Újabb jelentés :)

Ééééééés Dudus mászik!!! :)
Olyan különös, hogy milyen másmilyenek ezek a lurkók... Lackó kb. két hónapig négy-kézláb hintázott előre-hátra, előre-hátra, megunhatatlanul, látszott a kis fején, hogy gondolkodik, erőt és bátorságot gyűjt, mielőtt végre nekiindult a nagy kalandnak. :) Attól kezdve pedig napról-napra ügyesebb lett, és mászott bármin, hegyen-völgyön, fűben-aszfalton. Nála a kúszás teljesen kimaradt.
Dudó tök máshogy csinálta ezt, és még is ugyanoda jutott, mert Lackó is nagyjából ennyi idős volt, mire megbízhatóan mászott :) Szóval Dorci először elkezdett kúszni, eleinte hátra, aztán szépen komótosan, nagy kínlódások közepette előre is, aztán egyre ügyesedett, annyira, hogy mostanában már rekordokat döntögetett egy-egy kinézett tárgy, vagy hely elérésében. Aztán pár napja két kúszás között beiktatott egy-egy mozzanat mászást, és ma reggel meg már csak mászva közelítette meg az óhajtott játékot. :) Nagyon ügyes :)

Hamár...

...ma ilyen piszok korán keltem, és még mindenki alszik, akkor írok arról is, hogy Dorci beindult. Az elmúlt egy-két hétben robbanás szerű fejlődésen ment át, főleg a mozgása terén. Egyedül ül, felül, kúszik, olyan gyorsan, mint a gyík, négy-kézlábazik, hintázik előre hátra, és állásba húzza magát (mondjuk még elég ingó-bingó rózsaszál). Ja, és tegnap kibújt az első fogacskája. Szabad szemmel még alig látszik, de már karcol. Élénken érdeklődik a szilárd táplálék iránt, -és bár Lackónál sose csináltam ilyet, mert utálom a pacsmagolást, -ha kenyeret adok a kezébe, tök ügyesen elmajszolja. (És a kis maradék darabot, ami az öklében marad, komoly harcok és hatalmas, keserves, szívet tépő zokogás árán lehet csak elvenni tőle.)
Egy dolog nem változik csak, és az az alvás. Kétszer minimum, de inkább háromszor kel éjjel, teljesen összevissza, kiszámíthatatlanul, napközben pedig nem hajlandó aludni, ha esetleg egy órát alszik egy huzamban, akkor megszólalnak a fanfárok. Hulla vagyok változatlanul.

Írnom kéne...

...az oviról. De ha egyszer olyan nehéz írni róla. És nem Lackó miatt. Ő tökre jól vette az akadályt, az első héten hétfőn és kedden csak egy órát voltunk ott, első nap ketten, másnap ott hagytam fél órára. Harmadnap már ott maradt egyedül hosszabban is, csütörtökön és pénteken pedig már rendesen mentünk. Egyszer sem sírt, nem hiányolt, és nagyon jól érezte magát. Sokat mesélt, és csak jókat. :)  Aztán egy hétig nem ment, mert ahogy a nagykönyvben megvan írva, betaknyosodott (se láz, se semmi, csak takony). Tegnap ment először, ismét gond nélkül.
Bezzeg én. Igazából az első hetet még tök jól bírtam, örültem is, hogy ennyire könnyen veszi ezt a dolgot. Ma éjjel viszont alig aludtam valamit. Írnék arról, hogy mit érzek, de ezt nem lehet megfogalmazni. Csupa olyan dolgot, amik kimondva elképesztően nagy butaságok, és amint szavakba öntöm őket, csak mosolyogni tudok még magamon is, de belül még is elképesztően komoly dolgoknak tűnnek és hatalmas "veszteségnek" élem meg ezt az egészet most. Alakulnak a napjaink, egészen más a délelőtt Lackó nélkül....
És ahogy Barbus írta az ovis posztnál kommentben, érzem, hogy ettől óvónőként is változom, rengeteg dolgot tanulok, és nagyon sok minden szerepel már most az "ezt másképpen fogom majd csinálni" listámon.
(Például tiszta hülyének tartottam azokat az anyákat, akik nem tudják elengedni a gyereküket, végülis ez az élet rendje...miért kell ebből ekkora ügyet csinálni??Erre tessék, itt vagyok.  :) Anyaként a dolgok már közel sem ilyen fekete-fehérek.) De legalább látom, hogy mennyire előítéletes voltam/vagyok. A gyerekeim annyi mindenre tanítanak engem.

A kis kommandós

Jelentem a legkisebb kúszik, mint egy kommandós. :)
Lackó elkezdhet rettegni, mert többé nincs lehetetlen, a házak és tornyok leomlanak, az kisautók nyáltól csepegnek, a Majmi füle megrágatik.
Én meg mostantól asszem porszívózhatok és moshatok fel minden nap. :)

Számonkérés

-Anya!!Konkrétan mit csináltál itt a szobámban????

(Mondjuk az élmény úgy teljes, ha azt a pofácskát is látja hozzá az ember :) )

Irány az óvoda

Hajjaj...Holnap kezdjük a beszoktatást. Egyfelől nagyon várom, úgy  gondolom mindkettőnknek jót fog tenni a külön töltött idő, az új benyomások...És ettől fejlődik majd a kapcsolatunk.
Másfelől természetesen aggódom/izgulok/kicsit belehalok, hogy "már nem csak az enyém" lesz. (Persze ez így félreérthető, tudom, hogy sosem volt az enyém, csak úgy értem ezt, hogy mostmár az óvónénik is fontos szerepet kapnak majd az életünkben, és ez fura, hiszen most még idegenek.)

Amúgy nagyon kis érzékeny mostanában, és bizony, ő most, nyolc hónappal Dodó születése után döbbent rá, hogy ez már örökre így lesz, ő már soha többé nem egyke, és már soha többé nem fogjuk csak őt egyedül szeretni. Elképesztő jeleneteket produkál, ez a video híven tükrözi milyen ő most (mindig jókat is nevetünk rajta Gáborral) :) De amúgy abszolút szerethetően adja elő ezt is, csak néha picit fárasztó :)

Nyolc hónapos a Dudó

Elképesztő, hogy hogy telnek a hónapok, eszméletlenül szalad az idő!
Hogy a jóval kezdjem, rengeteget ügyesedett a lány. :) Tud ülni. Ami nagy szó, mert egy hónapja még úgy dőlt el, mint a krumplis zsák, már meg is kérdeztem a védőnőt, hogy nem kell-e valami fejlesztő torna, vagy fityfiritty, ő meg mondta, hogy á, majd meglátom, hogy pikkpakk behozza, de amúgy nincs is igazán elmaradva. Erre két nap múlva, szinte minden előzmény nélkül felült magától, és azóta egyre-egyre ügyesebb. :) Sikerült a négy-kézláb is, nagyon ügyesen billeg előre hátra. :) Kúszik is, bár főleg hátra, de azért amit kinéz magának azt eléri valamilyen módszerrel.
Gagyog, kiabál: Tejtejetej, ez a kedvence... :)
Eszméletlen csaj. Hisztizni úgy tud, hogy ihaj, már előre látom, hogy hogy tudja majd játszani a sértett királylányt, ha a Lackó piszkálja...Abban meg nem lesz hiba, mert már most is piszkálja rendesen. :)
Zabagép. Napközben a következő a menetrend: reggelire tápszarszer, tízóraira (10 körül) gyümölcs+keksz kombó (banán, alma, körte, szilva, meggy, sütőtök), ebédre (egy óra körül) főzelék (répa, krumpli, tök, sütőtök, cékla, spenót, sóska, és minden másnap husi), uzsira tápszer vagy gyümi és keksz, kora vacsira tejpép, este lefekvésnél tápszer. ÉÉéééés, éjjel kb. 3-4 óránként tápszer. Igen, még mindig minimum kétszer, de van hogy háromszor kelünk. Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy 8 hónapos korában még azért imádkozom majd, hogy legalább csak egyszer keljen fel, kinevetem, és elküldöm a fenébe, hogy mást riogasson, az én gyerekem tutira jól alszik majd, lám Lackó is mintababa volt. Na ja, Lackó igen, Dudus viszont nehéz eset, a pocakja is még mindig sokszor fáj, rengeteget kakil, naponta 3-4 szer is...(mondtam már a Gábornak, hogy menjen pelenkagyárba dolgozni). Mellette nagyjából semmit nem lehet csinálni, mert igényli/igényelné a szoros közelséget (értsd: le se lehet tenni).

De persze azért imádom, csak már szívesen aludnék egy normálisat :)

(Foga még mindig nincs, és nem is látom, hogy jönne.)

A kis praktikus

A Vuk kapcsán ismét előkerült nálunk a halál téma.
Ma este Lackó biggyedő szájjal megkérdezte: -Anya, de Ti ugye nem fogtok felmenni az angyalokhoz??
Én:- De, Lackó, ha majd egyszer-nagyon soká- öregek leszünk, és meghalunk, akkor majd mi is felmegyünk az angyalokhoz.
Lackó tovább biggyeget:  -De akkor hiányozni fogtok nekem.
Én: -Te is nagyon fogsz hiányozni nekünk.
L.már szinte sírva :-De akkor ki fog ebédet főzni nekem??

Hasonlítanak? :)

Lackó 2009 júliusában:

Dudó mostanában:

Tesók:

Istenem, már 3 éves!

El sem hiszem, mert olyan, mintha tegnap született volna. Úgy repült el ez a három év, és úgy lett babából nagy fiú, hogy szinte észre se vettem...
Mit mondhatnék róla? Egyszerűen imádom. Azt nem mondanám, hogy könnyű eset, vagy hogy egyszerű természet, elképesztően keményfejű, ha valamit akar, úgy tud hisztizni érte, hogy MINDIG megkapja amit akar. És nem csak tőlem, vagy inkább úgy mondom nem csak azt, amit valaki adhat neki, hanem azt is, amit magának kell elérnie. Soha nem adja fel. Ha valamit meg szeretne csinálni, például felvenni/levenni stb, akkor addig küzd, üvöltve, tombolva, zokogva, míg nem sikerül.
Elképesztően okos, jó memóriája van, ügyesen kombinál, elképesztően jól tájékozódik, tudja merre van az orvos, a játszi, szerintem bárhova eltalálna nélkülem is.
Nagyon jó dumái vannak, meg kell zabálni sokszor.
A legjobban viszont azt szeretem benne, hogy apróságoknak is nagyon tud örülni. Például a múltkor natimamával gyapjú tündérkéket gyártottunk, ő meg elkunyerált egyet, és egész este nem eresztette, azzal is ment aludni.

A szülinapról pedig: Idén is csak apróságokat kapott, mert idén is egy élmény lesz az ajándék, méghozzá Bábszínházba megyünk vasárnap. Tegnap azért ünnepeltünk, négyesben, egész nap az ő napja volt, csak rá figyeltem, elmentünk sétálni, meg a játszira, és nem is főztem, meg semmit nem csináltam, hogy vele lehessek. :) Sütöttem tortát, míg aludt, és mikor Gábor is hazajött, vacsiztunk, majd tortáztunk, aztán átadtuk neki a kis apróságokat, festéket, krétát, filctollkészletet, és egy táblát, amin alkothat velük, továbbá egy kantáros gatyót, mert az volt az álma, hogy neki is legyen olyan nacija, mint apának. (Szerintem már ez is olyan cuki, hogy ilyen vágyai vannak) :) Aztán szülinapos bulizenéket hallgattunk, és együtt alkottunk a táblára, végül pedig megnéztük együtt a Tintin kalandjait. :) Persze lufi is volt, mert az elengedhetetlen buli kellék nálunk :)
Képek a szülinapról:

 Dudóka is bulizott: :)

Aztán persze szerettem volna neki kézzel készített ajándékot is, de egyszerűen nem volt időm a héten, így hát az csak ma készült el. Egy cuki majmit varrtam neki, aminek annyira örült, hogy azóta mindenhová hozza-viszi, azt mondta ő a majmi apukája, eteti, pempőt csinál neki, beültette a Dudó hordozójába, és együtt nézik a Mickey játszóházát is, és ilyeneket mond nekem, hogy : "Köszi Anya, hogy csináltál nekem ilyen szép majmit!" Persze minden ilyen alkalommal tócsává olvadok :)
Íme ők, Majmi és Majmi-apuka:

Na és akkor még a végére egy kis akkor és most, íme a kiscsávó szülinapjai képekben:
Épp hogy kibújt a tojásból:

Egy éves és cuki:

Két éves kis bohócom :)

Megzabálom

Lackó: -Mit csinálnak a cicák?
Én:-Lefetyelik a tálból a tejecskét.
L.: -Mér??? A tejet le kell fetyelni????

wááááááhááááhhháááhhhááá :DDD

Új funkciók a csajon

Négy-kézláb és pápá. Bizony. :)
Már vagy másfél hónapja küzd a gravitáció ellen hasztalan, mert a popsi mindig túl nehéznek bizonyult, és sehogy se tudta megemelni, vagy csak max. néhány másodpercre. Tegnap azonban megtörtént az áttörés, és azóta többször is sikerült négy-kézlábra emelkedni, sőt egyúttal elkezdte az előre-hátra hintázást is. Lehet, hogy karácsonyra mégis mászni fog? :) Mióta megszületett, mindig ezt képzeltem, de az utóbbi időben olyan kis lusti volt, hogy nem tettem volna nagyobb összeget rá, hogy összejön, erre tessék. Örülök, nagyon. :)

A pápá meg...Hát az nagyon édes. Ugyan nem mindig megy parancsszóra, de azért elég sokszor sikerül, hogy visszainteget, vagy mondom neki, hogy pápázzon, ő meg csinálja, lelkesen.

Amúgy meg annyira cuki, hogy az már túlzás. :)

A szinekkel hadilábon áll

-Anyaaa!!Nézd, milyen cuki cica! Szerinted ez most kék vagy piros????

Amúgy szürke volt, meg fehér. :D

Nem könnyű mostanában

Az a helyzet, hogy sokszor tényleg azt sem tudom, hogy hol a fejem.
A családi büdzsé érdekében eljárok picit besegíteni apu munkahelyére, apró kis munkákat kell megcsinálni, nem a szívem csücske, de egész jól fizet, és a pénz meg kell, ráadásul rugalmas a munka, ha akarok megyek, ha nem, az se baj, többnyire semmi sem olyan sürgős. Ilyenkor a lurkók vagy anyunál vannak, vagy anyósomnál.
Aztán egy héten kétszer fixen fogorvoshoz járok, az egyik oldalon gyökérkezelnek, a másikon a koronámat csinálják, ilyenkor a lurkók szintén a fent említett helyeken dekkolnak.
Ezen kívül vannak még a nyuszi megrendelések is, meg egyéb varrnivalók, a háztartás, a házasélet, meg hát, egyáltalán nem utolsó sorban a gyerekekkel sem ártana néha minőségi időt is eltölteni.
Halványlila gőzöm sincs hogy kéne ezer felé szakadni, úgyhogy a lelkifurka gyakori vendég nálunk. :(

Plusz, nemrég benyaltuk ezt a f*sós-hányós nyavalyát, ami mindannyiunkat ledöntött a lábunkról, bár mindenkit másképp, Lackónál volt a legmakacsabb, majdnem másfél hétig volt hasmenése, az első napokban meg hányt is. Dorci csak egyszer hányt, nekem lázam volt, rázott a hideg, de a hasam csak vacakolt egy picit, Gábornak pedig hasmenése volt, meg pici hőemelkedése, de csak egy napig. Mostmár végre kifelé jövünk a dologból, már Lackónak sincs hasmenése.

Amúgy meg Dorci ettől a jövés-menéstől extra hisztis kezd lenni, gyakorlatilag úgy képzeli, hogy akkor azt az időt amit együtt töltünk, azt töltsük úgy, hogy le sem teszem és ő le se hunyja a szemét. Tegnap este már azt hittem hosszában vágom fel az ereim, ha nem hagyja abba az üvöltést azonnal, amit Lackó nyafogása tett néha igazán teljessé. :)
A kis pasi meg két hét múlva elkezdi az ovit, amit mindketten nagyon várunk. Na jó, ő kevésbé. :) De Gáborral voltunk fogadóórán, elbeszélgettünk az óvónénikkel, akik tényleg nagyon kedvesek, és úgy gondolom, hogy a legjobb helyre kerül a kis haramia, és jó lesz neki ott. :)

Kéne egy kistesó

Lackó ma vacsoránál nagyon komoly pofácskával közölte velem, hogy aszondja:
"Anya, majd egyszer megint tegyél vizet a hasadba, hogy tudjon benne nőni egy kisbaba." 
Azt hittem megzabálom, hát hogy lehet már ilyen cuki??? Mondom erre neki, hogy nem elég nekünk ez az egy óbégatós kis szarmanci? :) Erre ő határozottan állította, hogy nem, neki bizony kell még egy kistesó. :)

Hét hónapos szarmadzag

Hát most komolyan az.
Napközben nem hajlandó aludni. Szinte semmit. Tegnap 2* fél óra volt, ma se sokkal több. Este meg képes egy teljes órán át is balhézni, csak aludni ne kelljen. Van olyan, hogy már a szemét sem tudja kinyitni, de azért sem adja meg magát, aludjanak a holtak, ő bizony nem fog, akkor sem.
Az egyetlen pozitívum amit el tudok róla mondani, hogy mostanában legalább éjjel nem balhézik. Annyira. De azért egyszer vagy kétszer felkel enni, az nem maradhat ki. :) (Jó azért nyilván nem ez az egyetlen pozitívum. Imádnivaló a kis büdös, mindenki egy pillanat alatt elolvad tőle. Mostanában kezdett kiabálni, meg gagyarászni, és ha az ember cuppant neki, akkor ő visszacuppant. Hihhetetlen cuki! :))
Pár napja megint egész jól eszik, igyekszik pótolni a betegség alatt kimaradt mennyiségeket is. :) Amúgy főleg az édes ízeket szereti, más nagyon szóba se jöhet. Nagy kedvence a banán, csak szegénykém bogyózik tőle, mint a nyulak, ma is annyira nehezen tudott kakilni, hogy már komolyan nagyon sajnáltam, önkívületi állapotban zokogott. :(
Foga még mindig nincs, talán már sose nem is lesz :))
Mozgásában sincs semmi nagy változás, próbálja magát kinyomni, de nem nagyon megy egyenlőre.
Más most nem nagyon jut eszembe a kisasszonyról. :)

Gábor szerint

Éppen itt az ideje, hogy Lackó végre közösségbe menjen, és kiszabaduljon a kizárólagos női környezetből, ugyanis újabban mindenáron betétet akar tenni a gatyájába, ragaszkodik hozzá, hogy hajráfot hordhasson, és hogy "kirajzoljam" az ő arcát is.
Mi lesz ebből? :)

Három napos láz+hiszti a köbön

Elég hosszú a story, én meg viszont hulla vagyok, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy szeptember 15-én volt a 4. házassági évfordulónk, és gondoltunk egy merészet és lefoglaltunk egy gyönyörű szobát a Villa Fioréban arra a napra, a gyerekeket pedig anyósomra hagytuk...VOLNA. Mert mindkettő ügyesen betaknyosodott, Dorcinak egy kis hőemelkedése is lett. Na jó, semmi gond, újratervezés, elnapolás, új szoba foglalás ugyan ott, 24-ére, a gyerekeket a nővéremre hagytuk...VOLNA. Csakhogy az én csepp gyöngyöm-bogaram péntek délutánra a semmiből produkált egy kvázi magas lázat, éjjel vizes borogatás, nurophen, germicid, borogatás, nurophen, és így tovább, de a láz max. hőemelkedésig ment le. Szombaton ugyanez, szombat éjjel ugyanez. Vasárnap hajnalban már teljesen kétségbe voltam esve, hulla az aggodalomtól, meg attól, hogy két éjszaka alatt 6 órát sikerült aludni, úgyhogy irány a Heim Pál, ott volt ügyelet. A délelőttöt ott töltöttük, megvizsgálták a kisasszonyt, plusz vettek vizelet mintát, aminek az eredményét meg kellett várni. Mikor visszamentem az eredményért közölték velem, hogy jajj-jajj, nagyon nagy a baj, valamit találtak a vizeletben, és három napja láz+ nem-jó-vizelet kombó egyenlő kórházi kezelés, irány a Beteshda, mert oda tartozunk. Halálra rémültem, jajj most milesz?, át a Beteshdába, várakoztunk 2,5 órát a lázas hat hónapossal, mert egyetlen orvos ügyelt az egész kórházban, ő volt az ügyeletes az ambulancián, plusz ő volt az osztályos orvos is, aki felveszi a betegeket, vagy megvizsgálja őket. Fél óra várakozás után közölték, hogy a doktor úr egy pici (!) türelmet kér, el kell mennie felvenni a betegeket a kórházi részbe..ahhha, másfél óra múlva vissza is jött: egyébként nem volt rá panasz, nagyon kedves volt, az meg, hogy nincs pénz több orvosra, nem az ő hibája. Megvizsgálta ő is Dudust, de én már addigra eldöntöttem, hogy nincs az az Isten, hogy én itt maradjak a gyerekkel, én hazaviszem, ha kell saját felelősségre. Az orvos felvilágosított, hogy ki is száradhat, ellátott jó tanácsokkal, de tulajdonképpen egyetértett velem, hogy nem akarok maradni, bár azért a papírt alá íratta velem.
Ok, szóval elhoztam, két nap nem alvás után még ez a vasárnap éjjel volt a legjobb, "csak" két óránként keltem, mert itattam, ahogy csak tudtam, nehogy kiszáradjon. De ő aludt, tényleg csak enni kelt, meg amíg megmértem a lázát néha, ami hál'Istennek nem volt már, csak hőemelkedés. Azért reggel visszavittem a kórházba, így beszéltük meg az orvossal ugyanis. Ott egy kedves, öreg, begyöpösödött (idézem: Mi az a Viburcol??Homeopátiás???Na, neki ilyet ne is mondjak, abban nincs semmi hatóanyag, az hülyeség, blablablabla...") doktornénivel volt dolgunk, aki a vérvételt javasolta, az biztosabb, mint a vizelet, és megtudjuk belőle, hogy van-e gyulladás, meg egyáltalán mi a helyzet. Beleegyeztem, lecsapolták, persze üvöltött, de két perc múlva már mindenkire mosolygott kedvesen. Délután kellett telefonálnom az eredményért, amiből kiderült, hogy szerencsére kutya baja, valószínűleg valami vírusos betegsége van, láz és fájdalomcsillapítás, semmi más nem kell.
Egész nap csak hőemelkedése volt, viszonylag evett is rendesen, de ehhez képest olyan éjszakám volt, hogy reggel azon gondolkodtam, hogy valahonnan a mélybe vetem magam, vagy az ereimet hosszába, vagy nem tudom...Fél óra alvás és fél óra nyikorgás, nyöszörgés, üvöltés váltotta egymást. Mondom ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, az tuti, biztos a torka, na majd reggel elviszem az orvoshoz. Mondjuk az gyanús volt, hogy az evéssel nem volt gond, de hát másra nem tudtam gondolni. Reggelre teljesen tele lett kiütésekkel. A doktor néni délután rendelt, napközben amúgy semmi gond nem volt, egész nap aludt, vagy nézelődött, mosolygott, szóval jó kedvű volt. Na mostmár nem ragozom sokáig, a lényeg az, hogy a doktornénink megnézte, háromnapos láz, ez biztos, kaptunk fenistil cseppet, a torka nem is piros, az biztosan nem fájhat, inkább biztos a kiütések kínozzák.  Oké mondom, ma akkor legalább biztosan jól alszunk (a fenistil csepp aluszékonyságot okoz)...kis naív, butus anya!! Fél 10-kor letettem a fejem, és mikor épp elaludtam volna, nyikorgás hasított bele az éjszaka csendjébe. Megetetem, visszafekszem, elaludnék, nyikorgás...és ez így ment tovább éjfélig, mikoris feladtam, le se tettem a fejem inkább, hanem a kimerültségtől zokogva, Lackót kipateroltam az ágyából az apja mellé, én beköltöztem az ágyába, kivettem a Dodót, akinek semmi nem volt jó, se kézben, se ágyban, se hason, se háton, se sehogyse... Mondom a Gábornak hívjuk az ügyeletet, ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, hogy mi fáj neki, azt nem tudom, de valami tutira nagyon. Gábor jön ránéz, gyerek képe felderül, vigyorog, vidám tornázásba kezd, keze-lába kalimpál, egyszóval pont úgy néz ki, mint akinek őőőőőrült fájdalmai vannak. Akkor már kezdett gyanus lenni a dolog, hogy talán esetleg csak hisztizik?, mondom próbáljuk meg a kis vidám, mosolygós tündér babát betenni az ágyba, hát, ahogy matracot ér a háta, keserves üvöltésbe kezd, fájdalmasan, ahogy kell.
Na de hogy most mit csináljak vele, azt nem tudom.

(Úgyhogy most megkövetem a kisfiamat, akire mindig azt mondtam, hogy borzasztó, szenvedős beteg, vele ez a háromnapos láz egy móka-kacagás volt ehhez képest.)

SOHA TÖBBET NEM SZÜLÖK. Komolyan. :)
(A barátaim tudják, hogy ez a mondat már elhagyta az ajkam, és mégis lett még egy Ducusunk, de most t é ny l e g nem szülök többet.)

Fütyi ügy

Lehet, hogy egyszer sok-sok év múlva Lackó kiakad majd, hogy ezt most megosztom a közzel, de muszáj lejegyeznem, hogy nyoma maradjon valahol. :)
Szóval lenőtt. És most felhúzta a doktornéni. És Lackó egész ügyes volt, csak mérsékelten üvöltött, aztán kifele menet megkérdezte, hogy "a doktornéni szurit adott a pöcsimbe?". Később útközben már kezdett fájni, akkor jajjgatott, és a nyílt utcán megkért, hogy adjak egy puszit a pöcsére...Hehe. :) Passzoltam, de mondtam, hogy majd otthon kitalálunk valamit. Aztán egész délelőtt nem volt gond, mert hatott a lidocainos krém, de délután úgy rohant be hozzám a kertből, hogy azt hittem megcsípte egy méhecske, mert csak jajveszélet, és óbégatott. Kiderült, hogy pisilnie kell. Aztán ez ment egész délután, minden pisi előtt és után volt egy pár perces sírdogálós közjáték, és egyszer nagyon csalódottan azt is megkérdezte Tőlem, hogy "De anya, mér csinálta a doktornéni ezt a pöcsimmel???". Egyem a szívét, komolyan nagyon sajnáltam. Hajnalban még volt egy kis (na jó nagy) kiabálás, aztán reggel fél hétkor is, aztán egy fél óra múlva megint. Aztán rájöttünk, hogy már annyira kell pisilnie, hogy majd' szétdurran a hólyagja, csak inkább visszatartotta, erre én felajánlottam neki, hogy engedek egy kis kád vizet, és pisiljen abba...Meg is engedtem a vizet, levetkőztettük szépen, ő meg odaállt a kád mellé, és csak csorgatott, meg csorgatott, meg csorgatott hosszasan... :) Említettem neki, hogy ezt nem pont így gondoltam, hanem hogy esetleg beleül (mert a tesóm szerint az beválik ilyenkor), de erről hallani sem akart, nem szeretné ugyanis, hogy vízzel érintkezzen a kukaca. És bár ma már nem volt semmi gond, azért emellett az elképzelése mellett kitart, a vizet nem szabad továbbra sem rá engedni, és hozzáérni, meg leginkább ránézni se nagyon lehet :)

Fél a sötétben

Lackóm. Kb. két hete kezdődött, hogy esténként lefekvés után csinálta a balhét. Nem sokkal azután, hogy kijöttünk tőle a szobából óbégatni kezdett, meg kitalált mindent...szomjas, kakilni kell, fityfiritty. Kérdeztem mi a baja, nem tudta megmondani. Aztán megvilágosodtam, és felajánlottam, hogy ha kimentem, résre nyitva hagyom az ajtót...ennek megörült, és azóta minden a legnagyobb rendben, amíg nyitva az ajtó. :)

Nem értem én ezt a gyereket

Olyan klassz éjszakáink voltak...Némelyiket teljesen átaludta, vagy max. hajnalban kelt enni.
Most meg már egy-másfél hete kétszer kel, gyakorlatilag majdnem 4 óránként.
Aztán meg itt van az evés is. Van olyan, hogy napközben alig eszik értékelhető mennyiségeket, mindenből csak pár kanállal, és ugye ez még nem lenne baj, de a tápszer sem csúszik nappal. És akkor így nem is csodálom, hogy kel éjjel enni, mert nyilván éhes, csak azt nem értem miért nem nappal eszik. :(
Most egy picit megint odavagyok.

A hat hónapos Tündérkirálylány :)

Címszavakban

Sajnos rájöttem, hogy egy s*ggel több lovat nem lehet megülni. A háztartás, a kreatív blog, a meska, a megrendelések (mert hál' Istennek vannak, ami miatt nagyon boldog vagyok!), a lurkók, Gábor... Szóval nem jut mostanában időm erre a blogra. :(
Azért most mégis összekapom magam, és pár szót írok az én hat hónapos Hurka Dorkámról, akinek van vagy ezer beceneve, úgy mint Dudus, Dudó, Dudlimudli, ViDorka, DuDorka, Dorci, Dudlicsek, Dodó, Durci Dorci. Igen, tudom, hogy egy pettyet infantilis vagyok, de imádom becézgetni! :)
Szóval, mivel most sincs sok időm, ezért úgy csinálom, ahogy Timocskánál láttam, és csak címszavakat írok, amik sokat elárulnak mostanában Dorciról. Így:
-Finom. Minden értelemben...Finomak, lágyak a mozdulatai, és finom is, megenni való. :)
-Se színű szemű. Kék volt, aztán lett pár barna cirom benne, és most seszínűre váltott, pont mint anno Lackóé, ami most barna.
-Hurkás. (De most épp nyúlik)
-Kanalazós. (Egyre ügyesebb, imádja a banánt, meg mostmár a sütőtököt is)
-Nézelődős.
-Kacagós, mosolyalbum.
-Lackó imádó.
-Cumitlan. (Eleinte próbálkoztunk, ezt itt írtam is, de talán két hétig ha cumizott, azóta nem).
-Fogatlan.
-Pörgő-forgó, tornabajnok. (Egyre ügyesebb, gurulva, kúszva bejárja a szobát, ma amíg nem néztem oda, becsúszott a kanapé alá, és beszorult. :) Nem kell megijedni, azért nem olyan kicsi ott a hely. Nagyon nevettem, mikor megláttam)
-Szőke szempillás. (Ettől elolvadok)

 És végül két elfogult jelző:
-Imádnivaló.
-Csudaszép.

Íme a bizonyíték:

Megint játszom. :)

Megint játékot indítottam a másik blogon. Ha van kedvetek, nézzetek be. Cuki névreszóló nyuszit lehet nyerni :)

Felborul-e?

Lackó pörög körbe-körbe, aztán mikor jól elszédült, és alig áll a lábán:
- Anya, el fog borulni a lakás.

:D

Szösszenetek

Lackó most kezdi a regressziót, mintha csak most szembesült volna igazán azzal, hogy tesója van (nem gyors...:) ). Azt játssza, hogy ő is kisbaba, szopja az ujját (persze csak játékból, mert amúgy sose szopta), és erre felhívja mindenki figyelmét, beleül a Dorci hordozójába, és közli, hogy ő is kisbaba. Vicces. :)

Dorci meg irtó cuki, ahogy rá tud csodálkozni egy-egy lelógó hajtincsemre, vagy az apja borostájára, és nagyon elmélyülten, koncentrálva, elképesztően finom mozdulatokkal simogatja, vizsgálgatja.

És mostmár Lackó is tud elmélyülni, imádom nézni, ahogyan autózik, tologatja őket, épít, és szövegel hozzá (mert azt egyszerűen nem tudja abbahagyni, soha).

Szómenéses

Mostanság Lackóról mindig a Shrek jut eszembe, nevezetesen az a mondat, amit Shrek mond az állandóan pofázó csacsogó szamárnak: "Szamár, jogod az van a hallgatáshoz, csak képességed nincs hozzá."

Így állunk mostanában

Tudom, hogy nagyon ritkán írok, és akkor se valami tartalmasat, de nem nagyon van kedvem mostanában.
De most összeszedem magam, és írok pár sort, hogy legyen azért nyoma milyen is ez az öt hónapos nagylány, meg a két és fél éves tündérbogyó bátyja.
Az öt hónaposról:
Elkezdett forgolódni, meg mocorogni. Hasról hátra, és hátról hasra is megy, nem azt mondom, hogy gond nélkül, de mindenképpen egyre ügyesebben...Meg forog a tengelye körül (vagy hogyis mondjam ezt?), és kúszik hátra is. Ha leteszem valahol, már a legritkábban találom csak ugyanott, és ez biztató. :)
Múlt hónapban megkapta a bcg-t újra, mert az első nem indult be, de ez most igen, sőt már ki is fakadt. Azóta megkapta a prevenart is, meg a négy hós kötelezőt is.
Egyre többször csodálja Lackót, rengeteget mosolyog neki, és ami még ennél is cukibb, kacag neki, mert amit Lackó csinál, az kivétel nélkül mindig nagyon vicces. :)) Ilyenkor meg kell zabálni. Ha ezt nézem annyira túlcsordul a szívemben a szeretet, hogy még néha könnyezni is szoktam. Tudom, hogy nagyon nyálasan hangzik ez így, de tényleg így van. :)
Az utolsó mérlegelésen (egy hete) 7200 gr és 66 cm volt a kisasszony, a 68-as ruhákat most kezdi kinőni. Gyarapszik szépen, ami nem csoda mert eszik is szépen. Bár érdekes dolog ez, mert vannak időszakai, hogy a világ összes tejét be bírná szipókálni, máskor meg esténként azon tűnődöm, vajon evett-e ez a lány aznap eleget. Kb. 3 hete nem elég a tejem, és már a fagyasztott tartalékok is elfogytak sajna. A tápszert eleinte nagyon nehezen fogadta el, ha megérezte az ízét olyan nagy ívben köpte ki a cumit, hogy csak na, és elképesztően cuki arckifejezést öltött, amelyen a méla undor volt megfigyelhető. :) Aztán szépen lassan megszokta- elfogadta, és mostmár mindegy hogy tápszer, vagy anyatej, ha éhes, jöhet mindkettő. Kb. egy-másfél hete elkezdtünk kanalazni is, mert ha már nem elég az anyatej, akkor legalább kevesebb legyen a tápszer. Úgyhogy már eszik almát, barackot, sinlac pépet, meg rizses tejpépet. Úgy tűnik tetszenek neki ezek az ízek, sokkal ügyesebben kanalazik, mint Lackó annak idején.
Napközben kétszer vagy háromszor alszik, és mostanában megint éjjel is ügyes.
Lackóról:
Ügyes, okos nagyfiú. Állandóan beszél, komolyan be sem áll a szája. Folyton kérdez, mesél, kombinál és mindent megjegyez. Mostanában nagyon aranyos is, egészen szófogadó, nem hisztizik annyit, mint egy-két hónapja. Nagyon aranyosan eljátszik magában, tologatja a kocsijait, és beszél hozzá, épít: garázst, vonatsínt. A kertben nyakig összepiszkolja magát mindig, bogarászik, gilisztát fog, és egyetlen élőlény sincs biztonságban tőle. :) Dorcit nagyon szereti, az esetek legnagyobb részében szeretettel, kedvesen fordul hozzá. :)

Minden elfogultság nélkül...

...enyém a legszebb öt hónapos. :)

A nyálcsepp a szája szélén <3

Játék Lepkevernál is

Gyertek, játszatok Lepkevárnál szépséges mobiltokokért! :) Meg amúgy is érdemes őt olvasni! :)

Játszatok velem

Meska boltot nyitottam, aminek örömére játékot indítottam a másik blogon. Játszatok velem, ha van kedvetek! :)

Fárasztó

...
-És neked milyen napod volt Lackó?
-Fárasztó...- mondta a két és fél éves komoly arccal.

Mert egész nap vonatozni, meg egész lakást beborító kupit csinálni megterhelő feladat ám! :)
(Amúgy hetek óta angyalka üzemmódban van. Meg kell zabálni, naponta többször is! :) )

Ember tervez...

Avagy az időjárás bekavart. Sajnos az öt napból csak három lett, és az sem volt épp felhőtlen. Mármint az időjárás szempontjából. De nem búsultunk, inkább hazajöttünk és Aquaworld-öztünk egy jót, meg moziztunk is. Sajna képek nincsenek, mert nagy ésszel a fényképezőt itthon hagytuk. :(

A kéménybe korommal

Két darab teljesen átaludt éjszaka. Olyan, hogy este 8-9-től reggel fél 9-ig. Reggel el sem akartam hinni. Ha nem lenne légzésfigyelőnk, biztosan rémülten rohantam volna a gyerekszobába. De mivel van, csak idült mosollyal az arcomon. :) Mondjuk ma éjjel már ébredt egyszer, de az is csak olyan hajnal négy körül volt egy gyors tankolás erejéig, aztán aludt tovább. Éljen! :)

Hurrá nyaralunk!

Holnaptól 5 nap Balaton, úgyhogy nem leszek, ne keressetek! :)

Egy szabad este után...

Gáborral moziztunk (Harry Potter 7, zseniális volt, imádtam :) ), a lurkókra meg a nagymama vigyázott addig. Negyed tízkor jövünk haza, a mama épp azt ecseteli, hogy Lackó még nem aludt el egészen, mikor a háttérben megjelenik a kiskrapek, kezében Rudi, a rénszarvas és így szól:
-Kihoztam a Judit, mejt máj jót ajudtam.

Azt hittük megzabáljuk :)

Amit a legjobban imádok benne...

...az, hogy olyan finom. Például simizi a kezem tejcsizés közben. Meg olyan mélyen furja a tekintetét evés közben az enyémbe, hogy már-már a vesémig lát. Meg hajnalban evés után a kis pihe szuszogós fejecskéjét a nyakamba nyomja, és az annyira finom, hogy elolvadok, és még percekig elfelejtem letenni, pedig tök álmos vagyok.
Ez például nagy különbség fiú és lány között. Lackó sosem volt bújós, még picibabának sem. Ha baja volt, és vigasztalni próbáltam, egész kicsinek is inkább belém rúgott, ellökött, mintsem hogy hozzám bújjon.
Szóval olyan jó, hogy van egy lányom is, mondtam már? :)

(Persze lehet, hogy ez inkább jellembeli különbség, és nincs is köze a nemükhöz.)

Vicces

A kis négy hónaposról

Ezzel a bejegyzéssel jól elmaradtam. De annyi minden van, időm az meg nincs. :) Például az elmúlt napokban annyira úri asszony vagyok, hogy nem főzök (mert nagyon meleg van a lakásban, és Gábor rám parancsolt, hogy ne merjek még melegíteni is), viszont pancsizunk a kerti medencében, és a gyerekek is alszanak délután, úgyhogy én is tudok aludni velük. De mivel ma éjjel is egész jól alakult az életünk, ezért vagyok annyira kipihent, hogy a mai délutáni alvást feláldozom, és inkább megírom végre, hogy milyen is ez a drága négy hónapos csöpp leány.

Mivel is kezdjem? Kb. két hete még zabagépnek neveztem volna, szinte egész nap evett, és elképesztő mennyiségeket, akkor úgy is volt, hogy hamarosan pótlást kell adjak neki, mert már a fagyasztott anyatej is nagyon megcsappant, minden nap egy-két adagot ki kellett vennem a mélyhűtőből. (A fagyasztott anyatejet amúgy úgy adtam neki, hogy kétharmad-egyharmad arányban hígitottam friss anyatejjel (a friss volt a több), és így gond nélkül megeszi). Mostanában viszont alig eszik valamit. Nem is igazán tudom, hogy miért, vagy a nagy meleg miatt nincs étvágya, vagy talán a BCG miatt? Mert kb. azóta nem eszik. Ugyanis kapott a kisasszony egy újabb bcg-t, mert az, amit a születése után kapott, nem indult be egyáltalán. Ezért a doktornő úgy gondolta, hoyg az fontosabb, úgyhogy nem a négyhós oltását kapta, hanem ezt.
Úgyhogy mivel mostanában kevesebbet eszik, így még mindig elég a lefejt anyatej, nem kell mellé tápszer. Emiatt nagyon boldog vagyok, nem hittem, hogy a fejéssel ilyen sokáig kihúzzuk majd...Bár egyre macerásabb ez a fejegetés, de azt hiszem megér ennyi macerát, hogy anyatejet kapjon a drágám. Majd ha már mellétáplálom, akkor talán csökkentek a fejések számán (most egy nap négyszer fejek), és beállok a napi kettőre, vagy háromra. Amúgy már kanalaztunk párszor, ugyanis volt néhány olyan éjszakánk, hogy úgy gondoltam kevés neki már az anyatej, ezért kapott párszor sinlac pépet este lefekvés előtt. Nem igazán volt oda az ötlettől, és igazából nem is aludt tőle jobban, vagyis úgy mondanám nem attól aludt jobban. Nála úgy látszik időszakok vannak, néha egész jól alszik, máskor bizonyára éhesebb, és ilyenkor gyakrabban ébred. Amúgy tulajdonképpen ilyenkor is jól alszik, csak mondjuk kétszer kel, ami azért annyira nem vicces.
És akkor az alvásról: Nálunk mostanában az alvással kapcsolatban egy dolog fix: az, hogy este minden csimóta 9 előtt alszik. Az hogy éjjel ki-mikor-hol-mennyit, az változó. Dorci este 7 és 8 között fekszik, Lackó kb. fél órával utána megy aludni. Van hogy Do éjjel egyszer kel (teljesen esetleges, hogy mikor, minden rendszert mellőz a dolog) és olyan is van, hogy kétszer. Van hogy reggel fél 6-kor kel, de olyan is, hogy fél 9-kor. Lackóval nagyjából hasonló a helyzet. Megesik, hogy jön éjjel látogatóba, és befekszik közénk, de olyan is van, hogy marad az ágyában. Megesik, hogy reggel 6 után már lelőni se lehet, de az is előfordul, hogy 8 körül ébred. Én meg, újabban igyekszem nem lázadni, hanem alkalmazkodom. Van, hogy jobban megy, vagy hogy rosszabbul, hisztizek kicsit, kibőgöm magam, aztán felfújom magam, és csinálom a dolgom tovább, és reménykedem, meg fantáziálok, hogy hamarosan lesznek szebb éjszakáink is. :) Ha meg olyan mázlink van, hogy jól alakulnak a dolgok éjjel, olyankor örülök, és mosolyogva ébredek :)
A napirendünk alakul. Reggel max. 8 körül mindenki felkel, én fejek, Lackó mesét néz, Dorci nézelődik. Aztán tisztába teszem, megetetem, Lackónak is adok reggelit, én is eszem. Délelőtt Laca játszik, Dorci alszik egy órát vagy másfelet, én meg igyekszem csinálni a dolgom. Ha Dorci ébren van, akkor többnyire elnézelődik, Lackót nézi, vagy engem a pihenőszékből. Dél- egy körül ebédelünk, aztán alszunk kb 4-ig. (Az az ideális állapot, de azért persze olyan is van, hogy nem alakulnak ennyire jól a dolgaink...)
Utána sétálunk, vagy játszunk, mostanában medencézünk. 5 és fél 7 között valamikor megjön Gábor is, vacsizunk, játszik a lurkókkal picit, aztán fürdetünk, és altatunk, elég szoros menetrenddel... :)
Dorci amúgy még mindig nem forog. Tudom, hogy egyszer már írtam, hogy hasról hátra fordult többször is, mert így is volt, viszont azóta csak párszor sikerült véletlenül, de rendszeresnek nem nevezném a dolgot. Viszont a kis kezével egész ügyes, tök jól megfog dolgokat, nézegeti, a szájához teszi őket. Szerintem a finommotorikája egész ügyes, eddig kimaradt nála az ütögetés, inkább olyan finoman nyúl dolgokhoz. Majd meglátjuk, nem akarom ezt is elkiabálni, mint a forgást :)
Tündér baba, egy mosolygós kisangyal, aki oda van a bátyjáért, és mi tagadás ő is odavan érte. :) Napjában többször hallom, hogy úúúúúgy szejeti a Dojciját :) Amúgy meg csendes szenvedő alanya a Lackó kísérleteinek, elég gyakran nyúzza-húzza, rámászik, miegymás... :)
Más most nem jut eszembe, így is elég hosszú lett...Ha még eszembe jut valami, majd idebiggyesztem. :)

Ennyit az evésről.

Mesél

"Egyszer nem hol nem volt..."

:D

Rejtélyek

Dorci ugyanannyi anyatejjel egyszer fél 12-ig bírja, máskor csak reggel 5-kor kel. Különös.

Lackó meg SOHA nem ébredt még fel a sírására. Akkor sem, ha óbégat, mint akit nyúznak, Lackótól 5 cm-re. Az meg csak durmol, mint akit agyonvertek. Már többször is ellenőriznem kellett, hogy él-e még egyáltalán, mert erre a kiabálásra maximum a holtak nem ébrednek fel. :)

Írnék

Jaaajj, megint annyi lejegyezni valóm lenne, de egyszerűen nincs időm, mert esténként Trónok harcát nézünk, függőség van rendesen, napközben meg nincs időm írni, meg aztán a gyerek zsivajtól nem hallom a gondolataim, úgy meg nehéz értelmesen fogalmazni, délután meg ha úgy van, és általában úgy van (Fluor Mizu Tomi után szabadon, hehe) lefekszem aludni a csimótákkal.
Sajna a Trónok Harcából már csak két rész van, úgyhogy hamarosan lesz időm írni.

Ez a gyerek tud valamit

Ebédelünk, Lackó rám néz, és közli:
-Anya te hasznos állat vagy.

Ennyi.
 (Mondjuk hogy ez most bók vagy sértés, azt nem tudom. :) )

Képek csak úgy

Segítőkész, na.

Számon kérem Lackót, hogy mégis mi a szösz az a tócsa a wc előtt a fürdőszobában amibe sikerült belelépnem wc-re menet (persze tudom, hogy pisi, nem vagyok én hülye!:) ), és hogy mégis miért  nem szólt, hogy nem ért el a sloziig, mire ő angyalarccal ajánlkozik, hogy szívesen feltörli, és már húzza is le a törölközőmet a szárítóról.
Köszi. :)

Apa szerelem

Lackó mindig is imádta az apját, erről már írtam is, de mostanában elképesztő méreteket ölt ez a nagy szerelem. Néhány érzékletes példa:

-Lackó kit szeretsz a legjobban a világon?
-Az apát.
-És kit szeretsz még?
-Az anyát. Meg az apát is.
-És ki a legszebb a világon?
-Az apa.

***

Ülünk a moziban, várjuk hogy kezdődjön a film. Mondom hívjuk fel az apát, és meséljük el neki, hogy hol vagyunk. Fel is hívjuk, Lackó lelkesen meséli, hogy moziban vagyunk, majd hozzáteszi:
-Legközelebb majd Te is eljöhetsz velünk, jó?

***

Az állatkertben szerettem volna egy közös képet, amin Lackó van, és én, de nem akarta, elküldött maga mellől. Persze az apával lefényképezhettem.

***

Reggel attól a perctől kezdve hogy az apja elmegy dolgozni, egészen addig a percig, míg haza nem ér, kb. öt percenként hangzik el a kérdés, hogy:
-Mikor jön haza az apa?

Névnapi mozizás

Lackómnak holnap lesz a névnapja, és mivel szinte soha nem vagyunk kettesben mióta van egy Dorcink is, úgy gondoltam, hogy az lesz az ajándék, hogy csak ő meg én elmegyünk moziba. A Sugár moziba mentünk, magyar rajzfilm matiné van minden délelőtt 11-től. Nem nagy dolog az egész (tulajdonképp nem is igazi mozifilm, mert dvd-ről nyomják), de gondoltam próbának megteszi. :)
És olyan jó volt! Annyira jó volt csak vele lenni, csak rá figyelni. (Talán nem is neki volt ez ajándék, hanem nekem? :) ) A mozi tetszett neki, nagyon ügyesen végigülte a filmet (Két részt adtak a Süsüből), bár az elején, mikor lekapcsolták a villanyt, akkor betojt, és közölte, hogy menjünk haza, de megnyugtattam, és onnantól semmi gond nem volt. :) Olyan jó lenne gyakrabban csinálni ilyet, de sajna nagyon nehéz megszervezni, mert a Gábor mostanában rengeteget dolgozik.

Különös ismertető jel

Dorci egyik szempillája vöröses szőke, a másik pedig barna. Hihhhhhetetlen cuki :))

Állatkert képekben