Az elmúlt pár napban kicsit padlóra kerültem, testileg- lelkileg, mindenhogy.
Nincsenek különösebben nagy okai, csak néha jól esik egy kis nyafogás, önsajnálat.
Anyagilag ez az építkezés teljesen padlóra tett minket, szó szerint filléres gondjaink vannak. Fogalmam sincs hogyan jut majd mindenre. Persze tudom, hogy megoldjuk majd, hiszen mindig megoldjuk valahogy. Csak elszomorít, hogy már csak pár lépés a cél, és nekünk épp most kell lassítani, mert nincs pénzünk. Gábornak szinte semmi plusz munkája nincs a fix mellé. Az építőipar eléggé pang most. :(
Ráadásul a fogyás sem megy úgy, ahogyan reméltem. Tudom, hogy azt írtam nem számítanak a kilók, de nem bírtam ki, megmértem magam, végül is már eltelt egy hónap, gondoltam legalább 4-5 kg lement. A nadrágjaimon is éreztem, meg a centik is kevesebbet mutattak. Erre mi van??? Az, hogy EGYETLEN kg-val sem vagyok kevesebb. Jó, tudom, az izom nehezebb a zsírnál, meg csak az a lényeg, hogy jobban érezzem magam, blablabla.... De azért akkor is elszomorított. Persze nem fogom feladni, mostmár csak azért sem!! Csak most egy kicsit megcsappant a lelkesedésem.
Aztán az is hozzájárul a nagy rosszkedvhez, hogy már vagy egy hete elképesztően fáj a nyakam, de annyira, hogy estére már a fejem is nyilalva fáj tőle :( Valószínüleg elaludtam, vagy a tornázásnál húztam meg, nem tudom.
Megpróbálom összevakarni magam, aztán igyekszem legközelebb egy vidámabb postot produkálni.... /pl. arról, hogy már majdnem kész az előszoba, meg a konyha :) Még az is lehet, hogy képeket is rakok fel!! :)/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Jajjj, drága! Sajnálom, hogy ennyire padlón vagy, de tudom, hogy hamar összeszeded magad!
A nyakad sztem tuti, hogy a tornától van, úgyhogy egy nagyon picit próbálj visszavenni, mert nem szabad túlerőltetni. Én is meghúztam a hátam meg a nyakam múlt héten és iszonyúan fájt, úgyhogy egy kicsit kevesebbet csináltam a tornából és nem erőltettem meg magam nagyon.
A kilók meg tényleg irritálóak, nekem sem akar lejjebb menni (tudom, tudom, én ne mondjak semmit...), de ha rád jön a kisebb nadrág, az már nagyon nagy szó. És Tamcsi, még csak pár hete csinálod és már ilyen változások vannak! Nagyon nagy kitartásod van! Én nem tudom ilyen állandósággal csinálni sem a tornát sem a diétát. És olyankor lelkifurkám van, de te meg csinálod és van is eredménye, mégha nem is kilóban mérhető, de centiben mindenképpen! Fel a fejjel, anya :)
A pénz pedig szintén kurva nehéz kérdés. Főleg ma Mo-on. Én már azt is kisebb csodának látom, hogy az emberek egyáltalán meg tudnak élni... Mennyit kell csúsznotok most a költözéssel?
Remélem holnap mindent jobb színben látsz majd :)(Nekem nagy terápiás dolog a blogírás, utána mindig kicsit nyugodtabb vagyok, kicsit lerakok a terhekből...)
Kitatrás!
Ha nagyon nem menne az "összevakarás", csak rakj föl pár fotót, videót Lackó babáról, és rögtön kisüt a nap, Neked is jobb kedved lesz!:o))))
Pár perc, és itt a február. Megyünk ki a télből. Jönnek majd a plusz munkák, a kilók pedig mennek! :o)))
MOST FOG BEINDULNI A KILÓPOTYOGÁS projekt! :o))))
Jobb kedvet és csodaszép napokat kívánok Neked!
/De az sem baj, ha néha panaszkodni van kedved! Mi jövünk Hozzád és majd jóóól megvigasztalunk! :o))/
Nagyon köszi a biztatást mindkettőtöknek, máris sokkal jobb a kedvem!!
Amúgy ma is tornáztam, csak lájtosabban :)Szóval nem adom ám fel!! :)
Megjegyzés küldése