2010. november 25., csütörtök

Pozitív

Na, azt hiszem, hogy a nehezén túl vagyok, és újra a pozitív életszemlélet lett rajtam úrrá.
Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak nincs most munkája, és hárman élünk annyi pénzből amennyiből egy ember is csak szűkösen tudna kijönni, de az is igaz, hogy mivel itthon van, minden apróság elkészül végre, amikre eddig nem volt ideje a sok munka miatt, és lettek takarólécek az ajtók köré, meg polc a gyerekszobába (ami szerintem tök jól sikerült, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes férfit választottam, annyira, hogy a másik blogon meg is fogom mutatni mit alkotott), meg lesz könyvespolc a nappaliba, és végre kicsomagolhatjuk a bedobozolt könyveinket, amik a padláson dekkolnak.
És még az is kiderült, hogy tényleg igaz, hogy tudok sz*rból is várat építeni, mert három hete nem vásároltunk szinte semmit, de húst pl. tényleg egy dekát sem, mégis minden nap háromszor eszünk, és finomakat, és még nagyjából egészségeseket is. (A félreértés elkerülése végett: nem nem eszünk húst, hanem abból élünk, ami a mélyhűtőben van, meg kevesebből főzök, többnyire kiadósabb dolgokat.) Szóval a pénztelenség tényleg állati kreatívvá teszi az embert, na. :)
Meg azt is leszűrtem a dologból, hogy boldogtalanok még szegényen sem vagyunk (bár tisztában vagyok vele, hogy a szegénység azért nem itt kezdődik), mert hatalmasakat tudunk nevetni, és örülünk egymásnak, meg szeretjük egymást.
És Lackó nagyon örül ennek a kényszerszabadságnak, azaz hogy Gábor állandóan itthon van, mert így tudnak együtt szöszölni-molyolni, meg "szerszámozni", meg minden fiús dolgot csinálni.
Szóval boldogság van. :)

2 megjegyzés:

Regi írta...

Örülök, hogy a rosszban is a jót látod újra :), és utoléritek magatokat! :) Remélem, mielőbb talál munkát magának Gábor!!!

Unknown írta...

Örülök, hogy jobban vagy lelkileg! :-)