Tegnap Lacussal babazsúron vettünk részt. Két volt kolleganőmmel és a hozzájuk tartozó gyerkőcökkel találkoztunk. Az egyik baba 4 hónapos (szintén Lacus névre hallgat), a másik pedig, egy kishölgy, 1,5 éves.
Nos, meg kellett állapítsam, hogy az én drága kisfiam egy Don Juan. :) Ugyanis D., aki egy nagyon belevaló, csini kiscsaj, levette a lábáról az én kis törpémet. Lackóm ölelte, puszilta ahol érte, és konkrétan üldözte a szerelmével :) Szegény kislány csak menekült, egyszer sírva is fakadt, nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel a hatalmas rajongással.... :) De kisfiam kitartóan ostromolta tovább! :) Én meg csak ámultam, hogy az én drágám ilyet is tud? :)
Amúgy ismét bővült a szókincse, az esti lefekvés előtt, mikor én a Két pasi és egy kicsit próbáltam nézni, odajött hozzám, és közölte, hogy "aludni", majd az asztalon lévő cumisüveghez ment, és azt mondta, hogy "Tejcsi". :)
Az eddig használt szavakat, és kifejezéseket is egyre szebben és tisztábban mondja.
Ami viszont nem olyan jó hír, hogy azt hiszem a dackorszak küszöbén állunk, elképesztő hisztiket vág le, visít, mint a kismalac, és toporzékol is! Asszem most kezdődik majd az igazi gyermeknevelés...
Jipppiii! :)
2010. január 28., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Anélkül hogy okoskodásnak tűnne, egy jótanács. Szerintem érdemes minden tiltást egy valamilyen neki kedves motívációra fűzni. Pölö nem azt mondod hogy szedd össze a játékokat mert az a helyes, hanem ha összeszeded a játékokat, akkor holnap elmegyünk megnézni a fityfaszt is. ilyesmi.
Hát, köszi a tanácsot, biztos van amikor ez bejön, de majd meglátod, amikor minden miatt visít, amiatt is ha a kisujjad mutatod, csak mert épp nem úgy áll, ahogy neki tetszene, akkor ez nem könnyű... Az ember a harmadik dühroham után elveszti a türelmét sajna... :) Meg többnyire ez az önálló akarat kifejezése nála, vagyis hogy ő még ott akarna maradni, vagy arra akarna menni, vagy ez, vagy az, de sose úgy, ahogy én szeretném... :) Az észérveket még nem érti, szóval nehéz jól reagálni ebben a szituban, de azért igyekszem. Éljen a dackorszak, meg az "Én akarom egyedül csinálni!" korszak! :) Végülis ettől lesz önálló ember, szóval megéri :)
Megjegyzés küldése