Amikor a múltkor írtam Lacusról, elhatároztam, hogy az apja iránti rajongása külön bejegyzést érdemel. Mert azt nem lehet egy pár mondatba belezsúfolni. Hiszen az majdhogynem szerelem! :) Sőt, azt hiszem erre a csodálatra mondják, hogy szinte már gusztustalan (jójó, persze, hogy a féltékenység beszél belőlem!!!) :)
Amikor megtudtam, hogy kisfiunk lesz, mindjárt az járt a fejemben, hogy azt mondják, a fiúk szinte szerelmesek az anyjukba, rajonganak értük, meg egyebek. Ez lebegett a szemem előtt, hogy mennyire jó lesz nekem... Na, erre tessék, odavan az apjáért! De nem pitin ám! :) Azt az áhitatot ahogyan a nevét mondja ki, nem lehet leírni, hallani kéne! Reggel az első szava, hogy apa, este az az utolsó. /Miközben azt hogy anya még mindig nem mondja!Felháborító :)/ Mikor az apja reggel elmegy dolgozni, alig tudom róla levakarni, aztán meg percekig sír az ajtóban. Amikor meg délután hazajön, és Lackó meglátja, felderül a kis arca, és repül az apja karjaiba!
Amellett hogy elképesztően féltékeny vagyok, nagyon jó ezt látni! Tudtam, hogy Gábor remek apa lesz /azért mentem hozzá :)/, de hogy ennyire szeretik majd egymást, azt még álmomban sem reméltem.
Talán köze van ennek az egésznek ahoz is, hogy Lackó császármetszéssel született, nem tették a mellemre, voltaképpen még látni se nagyon láttam, ellenben az első óráját az apjával töltötte, ő volt mellette míg lefürdették, felöltöztették, aztán ő tarthatta a karjaiban, amíg engem összevarrtak, rendberaktak. (Ezért persze elképesztően irígy vagyok, és szörnyen igazságtalannak tartom az élettől, hogy Lacus velem volt kilenc hónapig, a hasamban hordtam, tápláltam, majd szenvedtem érte nem keveset, és épp ezt az örömet, és felemelő érzést kell nélkülöznöm. Persze az is lehet, hogy mégis így igazságos, végülis az apáknak olyan kevés jut a gyermekvárásból, talán ez volt Gábor konpenzációja az élettől.)
Emellett nyilván számtalan más dolog is közrejátszik ebben a nagy rajongásban, mégis csak engem egész nap lát, az apját meg ritkábban. Biztos néha az agyára megyek azzal, hogy folyton ottvagyok mindenhol :) Meg aztán Gábor annyi érdekes dolgot tud, amit én nem. Tudja például, hogy hogyan kell autót tologatni, várat építeni, furni, faragni, aztán vannak ugye szerszámai /ami nagy előny az én fakanalaimmal szemben / :)) Tud úgy brekegni, mint a békák, és nyilván van még számos remek képessége, amikre még fény sem derült :))
Szóval hülyeség az, hogy a fiúk anyásak! Vagy csak a mi kis makink kivétel? :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése