Asszem hamarosan eljön az én időm... :) Ma éjjel már annyira fájtak a forgóim, hogy azt hittem megbolondulok. Meg olyan kis aprócska jóslóim is vannak. Tudom, ezzel még hetekig is húzhatom, de azt is tudom, hogy nem fogom. Lackó is érzi nagyon, hogy közeleg, mert elég anyás, és mivel sokat beszélgetünk róla, hogy kórházba megyek majd, és ő addig apával lesz itthon, ezért ma az első kérdése az volt az ágyból kikiabálva, hogy. -Anya, még nem mentél el a kórházba?
Én éjjel megbeszéltem a bébivel, hogy csütörtökön van jelenésünk a szülésznővel, azt még nagyon örülnék, ha megvárná ügyesen. Ez lesz az első nagyobb beszélgetésünk, jó lenne ha nem lennénk egymásnak tök idegenek a szülésnél.
Tegnap amúgy voltunk a nőgyógyásznál, a méhszájam még teljesen zárva, de azt mondta, hogy ha az elsőt két héttel előbb szültem, nagy valószínűséggel a másodikat sem fogom túlhordani nagyon. Hát, meglátjuk. Mindenesetre egyre jobban be vagyok tojva, és asszem ma összepakolom a csomagom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Drukkolok Tamcsi, hogy akkor jöjjön, amikor Te is úgy érzed, hogy itt az idő, minden kész, minden átbeszélve! :)
Olyan izgalmas már! :)))
Én meg pénteken meglátogatnálak, úgyhogy addig még tessék szépen otthon maradni! :-)))
Drukk innen is, ügyes lányok lesztek! Történjen akkor és úgy, ahogy a legjobb Nektek! :)
Köszi a biztatást lányok, én is abban reménykedem, hogy azért megvárjuk a legjobb pillanatot, ami azért mindenképpen az lenne, amiben már én is teljesen késznek érzem magam. És ez egyenlőre még nem igaz. :)
Megjegyzés küldése