Haladunk a szobatisztaság felé

Tudom, a cím nem túl frappáns, de akkor is ez a helyzet. Alakul a molekula. Az elmúlt két hétben egész jól mentek a dolgok, eleinte én kérdezgettem, elvittem pisilni, miegymás, ma meg már ott tartunk, hogy megesik, hogy szól, sőt, tök egyedül el is intézi a dolgot, állva, mint a nagyok, amin persze be kell tojni, annyira aranyos, ahogy áll a wc előtt a fellépőn, támasztja a falat, és közben koncentrál, és céloz. :)
A lényeg, hogy minden este lefekvéskor elmondom neki, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy ilyen eszméletlenül ügyes nagyfiú, hogy szól, és egyedül pisil a wc-be, amitől csak úgy dagad a kis melle :) És épp ez az esti dicséret eredményezett ma egy nagyon aranyos szitut, nevezetesen, hogy nézte amint az apja pisil a wc-be, majd csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy:
-Büszke vagyok rád apa, nagyon ügyes vagy, hogy szóltál. 

Én azt hittem, hogy besz*rok a röhögéstől, hát hogy lehet már valaki ennyire cuki? :DD