Egy cikkről

Ma annyi minden járt a fejemben, és arra gondoltam, hogy ezt is leírom, meg azt is, meg amazt is, amint hazaérek. Aztán persze amikor hazaértem játszani kellett a gyerkőccel, meg tornázni, meg fürdetni, meg etetni és lefektetni, és most, hogy ideértem, már nem is tudom mit akartam írni.

Egy gondolat azért mégis megmaradt. Reggel beleolvastam a Playboy nagy interjúba (ami többnyire nagyon jó szokott lenni, valóban érdekes beszélgetések érdekes emberekkel), ami Ungvári Tamással készült. Bevallom egészen eddig azt sem tudtam ki ő, és most sem tudok valami sokat róla. A beszélgetés azonban nagyon érdekes volt, és elgondolkodtató. Különös, hogy az életnek milyen fintorai vannak. Elmesélek a cikkből két részletet ami tetszett, hogy érthető legyen mire gondolok.

Ungvárinál több, mint 70 évesen rákot diagnosztizáltak, amire nem csak a magyar orvosok, de még az amerikaiak is azt mondták, hogy végzetes lesz, nincs neki sok hátra. 2 évig volt beteg, 45 kg-ra fogyott, és a halál valóban nagyon közel volt hozzá (vagy ő a halálhoz?) amikor egy végső lehetőségként egy különleges, új fajta sugárterápiát ajánlottak neki. Előre közölték vele, hogy akár meg is halhat tőle, nem ígérnek semmit, sőt. Alá kellett írnia a papírokat, hogy nem fognak perelni semmiért, lemondott mindenről. Ő persze ezt elfogadta, és belevágott a kezelésbe. Ennek 6 éve. Tehát egy hetven éves öregember kapott még egy lehetőséget az élettől. De vajon miért??? Nyilván dolga van még az életben, ez nem vitás. De azért különös, nem? Fiatal, életerős szervezeteket legyőz a rák, és ez az ember ebben a korban túlélte... Azóta sportol, egészségesebben táplálkozik, meg ilyenek...70 évesen sem késő életmódot váltani... :) /by the way erről eszembe jut a tegnap esti Fábryból egy nagyon jó poén: Egy műsorban az egészséges táplálkozásról értekeznek egy professzorral, elhangzik a kérdés, hogy ha az ember sportol, nem iszik, nem dohányzik, és vegetáriánus lesz, akkor tovább fog-e élni. Mire a prof: Azt nem tudom, de hogy hosszabbnak fog tűnni, az egész biztos :))) /

A másik érdekes story a cikkben az volt, hogy 1944-ben Ungvári és az anyukája lakást kerestek. Az anyukája bement körülnézni egy házba, ahol már vagy negyvenen húzták meg magukat, majd közölte, hogy a macskahúgyszag miatt nem marad ott. Mondták neki, hogy ne csináljon bolondságot, nem mehet el, nincs hol meghúzza magát a gyerekkel, de ő nem tágított. Ahogy elindultak, mögöttük becsapódott egy bomba. Mindenki meghalt, aki a házban volt. Nem fűznék ehhez semmit, azt hiszem nem igényel kommentárt. Biztos van aki szerint ez véletlen. Szerintem GONDVISELÉS. Így, nagybetűkkel. /Amúgy Ungvári csak annyit fűzött ehhez még, hogy azt a tanulságot szűrte le, hogy soha nem marad ott, ahol macskapisaszag van :)) /