Mert ma már nem kiságyban alszik, mint a babák, hanem a nagy ágyban.
Az elalvás nem volt egészen zökkenőmentes, miután megitta a tejcsit (ez az a rész, ahol be szoktam őt fektetni a kiságyba) rám nézett, és megkérdezte: "Hó van a kiságyom?" Na, mondom ez jól kezdődik...De aztán, miután mondtam, hogy tudod, elraktuk a kiságyat, mert te már nagy fiú vagy, és nagy ágyban alszol, nem szólt semmit, csak hosszasan forgolódott, kereste a helyét, nézelődött. Aztán mondtam neki, hogy ma ott maradok vele míg elalszik (mert amúgy ki szoktam jönni, és ő még elszöszölget meg elmagyaráz magában, aztán elalszik), akkor megnyugodott, és bár elég lassan, de végül elaludt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog menni a dolog, bár azt hiszem csak túlaggódom, mint mikor először aludt a szoba másik végében, és nem közvetlen mellettem, vagy mikor először éjszakázott egyedül a szobájában, és nem velem egy szobában. Én aggódtam, meg alig aludtam, ő meg mint a bunda, mintha soha másképp nem lett volna.
Szeretem, hogy ilyen rugalmas. Talán szerencséje van, és ebben nem rám ütött. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése