Na az az első éjszaka a nagy ágyban meg úgy volt, hogy ugye elég nehezen aludt el, majd éjjel felsírt, én szaladok be hozzá, és mit látok? Hát azt, hogy a földön fekszik, éppen ott, ahol a kiságya szokott lenni. Visszarakom őt az ágyba, de csak sír, és azt hajtogatja, hogy: "Nem tudok itt feküdni!!" :) Azt hittem megzabálom, a szívem majd megszakadt, hogy meg kell szokja ezt az új helyzetet, és -ékes bizonyíték képen arra, hogy az anyai hülyeség határtalan- már épp azon tűnődtem, hogy felébresztem a Gábort, hogy azonnal rakja össze a kiságyat. Szerencsére erre nem került sor, mert nehezen ugyan, de elaludt, és reggelig húzta a lóbőrt, aztán Gábor másnap meggyőzött, hogy nem fog belehalni ebbe az új helyzetbe, és hogy meglátom, hogy hamar megszokja. Aztán átraktuk az ágyat oda, ahol eddig a kiságy volt, és így már semmi gond, azóta minden éjszakát végigaludt, és reggelente nem jön ki, hanem még mindig kiabál, és megvár az ágyban.
Szóval azért minden jó, ha jó a vége :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése