A kisasszonynak még mindig jó odabenn. Esze ágában sincs kibújni, legalábbis továbbra sincs semmi rendszer a fájásokban, amiket még mindig túlzás fájásnak nevezni, inkább amolyan összehúzódások, olyanok, mint a menstruációs görcsök. Ha holnap sem hajlandó kibújni a kishölgy, akkor sajna kedd reggel a kórházban kezdek, és a következő egy hetet ott is töltöm, az előzetes császár miatt ugyanis már csak orvosi felügyelet mellett húzhatok rá egy hetet. Nem örülök a dolognak, dehát ez van, készítem magam lélekben arra, hogy egy hétig Lackó nélkül kell lennem. Biztos, hogy nagyon fog hiányozni, hisz eddig max. egy éjszakát töltöttünk külön, dehát nemes a cél, ugye. :)
Amúgy szegénykém nagyon rosszul viseli ezeket a bizonytalansággal és várakozással teli napokat, elképesztően hisztis, undok, agresszív, és amellett, hogy nagyon idegesít, és emiatt természetesen lelki-ismeret furdalásom van, még nagyon sajnálom is őt, mert nem tudok rajta segíteni. :(
Mostmár tényleg nagyon várom, hogy kibújjon ez a kis manci...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Drukk továbbra is! :)
Nagyon szorítok Értetek! Nekem Hanna a kórházba befekvés előtti nap bújt ki úgyhogy én ezerrel drukkolok nektek a mai napra (is)!! Hátha..:) Puszi: ORsi
Köszi a drukkokat, azt hiszem ránk fér :) Én is a mai napban reménykedem még, hátha :)
Megjegyzés küldése