Ajtó a világra

Azzal, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, ajtót nyitottam a nagyvilágra. Egy ajtót, amin keresztül beléphetek más emberek életébe, megismerhetek sorsokat, életeket. Persze ez azt is jelenti, hogy szabad bejárást engedek másoknak az én mindennapjaimba. De nem baj, mert egy nyitott ajtó ezzel jár... :)
És ami a legjobb az egészben az az, hogy mások élete, történetei tükröt is mutatnak nekem, amiben megláthatom magam.
Itt van pl. natimama, akitől nagy leckét kaptam. Világ életemben lenéztem a drogosokat, alkoholistákat. Gyarlónak, esendőnek, megvetendőnek láttam őket, akaratgyenge embereknek. Mert nyilván azok is. Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy mindenkinek vannak szenvedélyei, függőségei. Nekem pl. az evés. Imádom az ételek színét, illatát, zamatát. Imádok főzni, imádok enni, imádok az ételekről még beszélni is. És nem tudok mértéket tartani benne...addig eszem míg ki nem pukkadok :) Hát mi ez, ha nem függőség? Ráadásul a falánkság a hét főbűn egyike. És mégis én vetem meg a drogosokat?
Persze, lehetne azt mondani, hogy na jó, de egy finom marha pörkölt nem olyan önromboló, mint a heroin. Jaaaj, dehogynem!!! Ha mértéktelenül esszük mindenképp, hiszen a túlsúly nem jó a szívnek, az izületeknek, és még sorolhatnám. Úgyhogy most hogy ezt felismertem arra is rájöttem végre, hogy nem fogyókúráznom kell, és mostantól nem számítanak a kilók sem. Csak az számít, hogy jól érezzem magam. És mióta nem zabálom tele magam folyton és naponta 40 percet tornázok, nagyon is jól érzem magam. Gábor szerint még a mosolyom is szebb lett. :)
Tehát nem lesz mérlegelés. A cél inkább az, hogy ezt a szemléletet meg tudjam tartani, mert ha hosszú és egészséges életet szeretnék élni, akkor erre a változásra szükségem van. Olyasmi ez, mint amikor egy drogos megtanul a cucc nélkül élni: Lélekben mindig drogos marad, csak megtanulja hogyan élhet az anyag nélkül.
Nos tehát módosítottam az eredeti terveken. Nem az a cél, hogy leadjak 30 kg-t májusig, hanem hogy fenntartsam a mostani szemléletemet egy életen át. Ez azért nehezebbnek ígérkezik, nem? :)
És ha nem is sikerül elsőre, majd nekifutok újra, meg újra. Mert az elhatározás már megszületett bennem, és ez a legfontosabb. Győzedelmeskedni önmagunk és a gyarlóságaink felett.