2011. július 14., csütörtök

Amit a legjobban imádok benne...

...az, hogy olyan finom. Például simizi a kezem tejcsizés közben. Meg olyan mélyen furja a tekintetét evés közben az enyémbe, hogy már-már a vesémig lát. Meg hajnalban evés után a kis pihe szuszogós fejecskéjét a nyakamba nyomja, és az annyira finom, hogy elolvadok, és még percekig elfelejtem letenni, pedig tök álmos vagyok.
Ez például nagy különbség fiú és lány között. Lackó sosem volt bújós, még picibabának sem. Ha baja volt, és vigasztalni próbáltam, egész kicsinek is inkább belém rúgott, ellökött, mintsem hogy hozzám bújjon.
Szóval olyan jó, hogy van egy lányom is, mondtam már? :)

(Persze lehet, hogy ez inkább jellembeli különbség, és nincs is köze a nemükhöz.)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Az én kicsi fiam odabújik szopizás után, ugyan úgy, mint Dorci. :) Szerintem jellembeli különbség. De én is imádom. :)))

Regi írta...

Nekem Emma ilyen kis bújós, többször van egy nap, hogy csak odafut, átöleli a lában, és már szalad is tovább! Vagy felmászik rám, jól megölelget, majd amikor elég volt a szeretgetésből, rohan a dolgára! :)

Tamcsi írta...

:) Igen, aztán nekem is eszembe jutott, hogy valszeg a jellemük is erősíti ezt... Lackó egy kis kemény skorpió, Dorci pedig egy kis simulékony halak.
Regi! Most meg majd lesz még egy kislánykád, jó neked :)
(Mondjuk ez úgy hangzik, mintha a fiúk ellen beszélnék, pedig nem, Lackót is nagyon szeretem, és megvannak a fiú létnek is az előnyei persze. És annak is örülök, hogy megadatott egy kiskrapek. Csak ez alapján a két gyerek alapján úgy érzem, hogy egy kicsi lánnyal könnyebb az élet...)

Regi írta...

Én most érzem a skorpiógyerek "átkát" :D Hiába bújik, annyira vad, harap, csíp, karmol...
Mondjuk azért örülök, hogy még egy lesz, talán valamivel finomabb lesz, mint a tesói! :)
Fiús anyának is jó lenni, de hozzám közelebb áll a másik nem! Pedig imádom, de elég egy! <3 :)