Gondolatok

Ma reggel ezt találtam. És arra gondoltam: "Te Jó Ég ez mennyire igaz már!" Rám is, pedig alapvetően optimista embernek tartom magam, és mégis, a negatív gondolatok folyton beférkőznek az agyam zugaiba, és arra gondolok, Vajon megérdemlem én ezt a nagy boldogságot, ami most épp az enyém? Vajon tényleg lehet, hogy egy emberrel egész életében jó dolgok történjenek, és ne tapasztalja meg az élet poklának bugyrait, a szegénységet, a komoly betegségeket, a szeretteinek elvesztését, a nélkülözést, a szeretetlenséget, sikertelenséget? Hát lehet ilyenek nélkül élni? Például mostanában is mindig az jár a fejemben, hogy csak nehogy valami baj történjen a szülésnél (annyi olyat hallottam mostanában, hogy a nő belehalt a szülésbe, vagy a babát vesztette el, hogy már kezdem azt hinni égi jel, Gábor szerint viszont csak meghallom ezeket a storykat, mert foglalkoztat. Végülis lehet.). Látok jó pár olyan esetet, amikor az emberek élik a szép, kerek életüket, és egyik napról a másikra pokollá válik minden, és el sem tudom képzelni, hogy velem sosem történik ilyen. Hogyan kell az embernek boldogságra programozni magát? Hogyan kell elhinni, hogy veled csak jó dolgok történnek majd? Mert kicsiben megy nekem a dolog, például vizsgáknál mindig hittem, hogy nekem csak jó jegyeim lehetnek, és többnyire úgy is lett, aztán hittem abban, hogy erre a szakmára vagyok hivatott, és lám, azonnal lett munkám, mikor még nem is kerestem megtalált a lehetőség. De most, az egész életemet tekintve valahogy nem megy, vagy csak nehezen. Tele vagyok félelmekkel, és tudom, hogy ez így nem helyes, de nagyon nehéz elengedni őket.