Látogatás a szülőszobán

És végre döntés született kórház-szülésznő-orvos ügyben is. :)
Tegnap meglátogattuk a Szent Imre szülőszobáját, és találkoztunk a szülésznővel, akit Noémi ajánlott nekem. Tetszett a hely is, meg a hozzáállás is, ez volt az első alkalom, hogy valaki komolyan biztatott, és nem azt válaszolta a természetes szülésre a császár után, hogy "Hááááát, majd meglátjuk!", hanem azt, hogy "Persze, miért is ne lehetne rá jó esélyem." :) Aztán a szülésznő, Orsi ajánlott nekem egy orvost is, Dékány Ágnest, és bár én még életemben nem voltam olyan nőgyógyásznál, aki nő, mégis úgy éreztem, hogy ez az, ő kell nekem. Így aztán ma reggel lecsekkoltam iwiwen, és szimpinek tűnt, úgyhogy felhívtam, és a hangja és hozzáállása alapján is nagyon szimpatikus volt, tehát eldöntöttem, hogy nála szülök.
Most nem állok olyan nagy reményekkel a dologhoz, mint anno a MÁV kórháznál, akkor teljesen le voltam nyűgözve, és úgy gondoltam minden tökéletes lesz, és persze ahogy azt kell, bitang nagyot csalódtam. Most úgy gondolom, hogy én mindent megtettem, körültekintően keresgéltem, és igyekeztem a legjobb döntést meghozni, és ezért érzem, hogy ha ennek ellenére sem jön össze a természetes szülés, akkor az senkinek sem a hibája, hanem akkor ennek így kell lennie, és kész.

(Aztán egész éjjel szülőset álmodtam, és kisfiunk lett, és én annyira csalódott voltam álmomban, hogy amiatt már szinte lelkiismeret furdalásom van, pedig így ébren esküszöm, hogy egy kisfiúnak is örülnék. És álmomban a szülés miatt is nagyon görcsöltem, mert megint elfolyt a magzatvizem, azok a fránya fájások meg megint nem jöttek, én meg egyre csak azt éreztem, hogy basszus, nem akarom, hogy megint olyan tehetetlen és tétlen legyek a saját szülésem közben, mint Lackóval. Asszem kicsit rágörcsöltem erre, de elképzelésem sincs hogyan lehetne ezen változtatni, pedig tudom, hogy a hozzáállás mennyit számít...)