amit feldobok egy kis fahéjjal és naranccsal, hogy téliesebb legyen az íze. Annyira jól sikerült, hogy azonnal tudtam, hogy ilyet ezután gyakran fogok főzni! :)

A második fogás leveles tésztába göngyölt, gombával töltött afrikai harcsafilé volt, rizzsel és kakukkfüves sajtmártással. Az is isteni lett, de arról majd egy másik alkalommal számolok be. :)

Most következzen tehát a recept:

Narancsos- fahéjas almakrémleves

Hozzávalók:
1 kg alma
egy nagy narancs
tejszín
fél csomag vanília puding
fahéj
szegfűszeg
cukor ízlés szerint
2-3 tojásfehérje

Elkészítés:
1. Az almákat megpucolom, kockákra vágom, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, és felteszem főni. A főzővízbe teszek cukrot ízlés szerint, szegfűszeget, és egész fahéjat.
2. A narancs levét kifacsarom és hozzáöntöm az almához, amikor az már megpuhult.
3. A vanília pudingot tejszínnel csomómentesre keverem, és folyamatos keverés mellett a leveshez öntöm.
4. A levest botmixer segítségével leturmixolom (előtte persze a szegfűszeget és a fahéjat kihalászom), ha kell még utána ízesítek cukorral, őrölt fahéjjal. (Ha sűrű, akkor narancslével lehet hígítani.) Lehűtöm.
5. Amíg a leves hűl 3-4 tojásfehérjét és két evőkanál porcukrot robotgép segítségével kemény habbá verek. Amikor a levest tálalom a habból "galuskákat" kanalazok bele.

Helyzetjelentés

Nos, holnap lesz egy hete, hogy tettem ezt a szent fogadalmat a fogyózással kapcsolatban...
Azt kell mondanom, hogy eddig félsiker. Az evéssel kapcsolatos szabályt betartottam ügyesen, viszont a mozgás eleddig elmaradt. Mentségemre legyen mondva, hogy nagyon vacakul voltam egész héten, női bajok, meg valami makacs fejfájás is volt a dologban. (A fejfájás amúgy tényleg nagyon ragaszkodó volt, majdnem egész héten fájt a fejem, lehet hogy ennek az igen vacak időnek köszönhetően.) Terveim szerint azért holnaptól nekifutok a mozgás dolognak újra, remélem most nagyobb sikerrel. :)
Azt elfelejtettem a múltkor írni, hogy mérlegelés minden hónap elején lesz, és centivel is mérek majd, szintén ilyenkor. Az adatok nem publikusak, majd max. a legvégén elmondom mennyit sikerült leadni /persze ha sikerül valamennyit egyáltalán... :) /.

A házzal kapcsolatban is vannak pozitív fejlemények. Már majdnem kész a burkolás (nagyon klassz lett), és a konyhabútor festése is elkezdődött ma (a nyers fa konyhabútort dió páccal kezeljük). Így van rá remény, hogy a jövő hét végére a bútor bekerül a helyére, ami azt eredményezi majd, hogy már olyan konyha formája lesz a dolognak :) Nem szeretném elkiabálni, de jól halad az ügyünk :) Viki és Zsófi barátnőim megnézték ma, és mindenkinek nagyon tetszett /bár most még nagyon erősen kellett használniuk a fantáziájukat is :) / Jellemző, hogy azonnal a kertbe vizionálták magukat borral a kezükben, a flekken sült húsra várva... :))
Legközelebb csinálok képeket, és felteszek párat.

Egy szerelem kezdete

Egy- két hónappal ezelőtt olvastam egy receptet Dolce Vita blogján, ami nagyon beindította a fantáziámat. Tudni kell, hogy én úgy vagyok a receptekkel, hogy nem szóról-szóra valósítom meg őket, hanem inkább csak ihletet merítek belőlük, majd csinálok valami egészen hasonlót, vagy tök mást :) Most az előbbi történt, egy egészen hasonló dolog készült. Csak nem lazacból csináltam, hanem afrikai harcsafiléből, kihagytam belőle a paradicsomot, viszont a morzsához durvára őrölt diót is tettem a pirításnál... mennyei lett. Akkor menthetetlenül bele is szerettem a morzsába, és elhatároztam, hogy ki fogom próbálni más ételekkel is.
Történt aztán, hogy ma nagyobb mennyiségű, friss lazacot vásároltam a Metroban (mi minden héten tartunk egy hal napot), és gondolkodtam mit is csináljak vele. Aztán beugrott, hogy a múltkor maradt egy kis morzsám, és így született ez az étel. (Ismét nagyon hasonlít a Dolce Vita féléhez, sőt, voltaképpen ugyanaz, apró változtatásokat eszközöltem csak.)
Tehát a recept:

Lazac sárgarépával, és morzsával

Hozzávalók:
két szelet lazacfilé,
morzsa ízlés szerint,
fokhagyma,
citromlé,
kakukkfű,
só, bors,
vaj,
sárgarépa,
olívaolaj.

Elkészítés:
1. A sütőt előmelegítem (az én sütőm egy régi vacak, úgyhogy nem tudom hány fokra, csak azt, hogy nagyon melegre :) )
2. A lazacot megsózom, megborsozom, meglocsolom citromlével, és megszórom kakukkfűvel.
3. Míg a lazac pihen picit ebben a pácban, elkészítem a morzsát. Késes robotgép vagy daráló segítségével ledarálom a száraz kenyeret, és a diót (az arányokat nem tudom pontosan, én azt mondanám ízés szerint, de kb. egy harmada legyen dió.) Olívaolajon megpirítok két dundi gerezd fokhagymát, majd rászórom a diós morzsát, és megpirítom.
4. Egy tűzállótálat kivajazok, belefektetem a lazacszeleteket, mellészórom a megtisztított, vastag karikákra szeletelt sárgarépát, néhány gerezd karikákra vágott fokhagymát, majd megszórom a morzsával és az egészet meglocsolom olívaolajjal.
5. A tálat beteszem a forró sütőbe, és kb. 20-30 perc alatt készre sütöm a halat. Így a répa nem lesz vajpuha, hanem roppanós marad. Én így szeretem, de ha valaki nem, az párolja egy kicsit elő.
Sáfrányos rizzsel, és hamis majonéz mártással tálaltam. /A hamis majonézt én úgy készítem, hogy a tejfölt kikeverem mézzel, mustárral, pici sóval, majd a végén mehet hozzá bors, és fokhagyma is. Nagyon finom, és nem hizlal annyira mint az igazi majonéz, meg egyszerűbb is elkészíteni :) /

Alakul a molekula

Most, hogy egyre közelebb kerülünk a házfelújítás befejezéséhez, és közeleg a beköltözés dátuma (végre,végre!) minden gondolatomat újra a lakberendezés teszi ki. Állandóan azon agyalok, hogy mit hova teszek majd, milyen színű lesz, és hogyan passzol majd a többi bútorhoz, illetve hogy mit kell még megvenni, és -lévén elég alacsony büdzséből kell gazdálkodni- miből fogom kispórolni vagy hogyan tudnám magam elkészíteni még alacsonyabb költségekkel.
Nagy zárójel: egész ügyes vagyok ugyanis bútorok újragondolásában...pl. készítettem tavaly Lacusnak egy kis szekrényt (én meseszekrénynek hívom), ami mindenkinek nagyon tetszett. Olyan mint egy akvárium, kis fahalacskák úszkálnak rajta, és mindezt egy ocsmány, szocreálos pozdorja szekrény felsőrészéből. Most tervben van 5 szék, és egy régi asztal felújítása, továbbá egy két részes puff kényelmes és szép ülöalkalmatossággá alakítása. Majd mellékelek "ilyen volt- ilyen lett" képeket... :)
Szóval nagyon izgalmas dolog ez, de nagyon fejtörős is :)

Íme, a "meseszekrény":


Egyébként lassan elkészül a burkolás, ügyes kezű apósomnak köszönhetően, és a dolgok még jobban néznek ki, mint ahogy elképzeltem... Ez elég ritka, mert mivel elég rossz a fantáziám, ha létező dolgokat kell elképzelni másképp, pláne térben, mindig szebbnek képzelem el, mint amilyen valójában lesz. És most kivételesen nem így lett, aminek nagyon örülök. Nagyon jó választás volt a csokibarna járólap, már ami az esztétikumot illeti. (Mert amúgy a praktika szempontjából mindenki szerint egy állat vagyok, hogy sötétet választottam, és majd meglátom, hogy minden apró kosz meglátszik rajta.... cseppet sem érdekel, mert akkor is szép!! :P)

Szóval nagyon jól alakulnak a dolgaink, és ha az Isten is megsegít /és miért ne segítene meg?! :)/ akkor tavasszal végre beköltözünk!!! :)

Pár gondolat Lacusról

A tegnapi komoly gondolatok után, most jöjjön egy kis könnyedebb téma... méghozzá az én Lackóm nyelvi fejlődéséről. Mostanában rohamosan gyarapodik a szókincse, mindig mindent ismétel, aztán bizonyos dolgokat be is épít a mindennapokban használt kifejezései közé.

Néhány példa:
tátó= távirányító / mégiscsak a XXI. században élünk, vagy mifene :) /
csacsó= kapcsoló, lekapcsolni, felkapcsolni
csücsi= felülni, felmászni
miá= miáú, bár ez egyértelmű azt hiszem...
Titti= Timi, Kitti
Mityi= Misi
Nyunyi vagy nuni= nyuszi
hamihamihamihami= éhes vagyok
inni= ez egyértelmű :)
pipő= cipő

Jellemző, hogy most persze nem jut eszembe semmi, pedig rengeteg szót tud már :) Mikor rakosgatjuk a montessori toronyra a karikákat mindig mondom a színek nevét, amiket ő olyan ügyesen ismétel is, de például ezeket még magától nem mondja. Az állatok közül is felismer már jó néhányat (pl. cica, kacsa, boci, paci, kutya), mégis sokszor mindegyikre azt mondja, hogy cica. :)
Ha megkérdezem hogy hol a feje, akkor mutatja, meg a pocakját is :) /Mondtam ma neki, hogy nézzük meg a fakirakóson, hogy hol a cica helye, erre rámutatott a fejecskéjére, mert azt hitte azt kérdeztem hol a feje... :)) /

Egy kis világmegváltás...

Néztünk este az M1-en egy műsort a fiatalkorúak börtönéről, de el kellett kapcsoljak még a vége előtt, mert felkavarodtam :( Arról volt szó, hogyan verték , erőszakolták, alázták meg, majd akasztották fel egy cellatársukat a rabok pár éve. Egy fiatal fiút, aki pár napja volt velük. :( Annyira kavarognak most a gondolataim! Olyan világvége hangulatba keveredtem. Ilyenkor elgondolkodom, hogy mivégre vagyunk itt a Földön, és hogyan lehetnek olyan mélységek, mint ezeknek a fiataloknak az élete. Úgy értem ez olyan, mint a földi pokol.
Én szentül hiszem, hogy az egyetlen cél az életben, amiért a világon vagyunk, az az, hogy szebbé tegyük. És borzalmas rájönni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs mit tenni. Hiába szeretnénk változtatni, vagy segíteni ezeken a fiúkon, ők rossz helyre születtek. Nincsenek lehetőségeik. Ezt az életet látják születésük óta, a bűnözés, az agresszió az egyetlen út számukra.
Hiszek abban, hogy bizonyos dolgok nem ok nélkül történnek, és hogy az emberek nem ok nélkül vannak ott ahol, és nem véletlenül születnek egy-egy helyre. De mégis... Miért van az, hogy vannak emberek, akik egész életükben a "trágyában" élnek, és csak rossz dolgok történnek velük, míg másokat elkerül a baj, és szinte az egész életük csak szépségekkel van tele? Mint például az enyém is. Néztem ezeket a szerencsétleneket a tévében, aztán néztem az én gyönyörű kisfiamat mellettem a kanapén. És hálát adtam azért, amim van, mert van akinek nem jut semmi.

Minden kezdet nehéz...

Huhh, hát nem hittem, hogy ez ennyire nehéz lesz...Mármint belekezdeni... :)
Ezért aztán belecsapok a lecsóba, és nem gondolkodom tovább, csak írom, ahogy jön...Szóval, az apropó, amiért billentyűzetet ragadtam, az egy újévi fogadalom, miszerint májusig megszabadulok 30 kg-tól. Lassan szeretnénk a következő kisbabát, de amíg ennyi súlyfelesleg van rajtam, addig nem akarok újra terhes lenni, mert nem lenne jó, még plusz 10-20 kg felesleg.
Szóval elhatároztam, hogy belevágok, és gondoltam ha látom leírva a fogadalmam, akkor jobban tartom majd magam hozzá, mintha lenne valami ami kötelez. Az adott szó, ugye... :) Meg aztán, ha leírom a szabályokat, talán könnyebb lesz betartani őket. Legalábbis szeretném ezt hinni :) Olyan módszer kell, ami hosszútávon tartható, és nem jár iszonyatos nagy lemondásokkal /mert enni nagyon szeretek :)/.
Így azt határoztam el, hogy minden nap mozgok legalább egy fél órát, de ha belefér az időmbe, akkor akár többet is. Reggeli és ebéd az eddigiek szerint (alapból egészségesen táplálkozunk, nem eszünk minden nap húst, de ha mégis, akkor csirke, vagy pulykamellet, halat; sok zöldség- gyümölcs, többnyire barna kenyér, sok gabonaféle, stb.) , viszont csökkentem a cukor/édesség bevitelt, és du. három után már nem eszek szénhidrátot. Így a vacsorám főleg savanyúság vagy zöldség (nyersen, párolva, vagy salátának) lesz, valamilyen zsírszegény fehérjével. Röviden ennyi. Remélem beválik :)

Persze arra gondoltam, hogy nem csak erről szól majd a blog, hanem mindenféléről, előfordulhatnak majd különösen jól sikerült ételek receptjei, pár cuki dolog Lacussal kapcsolatban, életem apró-cseprő dolgai, vagy épp világmegváltó gondolatok... Épp ami az eszembe jut, majd meglátjuk :)

Kezdetnek ennyi, aztán majdcsak belejövök, mint kiskutya az ugatásba...Remélem :)