Ezt olvastam, és összeszorult a szívem attól, hogy milyen igaz minden sora. (Zsófi, neked is kötelező elolvasni, tudom, hogy nem szoktad, ha valamit kilinkelek, de ezt most igenis muszáj!!! :) ) És igazából minden egyes leírott szóval tökéletesen egyetértek, és PONTOSAN ugyanezt éltem át, mikor Lackó megszületett. És én is nagyon szar alaknak éreztem magam, amiért így érzek, és azt gondoltam, hogy velem van a baj, és rajtam kívül biztosan soha senki nem érzett így. És tök jó, hogy ezt valaki ilyen őszintén meg meri fogalmazni, és le meri írni, vállalva, hogy sokan elítélik emiatt (miközben persze nők ezrei, milliói élik át ugyanezeket az érzéseket.)
(Bár annyit hozzátennék, hogy szerintem erre az időszakra nem lehet felkészülni, és hiába is mesélné el akárki ilyen őszintén az érzéseit, csak megrettenne mindenki, de attól még nem lenne felkészültebb. Ez olyan, mint a szülés, az ember hall ezer rémtörténetet, amitől a saját szülése nem lesz könnyebb, és felkészültebben sem állunk a dolgok elé, max. rettegünk már jó előre. Az azonban mégis jó, hogy legalább tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a sötét gondolatokkal, érzésekkel.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Sokkot kaptam!
Megjegyzés küldése