Az utolsó

Bizony, ez az utolsó esténk így hármasban. Akármikor lesz is a következő esténk itthon együtt, azt már négyesben töltjük. Azt mondta az előbb Gábor, hogy ne szomorkodjak emiatt....De én nem is vagyok szomorú, sokkal összetettebb az, amit most érzek. Aggodalommal vegyes izgalom, kíváncsiság, és még sok definiálhatatlan érzés is van ebben. :)

A következő poszt már valóban minden bizonnyal babahír lesz, megkértem Gábort, hogy írja le ide, ha megszületik a mucink. :) Úgyhogy én most egy időre búcsúzom, gondoljatok rám, ránk! :)

Semmi, semmi, semmi

A kisasszonynak még mindig jó odabenn. Esze ágában sincs kibújni, legalábbis továbbra sincs semmi rendszer a fájásokban, amiket még mindig túlzás fájásnak nevezni, inkább amolyan összehúzódások, olyanok, mint a menstruációs görcsök. Ha holnap sem hajlandó kibújni a kishölgy, akkor sajna kedd reggel a kórházban kezdek, és a következő egy hetet ott is töltöm, az előzetes császár miatt ugyanis már csak orvosi felügyelet mellett húzhatok rá egy hetet. Nem örülök a dolognak, dehát ez van, készítem magam lélekben arra, hogy egy hétig Lackó nélkül kell lennem. Biztos, hogy nagyon fog hiányozni, hisz eddig max. egy éjszakát töltöttünk külön, dehát nemes a cél, ugye. :)
Amúgy szegénykém nagyon rosszul viseli ezeket a bizonytalansággal és várakozással teli napokat, elképesztően hisztis, undok, agresszív, és amellett, hogy nagyon idegesít, és emiatt természetesen lelki-ismeret furdalásom van, még nagyon sajnálom is őt, mert nem tudok rajta segíteni. :(
Mostmár tényleg nagyon várom, hogy kibújjon ez a kis manci...

A nagy büdös igazság

Ezt olvastam, és összeszorult a szívem attól, hogy milyen igaz minden sora. (Zsófi, neked is kötelező elolvasni, tudom, hogy nem szoktad, ha valamit kilinkelek, de ezt most igenis muszáj!!! :) ) És igazából minden egyes leírott szóval tökéletesen egyetértek, és PONTOSAN ugyanezt éltem át, mikor Lackó megszületett. És én is nagyon szar alaknak éreztem magam, amiért így érzek, és azt gondoltam, hogy velem van a baj, és rajtam kívül biztosan soha senki nem érzett így. És tök jó, hogy ezt valaki ilyen őszintén meg meri fogalmazni, és le meri írni, vállalva, hogy sokan elítélik emiatt (miközben persze nők ezrei, milliói élik át ugyanezeket az érzéseket.)

(Bár annyit hozzátennék, hogy szerintem erre az időszakra nem lehet felkészülni, és hiába is mesélné el akárki ilyen őszintén az érzéseit, csak megrettenne mindenki, de attól még nem lenne felkészültebb. Ez olyan, mint a szülés, az ember hall ezer rémtörténetet, amitől a saját szülése nem lesz könnyebb, és felkészültebben sem állunk a dolgok elé, max. rettegünk már jó előre. Az azonban mégis jó, hogy legalább tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a sötét gondolatokkal, érzésekkel.)

Végem

Ha eddig nem lett volna elég bajom, most kezdek taknyosodni. Legalábbis gondolom, hogy ez lehet az oka annak, hogy egész nap csak feküdnék, végig szenvedtem a délelőttöt majd  két és fél óra délutáni alvásból csorgó nyállal ébredtem, és azóta próbálok magamhoz térni. Eddig többnyire sikertelenül. Lackó persze pörög, mint akit felhúztak, ugrál a fejemen, néha a hasamon is, és folyamatosan beszél, esküszöm, levegővétel nélkül. Ha meg nem válaszolok, akkor mondja egyre hangosabban és követelőzősebben.Ja, és a hó is esik.Valaki lőjön le.

Segítséééég

Szerintetek van olyan, hogy egy gyerek örökre benn marad??? :)
Hát, ha nekem valaki azt mondja az elején, hogy még a 39. hét után se bújik ki ez a gyerkőc, én egyszerűen kinevetem, annyira biztos voltam benne, hogy előbb fog jönni. Erre tessék, mostmár még azt is el tudom képzelni, hogy a jövő hetemet a kórházban töltöm majd :(
Valakitől valami ötlet, hogyan lehetne kicsalogatni a mucit?
(A szokásosakat, mint séta, házasélet, miegymás, kilőhetjük. Sajna még a házimunkát is én végzem minden nyűgével, hajlongásával együtt, minden nap főzök, porszizok, és emelgetek egy 14 kg-os gyereket. Na ezen kívül van még valami lehetőség??? :)) Tudom, türelem. )

És még mindig semmi...

Nem szeretnék türelmetlennek tűnni, távol álljon tőlem ez az érzés, de mostmár azért néha azt gondolom, hogy ez a gyerek örökre benn marad :)
Jelezget, mostmár szinte minden nap van egy-egy jósló fájásom, egyre erősebb, de olyan még soha nem volt, hogy két fájás szorosan követte volna egymást. Mostmár annak is örülnék, ha nem szorosan, de legalább 10-15 percenként követné egymást két fájás, mert már az is azt jelentené, hogy lesz itt valami. :) Azt hiszem a kételyeim kezdenek eloszlani, és mostmár csak simán várom a kiscsajt. Tegnap Gábor is azt mondta, hogy ő mostmár készen áll rá. (Mondjuk azért ezen egy picit mosolyogtam, végülis a munka oroszlánrésze asszem nem az övé lesz, de azért jó tudni, hogy ő is készen áll... :)))

Gigapocak :)

A nyuszi új otthona

Ezt nézzétek milyen jó helyre került a nyuszim :)
Ádám már meg is szeretgette :)

Vallomás

Na jó, ezt azért már nagyon várom:

(És milyen érdekes az emberi elme, még a babaillatot is érzem, ahogy ezt a képet nézem :))

Időzített bomba...

...ami ugye én volnék. :) Nagyon különös most ez a lét, hogy minden nap úgy fekszem le, hogy vajon ez lesz-e az az éjszaka, mikor személyesen is megismerem az én pöttöm kislányomat. :) Kicsit nehéz is, hogy minden nap megcsinálom a dolgaim, mondván, hogy "még gyorsan kimosok, hajtogatok, hátha holnap már nem leszek itthon", és nagyjából mindent így végzek, hogy na csak még ezt-csak még azt, ez is jó lenne, ha meglenne, mielőtt.... :)

De hogy ne csak mindig a szüléssel kapcsolatos izgalmakról írjak itt, essen szó most arról, hogy a nagyfiam valóban nagyfiú lett, és nappalra úgy fest szobatiszta. Bár eddig akárhányszor megdicsértem emiatt, Murphy mindig viccesen közbeszólt, és este 2-3 szor is bepisilt, de akkor is, még ennek ellenére is azt merem mondani, hogy ez már szobatiszta állapot. Szól, megy, pisil, és délután elég gyakran nincs pisi az alvás után a pelusban, mondjuk 10-ből 8szor.
Amúgy Murphy, az a kis vicces, más téren is jelen van az életünkben, tegnap ugyanis este megfogalmaztam egy nagyon vidám hangvételű posztot magamban arról, hogy milyen kegyesek az Égiek, hogy a múltkori panaszkodásom hatására mostanában megajándékoznak a nyugodt, pihentető alvás lehetőségével, erre tessék, ma éjjel volt az életem egyik legpocsékabb éjszakája, egész éjjel forgolódtam, vagy melegem volt, vagy fáztam, vagy pisilnem kellett, vagy a pocak nem volt kényelemben, vagy ha a pocak épp igen, akkor a derekam-forgóm kezdett elképesztően sajogni, és még sorolhatnám. És mikor az egyik zavaró tényező kiiktatásra került, akkor színre lépett egy másik, ugye, ahogy annak lennie kell. :) Aztán reggel meg, mikor végre minden együtt állt, és épp nyálcsorgatós mélyen aludtam, akkor megébredt az én elsőszülött drágám, hajnali hat órakor (szerintem van annak vagy két éve, hogy utoljára ilyen korán kelt), és hangos "Anya" kiáltásokkal követelte, hogy én is tegyem ezt, az éjszakának szerinte vége, ugyanis. Na mondjuk engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam, ezért verbális erőszakot alkalmaztam, (értsd: ráparancsoltam), és a hitvesi ágyban egy óra forgolódás után még aludtunk kilencig.
Na, ezek mennek most nálunk, meg a felhők. :)

Jóbarátok update

Na, aki nem tudná mire gondoltam az előző bejegyzésben, íme: ez az.

Sajna csak így tudtam belinkelni, beilleszteni nem lehet :)

Kibírhatatlan

Ilyen vagyok mostanában. (Aki hatalmas Jóbarátok fan, mint én, annak annyit, hogy olyan vagyok, mint Rachel a terhessége végén, mikor már mindenki azt kívánja, hogy szüljön már meg,de azonnal, ha lehet!!)
Egész álló nap üvöltök Lackóval, amire nem vagyok büszke, de egyszerűen az agyamra megy, és persze extra gyagyás is, mindenen bőg, ami látja, hogy bosszant azt annál inkább csinálja. Üvöltök, bőg, nekem lelkifurkám van, én is bőgök. Kibékülünk, majd öt perc múlva minden kezdődik elölről. Olyan érzésem van, mint akinek mindjárt meg fog jönni, zizi vagyok, levert, rossz kedvű, és a méhem is érezgetem. (Ezt nem nevezném görcsnek, fájásnak meg aztán semmiképp, az a legjobb kifejezés, hogy érzem.)
Egyfelől már megkönnyebbülés lenne túl lenni ezen az egészen, másfelől még annyira nem kívánom ami az elkövetkező 1-2 hónapban vár ránk. Tudom, hogy már uncsi ez a nyavalygás, úgyhogy lelövöm magam. Persze csak átvitt értelemben.

(Olyan rosszul hangzik ez így, hogy nem kívánom, ami ránk vár, de ez sajna akkor is tény. Míg az ember az első terhessége végén rózsaszín felhőkön lebeg, és úgy érzi a világ legszebb dolga történik majd hamarosan vele, addig most sajna tisztában vagyok vele, hogy ami vár ránk, az messze nem a legszebb dolog a világon, hanem az egyik legnehezebb, rengeteg kétség, sírás, szoptatási nehézségek, kialvatlanság, bizonytalanság, és a többi. Persze, a másik oldalon ott van az öröm is, a baba illat, a kis puha pöttöm, a finom babaporcikák. És ebből most remélem senki nem azt szűri le, hogy nem örülök ennek a gyereknek, vagy nem várom, mert jézusom, dehogyis nem. Csak én már nem az ismeretlentől félek, hanem az ismerttől. :) )

Közkívánatra

Gyerekszobai körképünk következik...
A szoba irtó picike, de próbáltuk belőle a maximumot kihozni, így sikerült... :)
Egy szobában fognak aludni, mert sajna máshogy nem tudjuk megoldani, nagyon pici a lakás. Így néz ki a baba rezidencia közelebbről:

 Ez meg Lackó ágya, és a szoba többi része:

Én gyártottam a kis állatos függőt az ágy fölé, a takarót-párnát a kiságyba, a kiságy rácsait lefestettem, a kiságy feletti színes anyag dobozokat is én csináltam, meg a színes virágos táblát az ágy fölött, amire rajzok vannak rakva (illetve ez az én ötletem volt, de a kivitelezés nagyban Gábor munkája, ő csinálta a táblát, amit én bevontam anyaggal, majd a szalagozásban is nagyon sokat segített). De ezeket majd részletezem a hobbikuckóban. :) Ja, és a falra festett fa is az én művem, meg a sárga szekrény festése-pöttyözése is. (A szekrény amúgy egy ilyen régi szocreálos bútor felsőrésze, illetve felsőrészei.)
A szekrények közelről, és egy kishölgy ruhatára:

 Plusz egy pupák ráadásnak, mert már rég mutogattam nektek haramiát... :)

Így állunk most

A szülés feltételeinek nagy részével készen vagyok, azaz van szép frizurám (már csak egy festés hiányzik, de este az is meglesz), rend van, és nagyjából tisztaság is, a csomagjaim jelentős része pedig össze van rakva, már csak néhány apróság hiányzik. :) Azért még remélem hét végéig nem szülünk, mert pénteken beadattam az oltást, és 10 nap míg védettséget ad, ami nem is miattam fontos, hanem a bébi miatt, mert ha addig kibírja bent, akkor ő már úgy születik majd, hogy védett lesz, mert a méhlepényen keresztül megkapja az ellenanyagot.
Ezt leszámítva már csak néhány apróság hiányzik a gyerekszobából, amik valójában már egyáltalán nem fontosak, csak én szeretném megcsinálni őket. (Inkább ilyen dizájn-elemekről van szó...) :)
Aztán már nincs több kifogás: várjuk a kis mucinkat szeretettel :)

Haladunk a szobatisztaság felé

Tudom, a cím nem túl frappáns, de akkor is ez a helyzet. Alakul a molekula. Az elmúlt két hétben egész jól mentek a dolgok, eleinte én kérdezgettem, elvittem pisilni, miegymás, ma meg már ott tartunk, hogy megesik, hogy szól, sőt, tök egyedül el is intézi a dolgot, állva, mint a nagyok, amin persze be kell tojni, annyira aranyos, ahogy áll a wc előtt a fellépőn, támasztja a falat, és közben koncentrál, és céloz. :)
A lényeg, hogy minden este lefekvéskor elmondom neki, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy ilyen eszméletlenül ügyes nagyfiú, hogy szól, és egyedül pisil a wc-be, amitől csak úgy dagad a kis melle :) És épp ez az esti dicséret eredményezett ma egy nagyon aranyos szitut, nevezetesen, hogy nézte amint az apja pisil a wc-be, majd csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy:
-Büszke vagyok rád apa, nagyon ügyes vagy, hogy szóltál. 

Én azt hittem, hogy besz*rok a röhögéstől, hát hogy lehet már valaki ennyire cuki? :DD

Hírek a pocakból/ról

Na, ha valaki netán izgult volna, annak elmondom, hogy nem szültem meg, és a szonográfus doktorbácsi szerint még nem is fogok egy darabig, legalábbis a lepény állapotából ítélve. Meg azt is mondta, hogy gigabébink lesz, most 3400 gr és 56 cm, aminek nagyon örülök ám, mert egyrészt alaposan megnehezíti a természetes szülés dolgot, másrészt csomó 50-es ruhát is beszereztem, amikre talán nem is lesz szükség, ha így folytatja ez a "csöpp" gyermek :) Viszont még mindig csuda helyes pufók pofácskája, és pisze nózikája van, alig várom, hogy élőben is lássam. :)
A doktornővel kapcsolatban most picit csalódott vagyok, de ezt most nem részletezném. Viszont ez most megint egy picit rányomja a bélyegét a hangulatomra, de sebaj, majd túlteszem magam a dolgon, meg aztán itt a tavasz, aminek meg nagyon örülünk ugye :)
Na, így visszaolvasva ez jó össze-visszára sikeredett, de hát ez van, ilyen kusza vagyok most. :) Holnap megpróbálom kicsit összeszedettebben is :)

Nyomós érv

Esti beszélgetés:
Apa, vagy anya felszólítja a lurkót:
-Lackó pakold el a játékaidat légyszíves!
Fent nevezett szenvedő arckifejezést erőltet az arcára, majd válaszol:
-Most nem, mert fáj a derekam.

Helyzet

Most éppen a "talán mégsem szülök mostanában" érzés az aktuális nálam. :) Remekül érzem magam, és remekül alszom. A lakást teljesen felforgattuk, kábelek, dobozok és szekrények állnak halomban a nappali közepén, mert a bébi miatt egy kis átalakítást eszközölünk, nevezetesen a számítógépes kuckó a galériára költözik, az ágy meg le, hogy könnyebb legyen az éjszakázás, már ha ez egyáltalán lehetséges. Úgyhogy a kis mucival megbeszéltem, hogy amíg nincs rend, csillogó tisztaság, összepakolt bőröndök, és csinos, ápolt frizura anyának, addig neki bizony belül tágasabb. Terveim szerint ezek közül mindent kivitelezek max. a jövő hét közepéig, szóval utána várom szeretettel.

Amúgy meg voltunk ma a szülésznővel találkozni, és annyira kedves volt, meg segítőkész, hogy most megint épp a "fog ez menni, minden szép lesz, jó, és kerek, továbbá zökkenőmentes" tudatállapotban leledzem, és úgy érzem, hogy semmi okom az aggodalomra, mert a legjobb kezekben vagyok. Úgy legyen. Ámen.

(Már csak az a baj, hogy van ez az önsanyargató része az énemnek, hogy tudniillik imádom az érzelmi hullámvasutazást, és a stációk elég szoros egymásutánban követik egymást,  azaz ezt az idilli kellemes bizakodó állomást hamarosan felváltja a "jajj, tuti, hogy mindjárt szülök, és nagyon be vagyok tojva érzés", és ez így megy majd, örök körforgásban, míg végül tényleg meg nem szülök.  Nem könnyű egy terhes nővel, na. Mondjuk az is könnyen meglehet, hogy csak velem nem könnyű.)

Nyuszik

Licitálhattok általam készített nyuszira, itt. :) És még segítetek is vele.

Nyelvújító

Gersli (árpagyöngy) van az asztalon, meg  akarja kóstolni. Mondom neki, hogy az úgy nem jó, mert nyers. Ragaszkodik hozzá, én meg megengedem neki, hagy tapasztalja meg maga. Meg is kostólja, majd közli, hogy:
-Apának is viszek nyerslit!

Célegyenesben

Asszem hamarosan eljön az én időm... :) Ma éjjel már annyira fájtak a forgóim, hogy azt hittem megbolondulok. Meg olyan kis aprócska jóslóim is vannak. Tudom, ezzel még hetekig is húzhatom, de azt is tudom, hogy nem fogom. Lackó is érzi nagyon, hogy közeleg, mert elég anyás, és mivel sokat beszélgetünk róla, hogy kórházba megyek majd, és ő addig apával lesz itthon, ezért ma az első kérdése az volt az ágyból kikiabálva, hogy. -Anya, még nem mentél el a kórházba?
Én éjjel megbeszéltem a bébivel, hogy csütörtökön van jelenésünk a szülésznővel, azt még nagyon örülnék, ha megvárná ügyesen. Ez lesz az első nagyobb beszélgetésünk, jó lenne ha nem lennénk egymásnak tök idegenek a szülésnél.
Tegnap amúgy voltunk a nőgyógyásznál, a méhszájam még teljesen zárva, de azt mondta, hogy ha az elsőt két héttel előbb szültem, nagy valószínűséggel a másodikat sem fogom túlhordani nagyon. Hát, meglátjuk. Mindenesetre egyre jobban be vagyok tojva, és asszem ma összepakolom a csomagom.