2011. szeptember 28., szerda

Három napos láz+hiszti a köbön

Elég hosszú a story, én meg viszont hulla vagyok, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy szeptember 15-én volt a 4. házassági évfordulónk, és gondoltunk egy merészet és lefoglaltunk egy gyönyörű szobát a Villa Fioréban arra a napra, a gyerekeket pedig anyósomra hagytuk...VOLNA. Mert mindkettő ügyesen betaknyosodott, Dorcinak egy kis hőemelkedése is lett. Na jó, semmi gond, újratervezés, elnapolás, új szoba foglalás ugyan ott, 24-ére, a gyerekeket a nővéremre hagytuk...VOLNA. Csakhogy az én csepp gyöngyöm-bogaram péntek délutánra a semmiből produkált egy kvázi magas lázat, éjjel vizes borogatás, nurophen, germicid, borogatás, nurophen, és így tovább, de a láz max. hőemelkedésig ment le. Szombaton ugyanez, szombat éjjel ugyanez. Vasárnap hajnalban már teljesen kétségbe voltam esve, hulla az aggodalomtól, meg attól, hogy két éjszaka alatt 6 órát sikerült aludni, úgyhogy irány a Heim Pál, ott volt ügyelet. A délelőttöt ott töltöttük, megvizsgálták a kisasszonyt, plusz vettek vizelet mintát, aminek az eredményét meg kellett várni. Mikor visszamentem az eredményért közölték velem, hogy jajj-jajj, nagyon nagy a baj, valamit találtak a vizeletben, és három napja láz+ nem-jó-vizelet kombó egyenlő kórházi kezelés, irány a Beteshda, mert oda tartozunk. Halálra rémültem, jajj most milesz?, át a Beteshdába, várakoztunk 2,5 órát a lázas hat hónapossal, mert egyetlen orvos ügyelt az egész kórházban, ő volt az ügyeletes az ambulancián, plusz ő volt az osztályos orvos is, aki felveszi a betegeket, vagy megvizsgálja őket. Fél óra várakozás után közölték, hogy a doktor úr egy pici (!) türelmet kér, el kell mennie felvenni a betegeket a kórházi részbe..ahhha, másfél óra múlva vissza is jött: egyébként nem volt rá panasz, nagyon kedves volt, az meg, hogy nincs pénz több orvosra, nem az ő hibája. Megvizsgálta ő is Dudust, de én már addigra eldöntöttem, hogy nincs az az Isten, hogy én itt maradjak a gyerekkel, én hazaviszem, ha kell saját felelősségre. Az orvos felvilágosított, hogy ki is száradhat, ellátott jó tanácsokkal, de tulajdonképpen egyetértett velem, hogy nem akarok maradni, bár azért a papírt alá íratta velem.
Ok, szóval elhoztam, két nap nem alvás után még ez a vasárnap éjjel volt a legjobb, "csak" két óránként keltem, mert itattam, ahogy csak tudtam, nehogy kiszáradjon. De ő aludt, tényleg csak enni kelt, meg amíg megmértem a lázát néha, ami hál'Istennek nem volt már, csak hőemelkedés. Azért reggel visszavittem a kórházba, így beszéltük meg az orvossal ugyanis. Ott egy kedves, öreg, begyöpösödött (idézem: Mi az a Viburcol??Homeopátiás???Na, neki ilyet ne is mondjak, abban nincs semmi hatóanyag, az hülyeség, blablablabla...") doktornénivel volt dolgunk, aki a vérvételt javasolta, az biztosabb, mint a vizelet, és megtudjuk belőle, hogy van-e gyulladás, meg egyáltalán mi a helyzet. Beleegyeztem, lecsapolták, persze üvöltött, de két perc múlva már mindenkire mosolygott kedvesen. Délután kellett telefonálnom az eredményért, amiből kiderült, hogy szerencsére kutya baja, valószínűleg valami vírusos betegsége van, láz és fájdalomcsillapítás, semmi más nem kell.
Egész nap csak hőemelkedése volt, viszonylag evett is rendesen, de ehhez képest olyan éjszakám volt, hogy reggel azon gondolkodtam, hogy valahonnan a mélybe vetem magam, vagy az ereimet hosszába, vagy nem tudom...Fél óra alvás és fél óra nyikorgás, nyöszörgés, üvöltés váltotta egymást. Mondom ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, az tuti, biztos a torka, na majd reggel elviszem az orvoshoz. Mondjuk az gyanús volt, hogy az evéssel nem volt gond, de hát másra nem tudtam gondolni. Reggelre teljesen tele lett kiütésekkel. A doktor néni délután rendelt, napközben amúgy semmi gond nem volt, egész nap aludt, vagy nézelődött, mosolygott, szóval jó kedvű volt. Na mostmár nem ragozom sokáig, a lényeg az, hogy a doktornénink megnézte, háromnapos láz, ez biztos, kaptunk fenistil cseppet, a torka nem is piros, az biztosan nem fájhat, inkább biztos a kiütések kínozzák.  Oké mondom, ma akkor legalább biztosan jól alszunk (a fenistil csepp aluszékonyságot okoz)...kis naív, butus anya!! Fél 10-kor letettem a fejem, és mikor épp elaludtam volna, nyikorgás hasított bele az éjszaka csendjébe. Megetetem, visszafekszem, elaludnék, nyikorgás...és ez így ment tovább éjfélig, mikoris feladtam, le se tettem a fejem inkább, hanem a kimerültségtől zokogva, Lackót kipateroltam az ágyából az apja mellé, én beköltöztem az ágyába, kivettem a Dodót, akinek semmi nem volt jó, se kézben, se ágyban, se hason, se háton, se sehogyse... Mondom a Gábornak hívjuk az ügyeletet, ennek a gyereknek őrült fájdalmai vannak, hogy mi fáj neki, azt nem tudom, de valami tutira nagyon. Gábor jön ránéz, gyerek képe felderül, vigyorog, vidám tornázásba kezd, keze-lába kalimpál, egyszóval pont úgy néz ki, mint akinek őőőőőrült fájdalmai vannak. Akkor már kezdett gyanus lenni a dolog, hogy talán esetleg csak hisztizik?, mondom próbáljuk meg a kis vidám, mosolygós tündér babát betenni az ágyba, hát, ahogy matracot ér a háta, keserves üvöltésbe kezd, fájdalmasan, ahogy kell.
Na de hogy most mit csináljak vele, azt nem tudom.

(Úgyhogy most megkövetem a kisfiamat, akire mindig azt mondtam, hogy borzasztó, szenvedős beteg, vele ez a háromnapos láz egy móka-kacagás volt ehhez képest.)

SOHA TÖBBET NEM SZÜLÖK. Komolyan. :)
(A barátaim tudják, hogy ez a mondat már elhagyta az ajkam, és mégis lett még egy Ducusunk, de most t é ny l e g nem szülök többet.)

4 megjegyzés:

Timocska írta...

Egyem a csöpp szívét Ducusnak! :-)) Remélem most már kutya baja és végre eljuttok pihizni kettesben! :-)
Aztán mi meg hamarosan egy jó kávé mellett kibeszélhetjük zombilétünk minden szép és csúnya részét! :-))) Mélyen együtt érzek és én sem szülök többet soha! :-))

Tamcsi írta...

Hát, inkább már nem tervezünk semmit, extra ciki volt másodszor is lemondani, szerintem a csaj csak akkor hitte el, ha neki is van gyereke, hogy mindkétszer éppen előző éjjel lázasodik be a kölök. :)

Igen, jó lesz összejönni, majd jó sok kávét iszunk, hogy ne legyünk annyira zombik! :)

Névtelen írta...

Dehogynem! ;-)

Névtelen írta...

Szia!

Azt hiszem mi is a haromnapos lazzal kuzdunk. Igy keveredtem a blogodhoz. Harmadik ejszaka szol a lazcsillapitasrol. De egy negy evessel, azert ez sokkal egyszerubb.
Mosolyogtam az utolso bekezdesen. Csak vegig futottam a konyvjelzoket, azt hiszem megis szultel :D

Zsofi