Mert ma már nem kiságyban alszik, mint a babák, hanem a nagy ágyban.
Az elalvás nem volt egészen zökkenőmentes, miután megitta a tejcsit (ez az a rész, ahol be szoktam őt fektetni a kiságyba) rám nézett, és megkérdezte: "Hó van a kiságyom?" Na, mondom ez jól kezdődik...De aztán, miután mondtam, hogy tudod, elraktuk a kiságyat, mert te már nagy fiú vagy, és nagy ágyban alszol, nem szólt semmit, csak hosszasan forgolódott, kereste a helyét, nézelődött. Aztán mondtam neki, hogy ma ott maradok vele míg elalszik (mert amúgy ki szoktam jönni, és ő még elszöszölget meg elmagyaráz magában, aztán elalszik), akkor megnyugodott, és bár elég lassan, de végül elaludt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog menni a dolog, bár azt hiszem csak túlaggódom, mint mikor először aludt a szoba másik végében, és nem közvetlen mellettem, vagy mikor először éjszakázott egyedül a szobájában, és nem velem egy szobában. Én aggódtam, meg alig aludtam, ő meg mint a bunda, mintha soha másképp nem lett volna.
Szeretem, hogy ilyen rugalmas. Talán szerencséje van, és ebben nem rám ütött. :)
2010. november 25., csütörtök
A tizenharmadik
Kedves Ákos!
Nehéz egy olyan előadónak, mint Te, nem sablonos levelet írni. Úgy értem nyilván naponta kapsz vagy ezer rajongói levelet, nem nagy dolog egy ezer egyedik.
Ezért aztán nem is bonyolítom sokáig a dolgot, inkább egyszerűen csak megköszönöm, hogy megírtad az egyik legszebb és legigazabb szerelmes számot, amit eddigi életem során hallottam, és amire a férjemmel az oltárhoz vonultunk, kimondani életünk legkomolyabb szavait. És nem mellesleg ennek a számnak az utolsó sora a legszebb szerelmi vallomás, amit egyik ember a másiknak mondhat.
Köszönöm.
Üdv, Tamara
Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném
Nehéz egy olyan előadónak, mint Te, nem sablonos levelet írni. Úgy értem nyilván naponta kapsz vagy ezer rajongói levelet, nem nagy dolog egy ezer egyedik.
Ezért aztán nem is bonyolítom sokáig a dolgot, inkább egyszerűen csak megköszönöm, hogy megírtad az egyik legszebb és legigazabb szerelmes számot, amit eddigi életem során hallottam, és amire a férjemmel az oltárhoz vonultunk, kimondani életünk legkomolyabb szavait. És nem mellesleg ennek a számnak az utolsó sora a legszebb szerelmi vallomás, amit egyik ember a másiknak mondhat.
Köszönöm.
Üdv, Tamara
Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném
Pozitív
Na, azt hiszem, hogy a nehezén túl vagyok, és újra a pozitív életszemlélet lett rajtam úrrá.
Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak nincs most munkája, és hárman élünk annyi pénzből amennyiből egy ember is csak szűkösen tudna kijönni, de az is igaz, hogy mivel itthon van, minden apróság elkészül végre, amikre eddig nem volt ideje a sok munka miatt, és lettek takarólécek az ajtók köré, meg polc a gyerekszobába (ami szerintem tök jól sikerült, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes férfit választottam, annyira, hogy a másik blogon meg is fogom mutatni mit alkotott), meg lesz könyvespolc a nappaliba, és végre kicsomagolhatjuk a bedobozolt könyveinket, amik a padláson dekkolnak.
És még az is kiderült, hogy tényleg igaz, hogy tudok sz*rból is várat építeni, mert három hete nem vásároltunk szinte semmit, de húst pl. tényleg egy dekát sem, mégis minden nap háromszor eszünk, és finomakat, és még nagyjából egészségeseket is. (A félreértés elkerülése végett: nem nem eszünk húst, hanem abból élünk, ami a mélyhűtőben van, meg kevesebből főzök, többnyire kiadósabb dolgokat.) Szóval a pénztelenség tényleg állati kreatívvá teszi az embert, na. :)
Meg azt is leszűrtem a dologból, hogy boldogtalanok még szegényen sem vagyunk (bár tisztában vagyok vele, hogy a szegénység azért nem itt kezdődik), mert hatalmasakat tudunk nevetni, és örülünk egymásnak, meg szeretjük egymást.
És Lackó nagyon örül ennek a kényszerszabadságnak, azaz hogy Gábor állandóan itthon van, mert így tudnak együtt szöszölni-molyolni, meg "szerszámozni", meg minden fiús dolgot csinálni.
Szóval boldogság van. :)
Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak nincs most munkája, és hárman élünk annyi pénzből amennyiből egy ember is csak szűkösen tudna kijönni, de az is igaz, hogy mivel itthon van, minden apróság elkészül végre, amikre eddig nem volt ideje a sok munka miatt, és lettek takarólécek az ajtók köré, meg polc a gyerekszobába (ami szerintem tök jól sikerült, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes férfit választottam, annyira, hogy a másik blogon meg is fogom mutatni mit alkotott), meg lesz könyvespolc a nappaliba, és végre kicsomagolhatjuk a bedobozolt könyveinket, amik a padláson dekkolnak.
És még az is kiderült, hogy tényleg igaz, hogy tudok sz*rból is várat építeni, mert három hete nem vásároltunk szinte semmit, de húst pl. tényleg egy dekát sem, mégis minden nap háromszor eszünk, és finomakat, és még nagyjából egészségeseket is. (A félreértés elkerülése végett: nem nem eszünk húst, hanem abból élünk, ami a mélyhűtőben van, meg kevesebből főzök, többnyire kiadósabb dolgokat.) Szóval a pénztelenség tényleg állati kreatívvá teszi az embert, na. :)
Meg azt is leszűrtem a dologból, hogy boldogtalanok még szegényen sem vagyunk (bár tisztában vagyok vele, hogy a szegénység azért nem itt kezdődik), mert hatalmasakat tudunk nevetni, és örülünk egymásnak, meg szeretjük egymást.
És Lackó nagyon örül ennek a kényszerszabadságnak, azaz hogy Gábor állandóan itthon van, mert így tudnak együtt szöszölni-molyolni, meg "szerszámozni", meg minden fiús dolgot csinálni.
Szóval boldogság van. :)
2010. november 21., vasárnap
Játék szünet
Nem írtam tegnap sem, és ma sem fogok, de még elképzelhető, hogy holnap sem. :( Nehéz napokat élünk, elég vacak anyagi helyzetben vagyunk, és szinte minden napom azzal telik, hogy osztok-szorzok, és igyekszem visszanyerni a jó kedvem, meg a pozitív életszemléletem. És tudom, hogy a béka segge alatt kell néha lenni, hogy az ember tudja értékelni a magaslatokat, de most valahogy mégse megy a pozitív gondolkodás.
Ha összekaptam magam jövök megint.
Ha összekaptam magam jövök megint.
2010. november 20., szombat
2010. november 19., péntek
Újabb mérföldkő
Mostanában egyre jobban próbál önállóan öltözni-vetkőzni, és miután zuhanyzás előtt egyedül egy pici segítséggel vetkőzött, zuhi után tök egyedül vette fel a pizsama gatyót,. ráadásul hibátlanul, minden a helyén volt. Imádom. :)
(Az oviban volt olyan ötévesünk, aki nem tudott egyedül öltözni, és bár nyilvánvaló hogy őt a szülei rontották el, az is tény, hogy a 3-4 éveseket is tanítgatni kellett...)
(Az oviban volt olyan ötévesünk, aki nem tudott egyedül öltözni, és bár nyilvánvaló hogy őt a szülei rontották el, az is tény, hogy a 3-4 éveseket is tanítgatni kellett...)
A tizenkettedik
Valami ami miatt soha nem kapok bókot
Nos, én első körben nyilván az alakomat írnám, de az nem lenne igaz, mert Gábortól sokszor kapok bókot a -még finoman szólva sem- modell alkatom miatt is. Úgyhogy hát lássuk csak...A lustaságom miatt még soha senki nem dicsért meg. Akkor ez jó lesz? Kipipálhatom ezt a pontot is? :)
Nos, én első körben nyilván az alakomat írnám, de az nem lenne igaz, mert Gábortól sokszor kapok bókot a -még finoman szólva sem- modell alkatom miatt is. Úgyhogy hát lássuk csak...A lustaságom miatt még soha senki nem dicsért meg. Akkor ez jó lesz? Kipipálhatom ezt a pontot is? :)
2010. november 18., csütörtök
A tizenegyedik
Valami, ami miatt a legtöbb bókot kapom
Hát, talán a szemem és a szám, vagy az arcom úgy általában. :) De ha Gábor udvarolni akar (és mostanában főleg tőle kapok bókot) akkor azt mondja, hogy szép vagyok. Úgy mindenestől. :) Hiába, a szerelem vak. :)
Hát, talán a szemem és a szám, vagy az arcom úgy általában. :) De ha Gábor udvarolni akar (és mostanában főleg tőle kapok bókot) akkor azt mondja, hogy szép vagyok. Úgy mindenestől. :) Hiába, a szerelem vak. :)
2010. november 17., szerda
Mostanában
Mostanában ugyan minden nap írok emiatt a "lelkes játék" miatt, de azt már régen írtam, hogy hogy is vagyunk mi.
Lackó szép, okos, kedves, meg dackorszakos, és imádjuk nagyon. Minden nap egy csoda vele, és emellett a véleményem mellett még akkor is kitartok, ha figyelembe veszem azt, hogy tegnap este nyolckor már könyörögtem egy kis csendért, és kijelentettem, hogy ha nem alszik el azonnal, akkor minden bizonnyallecsapom, mint a taxiórát megbolondulok. Állandóan kérdez, és mindent be is szív a kis szivacsagyába, természetesen azt hiper gyorsan, amit nem kéne. :) Nagyon jó kisfiú is tud lenni, elpakol maga után, és olyan tanácsokat ad, hogy pl.: "Apa, vigyázz a kezedre!" mikor kölcsönadja neki a játék kalapácsot. :)
Mi is jól vagyunk, a törpicsek, meg én. Mióta szedem a magnéziumot, azóta már nem látok mindig mindent borúsan, és csak minden 15. percben üvöltözök, nem állandóan. Na, csak viccelek, azóta tényleg jól vagyok. :) Voltam allergia vizsgálaton, ahol kiderült hogy minden fityfirittyre allergiás vagyok, nem hazudok, még most is taknyom-nyálam egybe folyik néha, mert a házi porra is érzékeny vagyok. Meg terheléses cukron is voltam, aminek még nincs meg az eredménye, de én tudom, hogy minden rendben lesz. :) Hétfőn megyek a nődokihoz, addig a picurkáról csak annyi hírt tudok adni, hogy rengeteget mocorog, szinte egész nap, megállás nélkül, és egyre nagyobbakat rúg. Továbbá, hogy szerintem teljesen máshol, vagy máshogy fekszik mint Laca anno, ugyanis tök másmilyen a pocakom, és szinte alig nőtt valamit, Lackóval meg végig hatalmas volt.
Lackó szép, okos, kedves, meg dackorszakos, és imádjuk nagyon. Minden nap egy csoda vele, és emellett a véleményem mellett még akkor is kitartok, ha figyelembe veszem azt, hogy tegnap este nyolckor már könyörögtem egy kis csendért, és kijelentettem, hogy ha nem alszik el azonnal, akkor minden bizonnyal
Mi is jól vagyunk, a törpicsek, meg én. Mióta szedem a magnéziumot, azóta már nem látok mindig mindent borúsan, és csak minden 15. percben üvöltözök, nem állandóan. Na, csak viccelek, azóta tényleg jól vagyok. :) Voltam allergia vizsgálaton, ahol kiderült hogy minden fityfirittyre allergiás vagyok, nem hazudok, még most is taknyom-nyálam egybe folyik néha, mert a házi porra is érzékeny vagyok. Meg terheléses cukron is voltam, aminek még nincs meg az eredménye, de én tudom, hogy minden rendben lesz. :) Hétfőn megyek a nődokihoz, addig a picurkáról csak annyi hírt tudok adni, hogy rengeteget mocorog, szinte egész nap, megállás nélkül, és egyre nagyobbakat rúg. Továbbá, hogy szerintem teljesen máshol, vagy máshogy fekszik mint Laca anno, ugyanis tök másmilyen a pocakom, és szinte alig nőtt valamit, Lackóval meg végig hatalmas volt.
A tizedik
Valaki, akit el kéne eresztenem vagy azt kívánom, bárcsak ne ismerném
Ami a dolog első felét illeti, hát olyan egyenlőre nincs, de tudom, érzem, hogy a gyermekeim elengedése nagyon nehéz lesz, még ha tudom is, hogy muszáj és az az élet rendje. Nehéz elengedni valakinek a kezét, akinek én adtam életet, és mindig, mindenben a legszebbet, legjobbat szeretném neki, és irtó nehéz lesz végignézni, hogy fejjel rohan a falnak, és mondjuk rossz döntéseket hoz. De engem ebben a szellemben neveltek, és úgy gondolom ez így is van rendjén. Egy bizonyos kor után mindenki a maga életének a kovácsa, és felelős a döntéseiért. Szóval ez majd egy nehéz része lesz az életemnek, az biztos, de igyekszem majd jól csinálni, és tudatosan is készülni erre.
Ami a dolog másik felét illeti, hát őszintén mondom, hogy nincs olyan, akit bárcsak ne ismernék. Mert hiszitek vagy sem, még az iránt is érzek hálát, aki a jelenlegi életemben a legtöbb fejtörést vagy kellemetlen pillanatot okozza nekem, ráadásul úgy gondolom, hogy nem véletlen a mi kapcsolatunk sem, tanulok belőle szinte minden nap, akkor meg miért is akarnám őt kitörölni az életemből? Amúgy is, nehézségek nélkül semmit sem érne az egész! :)
Ami a dolog első felét illeti, hát olyan egyenlőre nincs, de tudom, érzem, hogy a gyermekeim elengedése nagyon nehéz lesz, még ha tudom is, hogy muszáj és az az élet rendje. Nehéz elengedni valakinek a kezét, akinek én adtam életet, és mindig, mindenben a legszebbet, legjobbat szeretném neki, és irtó nehéz lesz végignézni, hogy fejjel rohan a falnak, és mondjuk rossz döntéseket hoz. De engem ebben a szellemben neveltek, és úgy gondolom ez így is van rendjén. Egy bizonyos kor után mindenki a maga életének a kovácsa, és felelős a döntéseiért. Szóval ez majd egy nehéz része lesz az életemnek, az biztos, de igyekszem majd jól csinálni, és tudatosan is készülni erre.
Ami a dolog másik felét illeti, hát őszintén mondom, hogy nincs olyan, akit bárcsak ne ismernék. Mert hiszitek vagy sem, még az iránt is érzek hálát, aki a jelenlegi életemben a legtöbb fejtörést vagy kellemetlen pillanatot okozza nekem, ráadásul úgy gondolom, hogy nem véletlen a mi kapcsolatunk sem, tanulok belőle szinte minden nap, akkor meg miért is akarnám őt kitörölni az életemből? Amúgy is, nehézségek nélkül semmit sem érne az egész! :)
2010. november 16., kedd
A kilencedik
Valaki, akit nem akartam elereszteni, mégis eltávolodott
Azta, ez aztán tényleg nem könnyű. Az ember általában nem akarja elengedni azokat, akiket szeret, és fontos résztvevői az életének. :) Én viszont ebben is elképesztően szerencsés vagyok, mert pár fiatal kori nagy szerelmen kívül nem vesztettem még el senkit életemben, semmilyen értelemben. Meg aztán azt gondolom, hogy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga életének a kovácsa, mert a már említett szerelmi helyzeten kívül én nem sok olyan szitut tudok elképzelni, amikor ne lehetne sok munkával visszakapni azokat, akiktől eltávolodtunk. Ilyen tapasztalataim vannak... Mikor Gáborral megismerkedtünk, és nagy volt a szerelem, elhanyagoltam a barátnőimet, amire azért még most sem vagyok büszke, dehát akkor is tény. És hosszú évek kellettek hozzá, hogy újra az életem részesei legyenek, (vagy én az ő életüké?), és bár ez már nyilván nem ugyanaz az érzés, meg szituáció, azért úgy érzem, hogy a mostani körülményeimhez képest nagyon is jó barátok vagyunk újra. És remélem, hogy ez még alakul is majd pozitív irányba, ha majd nekik is lesznek gyerekeik, meg ha már nagyobbak lesznek a lurkók. Szóval azon leszek, hogy mostantól csak közelebb kerüljünk, és ne távolodjunk többé.
(Kis kiegészítés: Tényleg, az a szitu eszembe sem jutott, ami Antánál áll fenn, hogy külföldre ment. Azért az is tényleg egy olyan helyzet, amikor óhatatlanul is eltávolodunk emberektől, akiktől talán nem szerettünk volna.)
Azta, ez aztán tényleg nem könnyű. Az ember általában nem akarja elengedni azokat, akiket szeret, és fontos résztvevői az életének. :) Én viszont ebben is elképesztően szerencsés vagyok, mert pár fiatal kori nagy szerelmen kívül nem vesztettem még el senkit életemben, semmilyen értelemben. Meg aztán azt gondolom, hogy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga életének a kovácsa, mert a már említett szerelmi helyzeten kívül én nem sok olyan szitut tudok elképzelni, amikor ne lehetne sok munkával visszakapni azokat, akiktől eltávolodtunk. Ilyen tapasztalataim vannak... Mikor Gáborral megismerkedtünk, és nagy volt a szerelem, elhanyagoltam a barátnőimet, amire azért még most sem vagyok büszke, dehát akkor is tény. És hosszú évek kellettek hozzá, hogy újra az életem részesei legyenek, (vagy én az ő életüké?), és bár ez már nyilván nem ugyanaz az érzés, meg szituáció, azért úgy érzem, hogy a mostani körülményeimhez képest nagyon is jó barátok vagyunk újra. És remélem, hogy ez még alakul is majd pozitív irányba, ha majd nekik is lesznek gyerekeik, meg ha már nagyobbak lesznek a lurkók. Szóval azon leszek, hogy mostantól csak közelebb kerüljünk, és ne távolodjunk többé.
(Kis kiegészítés: Tényleg, az a szitu eszembe sem jutott, ami Antánál áll fenn, hogy külföldre ment. Azért az is tényleg egy olyan helyzet, amikor óhatatlanul is eltávolodunk emberektől, akiktől talán nem szerettünk volna.)
Kérdés
Mit kell tenni, ha a szomszéd puszta kedvességből kockacukorral kényezteti a gyerekünket? Tegnap negyed tizenkettőkor ajándékozta meg egy Balaton szelettel, ma egy darab kockacukrot adott neki, amitől a hátamon a szőr feláll. Tudom én, hogy csak kedveskedni akar, de mégis hogy kell finoman visszautasítani, úgy hogy ne bántsam meg? Ha így haladunk három éves korára foga se marad a gyereknek a sok cukortól. Ti hogy csinálnátok?
2010. november 15., hétfő
A nyolcadik
Valaki, aki pokollá tette az életemet vagy pocsékul viselkedett velem
Nos, mivel meggyőződésem, hogy egy ember életét nem könnyű pokollá tenni,- úgy értem nem egy másik ember teszi pokollá, hanem mi magunk, azzal, hogy törődünk más gyűlölködésével, gonoszságával, ármánykodásával- ezért én ezt a pontot megválaszolhatatlannak minősítem. A világ olyan, amilyenné mi tesszük magunk körül. Velem is szoktak pocsékul viselkedni, persze, és gyakran bosszankodok is emiatt, meg emésztem magam napokig, de a végén mindig rájövök, hogy csak magamnak köszönhetem a kellemetlen perceket. Ennyi. :)
Nos, mivel meggyőződésem, hogy egy ember életét nem könnyű pokollá tenni,- úgy értem nem egy másik ember teszi pokollá, hanem mi magunk, azzal, hogy törődünk más gyűlölködésével, gonoszságával, ármánykodásával- ezért én ezt a pontot megválaszolhatatlannak minősítem. A világ olyan, amilyenné mi tesszük magunk körül. Velem is szoktak pocsékul viselkedni, persze, és gyakran bosszankodok is emiatt, meg emésztem magam napokig, de a végén mindig rájövök, hogy csak magamnak köszönhetem a kellemetlen perceket. Ennyi. :)
2010. november 14., vasárnap
A hetedik
Valaki, aki miatt érdemes élnem
Gondolom ezt mondanom sem kell. Természetesen Gábor és a gyerekeim. Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni. :)
Gondolom ezt mondanom sem kell. Természetesen Gábor és a gyerekeim. Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni. :)
2010. november 13., szombat
Beletrafáltunk
Úgy tűnik ez az élmény ajándékba dolog nagyon bejött, mert Lackó azóta is minden nap elmondja, hogy "Vojtunk Topikájiumba." és már sorolja is, hoyg láttunk: "hajakat, cápát, majmit, kokodijt, és vezettem Vijjám Mekvínt" :) Ma konkrétan ezzel kezdte a napot, mikor reggel bementem hozzá. :) Annyira örülök, hogy így élvezte. :)
A hatodik
Valami, amit reményeim szerint soha nem kell megtennem...
A vágyam az lenne, hogy soha egyetlen szerettemtől se kelljen megválnom, mert eddigi életemben voltam olyan szerencsés, hogy még nem halt meg senki, akit valóban nagyon szerettem. De azt hiszem ez mostanában már lassan elkerülhetetlenné válik, bár ki tudja, még élhetnek a szüleim 20 évig is. Egy ideje, azt hiszem mióta gyerekem van, nagyon foglalkoztat a halál, és mivel a szó szoros értelmében nem vagyok hívő ember, úgy értem olyan, akinek mély megrengethetetlen hite van, így bizony meg is rémiszt picit.
Na de a lényeg az, hogy mivel azt nem remélhetem hogy például a szüleimet sosem kell eltemetnem életem során, mivel hosszú életet szeretnék élni, mint azt az előző bejegyezésben írtam, így azt írnám ehhez a ponthoz, hogy sosem szeretném átélni a gyermekeim elvesztését.
(Lehet amúgy hogy tök gagyi vagyok ezekkel a vágyakkal, mert tegnap gondolkodtam, és nyilván valami kézzel foghatóbb dolgot kellett volna írnom, például hogy remélem egyszer még nagyon gazdag leszek, vagy mittomén, de én őszintén ezekre a dolgokra vágyom a legjobban legbelül.)
A vágyam az lenne, hogy soha egyetlen szerettemtől se kelljen megválnom, mert eddigi életemben voltam olyan szerencsés, hogy még nem halt meg senki, akit valóban nagyon szerettem. De azt hiszem ez mostanában már lassan elkerülhetetlenné válik, bár ki tudja, még élhetnek a szüleim 20 évig is. Egy ideje, azt hiszem mióta gyerekem van, nagyon foglalkoztat a halál, és mivel a szó szoros értelmében nem vagyok hívő ember, úgy értem olyan, akinek mély megrengethetetlen hite van, így bizony meg is rémiszt picit.
Na de a lényeg az, hogy mivel azt nem remélhetem hogy például a szüleimet sosem kell eltemetnem életem során, mivel hosszú életet szeretnék élni, mint azt az előző bejegyezésben írtam, így azt írnám ehhez a ponthoz, hogy sosem szeretném átélni a gyermekeim elvesztését.
(Lehet amúgy hogy tök gagyi vagyok ezekkel a vágyakkal, mert tegnap gondolkodtam, és nyilván valami kézzel foghatóbb dolgot kellett volna írnom, például hogy remélem egyszer még nagyon gazdag leszek, vagy mittomén, de én őszintén ezekre a dolgokra vágyom a legjobban legbelül.)
2010. november 12., péntek
Az ötödik
Valami, amit reményeim szerint meg fogok tenni életem során
Nekem eddig ehhez a ponthoz jutott eszembe a legtöbb dolog. Végülis ez nem véletlen, 28 éves vagyok, és még rengeteg dolgot szeretnék megtenni az életben. Elvégre egy ember életének szerintem addig van értelme, míg vannak álmai, vágyai, tervei, amiket szeretne megvalósítani.
Úgyhogy erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, nehéz egyet megnevezni, a sok dologból, amit még nagyon szeretnék életemben. Amit mégis talán mindennél jobban szeretnék, és ami nélkül valóban nem szeretnék meghalni, az az, hogy megöregedjek és éljem meg, élvezzem az öregségemet minden szépségével. Szeretnék öreg koromban olyan anyagi stabilitásban létezni, hogy Gáborral élvezhessük nyugdíjas éveinket, utazhassunk, segíthessük a gyerekeinket, és nem utolsósorban, lássam a gyerkőceimet teljes, boldog, felnőtt életet élni, és szeretnék sok unokát. :)
Nekem eddig ehhez a ponthoz jutott eszembe a legtöbb dolog. Végülis ez nem véletlen, 28 éves vagyok, és még rengeteg dolgot szeretnék megtenni az életben. Elvégre egy ember életének szerintem addig van értelme, míg vannak álmai, vágyai, tervei, amiket szeretne megvalósítani.
Úgyhogy erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, nehéz egyet megnevezni, a sok dologból, amit még nagyon szeretnék életemben. Amit mégis talán mindennél jobban szeretnék, és ami nélkül valóban nem szeretnék meghalni, az az, hogy megöregedjek és éljem meg, élvezzem az öregségemet minden szépségével. Szeretnék öreg koromban olyan anyagi stabilitásban létezni, hogy Gáborral élvezhessük nyugdíjas éveinket, utazhassunk, segíthessük a gyerekeinket, és nem utolsósorban, lássam a gyerkőceimet teljes, boldog, felnőtt életet élni, és szeretnék sok unokát. :)
2010. november 11., csütörtök
Kérés
Nézem a statisztikákat, és annyira érdekelne ki olvas Szentgotthárdról, Ludwigshafenből, Bécsből, Székesfehérvárról, Nagykanizsáról. Szóval, akinek van kedve ismerkedni, az dobjon egy mailt a macsta@freemail.hu címre. Tök izgatottan várom... :)
Ősz
Ez az ősz igazán elkényeztet minket. Szerintem ilyen gyönyörű már évek óta nem volt, napsütéses, hulló faleveles, reggel-este csípős hideg, délben kellemesen melengető. Imádom. És aki ennek ellenére sem szereti az őszt, az menthetetlen eset! :) Szerintem
A negyedik
Valami, amiért meg kell bocsájtanom valakinek...
Nos, lássuk...Igyekszem megbocsájtani neki, hogy nem tud jól szeretni minket, feltétlen, önzetlen, értő, elfogadó szeretettel, hanem önző, féltékeny, birtokló szeretettel tud csak felénk fordulni. Próbálom megérteni, elfogadni, és jól kezelni a megnyilvánulásait, végülis ki tudja én tudom-e majd jól csinálni...
Nos, lássuk...Igyekszem megbocsájtani neki, hogy nem tud jól szeretni minket, feltétlen, önzetlen, értő, elfogadó szeretettel, hanem önző, féltékeny, birtokló szeretettel tud csak felénk fordulni. Próbálom megérteni, elfogadni, és jól kezelni a megnyilvánulásait, végülis ki tudja én tudom-e majd jól csinálni...
2010. november 10., szerda
És tényleg
Megkértem a Gábort, hogy azért hozzon nekem egy doboz magneb6-ot, végülis egy terhes nőnek jól jöhet egy kis plusz magnézium. Elolvasom a dobozon a magnézium hiány tüneteit, és láss csodát, minden illik rám a leírtakból és szinte szó szerint az van leírva, amit én is említettem itt a múltkor. Szóval valószínűleg mégse szülés előtti depim van, hanem akut magnéziumhiányom. :)
Rájöttem!!!
Basszus, szerintem a tünetek alapján nekem nem szülés utáni, hanem szülés előtti depresszióm van... :DDD
Büszke vagyok magamra...
...mert mióta terhes vagyok egyetlen kg-ot sem híztam. Azt hiszem ez így a 24. héten azért nem is rossz, ugye? :) Mondjuk tudom, hogy mostantól kell igazán odafigyelnem, mert ilyenkor kezdenek azok a fránya kilók alattomosan felkúszni... :)
A harmadik
Valami, amit meg kell bocsájtanom önmagamnak.
Huhh, ez azért nehéz, mert úgy összességében azt gondolom, hogy nincsenek rossz tettek, vagy döntések, mert minden eddigi dolog az életemben hozzátett ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok. Ha rossz döntést hoztam valaha valamiben, az sem volt hiába való, mert tanultam belőle.
Azt viszont talán egy picit bánom, hogy mindig olyan gyorsan jár a szám, még azelőtt kimondok dolgokat, mielőtt tízig számolnék, és így sokszor ömlik ki a számon az indulat, a düh, meg a sok nagy bölcsesség, meggondolatlanul, amivel már életem során nagyon sok embert sikerült is megbántanom. És bár azok, akik ismernek mindig megbocsájtják nekem ezt, és még épül is a kapcsolatunk egy-egy ilyen kirohanás után, azért ez a tulajdonságom mégis azt eredményezi, hogy sok olyan kimondott szó van már a hátam mögött, amit "józanul" már inkább nem akartam volna kimondani, vagy legalábbis nem úgy, abban a formában.
Huhh, ez azért nehéz, mert úgy összességében azt gondolom, hogy nincsenek rossz tettek, vagy döntések, mert minden eddigi dolog az életemben hozzátett ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok. Ha rossz döntést hoztam valaha valamiben, az sem volt hiába való, mert tanultam belőle.
Azt viszont talán egy picit bánom, hogy mindig olyan gyorsan jár a szám, még azelőtt kimondok dolgokat, mielőtt tízig számolnék, és így sokszor ömlik ki a számon az indulat, a düh, meg a sok nagy bölcsesség, meggondolatlanul, amivel már életem során nagyon sok embert sikerült is megbántanom. És bár azok, akik ismernek mindig megbocsájtják nekem ezt, és még épül is a kapcsolatunk egy-egy ilyen kirohanás után, azért ez a tulajdonságom mégis azt eredményezi, hogy sok olyan kimondott szó van már a hátam mögött, amit "józanul" már inkább nem akartam volna kimondani, vagy legalábbis nem úgy, abban a formában.
2010. november 9., kedd
Mi van velem
Nem tudom mi van velem mostanában, de nagyon vacak napokat élek. :( Állandóan rossz kedvű vagyok, nyűgös és undok, Lackóval és Gáborral minden sz*rért veszekszek, kiabálok. Állandóan szörnyűségeket hallok, vagy veszek észre a környezetemben, és persze folyton azon jár az agyam, hogy csak nehogy velem is megtörténjenek. Vajon mitől lehet ez? Akármitől van is, nagyon nem jó, és minden nap megfogadom, hogy nem engedem be a negatívumokat az agyamba, mégsem tudom kizárni őket a gondolataimból, és azt is megfogadom, hogy holnap nem kiabálok, és nem leszek ilyen gyagyás, de mind hiába, másnap megint minden ugyanolyan...Lehet hogy magnéziumot kéne szednem?
A második
Valami, amit szeretek magamban....
Nos ezen sokat gondolkodtam, mert vannak dolgok, amiket szeretek magamban, de szinte egyiket se maradéktalanul. Úgy értem például, hogy tök jó tulajdonságom ugyan, hogy empatikus vagyok, de mégis sokszor még magamat is megőrjítem azzal, hogy lépten-nyomon sírva fakadok mások rossz sorsától, vagy nehézségeitől...
Szóval ezért gondolkodtam, gondolkodtam, és arra jutottam, hogy van azért valami, amit maradéktalanul szeretek magamban, és ez a kreativitásom. Hogy a jég hátán is megélek, megélnék, hogy szó szerint még sz*rból is tudok várat építeni, hogy kihívásnak tekintem régi vacak bútorok újrahasznosítását, vagy a fillérekből történő dekorálást, és ha egy ilyen ötletem jól sül el (és többnyire jól sül el), akkor épp annyira tudok neki örülni, mintha vettem volna valami újat, sőt még jobban is. :)
Nos ezen sokat gondolkodtam, mert vannak dolgok, amiket szeretek magamban, de szinte egyiket se maradéktalanul. Úgy értem például, hogy tök jó tulajdonságom ugyan, hogy empatikus vagyok, de mégis sokszor még magamat is megőrjítem azzal, hogy lépten-nyomon sírva fakadok mások rossz sorsától, vagy nehézségeitől...
Szóval ezért gondolkodtam, gondolkodtam, és arra jutottam, hogy van azért valami, amit maradéktalanul szeretek magamban, és ez a kreativitásom. Hogy a jég hátán is megélek, megélnék, hogy szó szerint még sz*rból is tudok várat építeni, hogy kihívásnak tekintem régi vacak bútorok újrahasznosítását, vagy a fillérekből történő dekorálást, és ha egy ilyen ötletem jól sül el (és többnyire jól sül el), akkor épp annyira tudok neki örülni, mintha vettem volna valami újat, sőt még jobban is. :)
2010. november 8., hétfő
Óda az uborkához...
...amit az én kisfiam minden bizonnyal már megírt volna, ha tudna költeni, vagy egyszerűen csak írni. Nincs az a mennyiség, amit ebből a csodás zöldségből meg ne bírna enni, és könyörögni kell neki, hogy egyen mellé mást is, mert bár nagyon finom és egészséges, önmagában nem túl tápláló étel. Szerintem ő úgy gondolja, az uborka az égi manna, ami az Égből hullott alá... :) Megkockáztatom, hogy jobban szereti mint a Kinder tojást. (Pedig azt is nagyon imádja :D )
Az első
Mit utálok magamban? :)
Én a lányokkal (Anta és Naomihenger) ellentétben nem tudok, vagy tudnék ezer dolgot felsorolni, lehet hogy azért mert egy beképzelt dög vagyok? :) Szerintem nem azért, hanem mert nagyjából elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és bár tudom, hogy van vagy ezer rossz tulajdonságom, de azt is tudom, hogy az ezer rossz tulajdonságom nagy része hozzám tesz, és nem elvesz belőlem. Ezt úgy értem, hogy például igaz, hogy nagy az igazságérzetem, és a szám is, és ez a kettő olykor nagyon rossz kombináció, mégis, legtöbbször azért mégis jó, hogy ilyen vagyok, mert ez nem akadályoz az életben, hanem inkább előre lendít. Ez így érthető? :)
Viszont van két olyan tulajdonságom, ami azonnal eszembe jutott, mikor azon tűnődtem mit nem szeretek magamban, és ez a kettő olyan, aminek valóban semmilyen előnye nincs, hanem tényleg csak nehezítik az életemet. Az egyik a lustaság, a másik meg a testalkatom. Szóval elképesztően lusta vagyok, és ebből adódóan bizony nem is egy nádszál alkat (és akkor most elég finoman fogalmaztam). De a lustaság az életem minden területén igaz, és minden területén meg is látszik, sajnos. Próbálok én küzdeni ellene, de sajnos mindig ő győz. :(
Én a lányokkal (Anta és Naomihenger) ellentétben nem tudok, vagy tudnék ezer dolgot felsorolni, lehet hogy azért mert egy beképzelt dög vagyok? :) Szerintem nem azért, hanem mert nagyjából elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és bár tudom, hogy van vagy ezer rossz tulajdonságom, de azt is tudom, hogy az ezer rossz tulajdonságom nagy része hozzám tesz, és nem elvesz belőlem. Ezt úgy értem, hogy például igaz, hogy nagy az igazságérzetem, és a szám is, és ez a kettő olykor nagyon rossz kombináció, mégis, legtöbbször azért mégis jó, hogy ilyen vagyok, mert ez nem akadályoz az életben, hanem inkább előre lendít. Ez így érthető? :)
Viszont van két olyan tulajdonságom, ami azonnal eszembe jutott, mikor azon tűnődtem mit nem szeretek magamban, és ez a kettő olyan, aminek valóban semmilyen előnye nincs, hanem tényleg csak nehezítik az életemet. Az egyik a lustaság, a másik meg a testalkatom. Szóval elképesztően lusta vagyok, és ebből adódóan bizony nem is egy nádszál alkat (és akkor most elég finoman fogalmaztam). De a lustaság az életem minden területén igaz, és minden területén meg is látszik, sajnos. Próbálok én küzdeni ellene, de sajnos mindig ő győz. :(
Én sem maradhatok ki...
Naomihengernél olvastam először erről a játék féléről reggel, és el is döntöttem, hogy én is csatlakozom. Aztán Anta jól beelőzött, de sebaj, utánozós majom leszek, és én is játszok ilyen önismereti terápiás játékot. :)
Tehát a dolog menete a következő:
1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban
Tehát a dolog menete a következő:
1. nap: valami, amit utálsz magadban
2. nap: valami, amit szeretsz magadban
3. nap: valami, amit meg kell bocsájtanod önmagadnak
4. nap: valami, amiért meg kell bocsájtanod valakinek
5. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tenni életed során
6. nap: valami, amit reményeid szerint soha nem kell megtenned
7. nap: valaki, aki miatt érdemes élned
8. nap: valaki, aki pokollá tette az életedet vagy pocsékul viselkedett veled
9. nap: valaki, akit nem akartál elereszteni, mégis eltávolodott
10. nap: valaki, akit el kéne eresztened vagy azt kívánod, bárcsak ne ismernéd
11. nap: valami, ami miatt a legtöbb bókot kapod
12. nap: valami, ami miatt soha nem kapsz bókot
13. nap: egy zenekar vagy előadóművész, aki(k) nehéz napokon segítettek át - írj levelet
14. nap: egy hős, akiben csalódnod kellett - írj levelet)
15. nap: valami vagy valaki, ami/aki nélkül tudod, hogy nem tudsz élni, mert már megpróbáltad és nem ment
16. nap: valaki vagy valami, aki/ami nélkül könnyen tudnál élni
17. nap: egy könyv, ami megváltoztatta valamiről alkotott véleményed
18. nap: véleményed az azonos neműek közti házasságról
19. nap: mi a véleményed a vallásról? vagy mi a véleményed a politikáról?
20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról
21. nap: képzeld el, hogy a legjobb barátod autóbalesetet szenved, ti pedig egy órával korábban vesztetek össze. mit teszel?
22. nap: valami, amit bárcsak ne tettél volna meg az életedben
23. nap: valami, amit bárcsak megtettél volna az életedben
24. nap: készíts valakinek egy zenei listát és magyarázd el, miért azokat a zenéket választottad. - írd le a számok címét és a levelet
25. nap: az ok, amiért szerinted a mai napig életben vagy
26. nap: gondoltál valaha arra, hogy eldobd magadtól az életet? ha igen, mikor és miért?
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?
29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok
30. nap: írj levelet magadnak - írj le benne mindent, amit szeretsz magadban
2010. november 5., péntek
Milyen az én két évesem?
-Imádja Mickey Egeret, minden formában. Kedvenc meséje a Mickey Egér játszóháza és a Many Mester a tévében, könyvben pedig az AnnaPeti és a Bogyó és Babóca. Mostmár azt is engedi, hogy meséljek belőle, végighallgatja a történeteket.
-Iszonyú akaratos és dacos. A minap egy óráig tartott a hazafelé út, ami amúgy tíz perc, és minden bokornál lefeküdt a földre (ezt toporzékolás helyett csinálja), hogy ő nem jön tovább. Mire hazaértük tíz évvel voltam öregebb, és kihullott a fele hajam.
-Okos és irtó jó a memóriája. Ha egy történés érdekes, akkor azt még hetekig emlegeti, a legváratlanabb helyzetekben hozakodik elő velük Pl. Mit hallgatott meg a védőnéni?( A baba szívhangját). Mit láttunk a tropicariumban? (halacskákat). meg ilyenek. :)) Mostmár egész hosszan eljátszik magában, a duplójával, vagy az ikeás fa vonatsínekkel.
-Önálló. Egyedül eszik, azt sem engedi, hogy megfújjam neki az ételt, azt is megcsinálja magának. próbál egyedül öltözni, vetkőzni, és ha sikerül, megtapsoltatja magát. :)
-Imádja a csokit, főleg a Kinder tojást, meg a szörpikét. Azért bárkinek, bármikor, bárhol, bármennyi puszit hajlandó adni. :) De szerencsére azért az egészséges dolgokat is szereti, pl. a borsót, halat, és szinte minden gyümölcsöt, még a citromot is.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe, de ha lesz még valami, akkor leírom azt is.
-Iszonyú akaratos és dacos. A minap egy óráig tartott a hazafelé út, ami amúgy tíz perc, és minden bokornál lefeküdt a földre (ezt toporzékolás helyett csinálja), hogy ő nem jön tovább. Mire hazaértük tíz évvel voltam öregebb, és kihullott a fele hajam.
-Okos és irtó jó a memóriája. Ha egy történés érdekes, akkor azt még hetekig emlegeti, a legváratlanabb helyzetekben hozakodik elő velük Pl. Mit hallgatott meg a védőnéni?( A baba szívhangját). Mit láttunk a tropicariumban? (halacskákat). meg ilyenek. :)) Mostmár egész hosszan eljátszik magában, a duplójával, vagy az ikeás fa vonatsínekkel.
-Önálló. Egyedül eszik, azt sem engedi, hogy megfújjam neki az ételt, azt is megcsinálja magának. próbál egyedül öltözni, vetkőzni, és ha sikerül, megtapsoltatja magát. :)
-Imádja a csokit, főleg a Kinder tojást, meg a szörpikét. Azért bárkinek, bármikor, bárhol, bármennyi puszit hajlandó adni. :) De szerencsére azért az egészséges dolgokat is szereti, pl. a borsót, halat, és szinte minden gyümölcsöt, még a citromot is.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe, de ha lesz még valami, akkor leírom azt is.
Gondolatok
Ma reggel ezt találtam. És arra gondoltam: "Te Jó Ég ez mennyire igaz már!" Rám is, pedig alapvetően optimista embernek tartom magam, és mégis, a negatív gondolatok folyton beférkőznek az agyam zugaiba, és arra gondolok, Vajon megérdemlem én ezt a nagy boldogságot, ami most épp az enyém? Vajon tényleg lehet, hogy egy emberrel egész életében jó dolgok történjenek, és ne tapasztalja meg az élet poklának bugyrait, a szegénységet, a komoly betegségeket, a szeretteinek elvesztését, a nélkülözést, a szeretetlenséget, sikertelenséget? Hát lehet ilyenek nélkül élni? Például mostanában is mindig az jár a fejemben, hogy csak nehogy valami baj történjen a szülésnél (annyi olyat hallottam mostanában, hogy a nő belehalt a szülésbe, vagy a babát vesztette el, hogy már kezdem azt hinni égi jel, Gábor szerint viszont csak meghallom ezeket a storykat, mert foglalkoztat. Végülis lehet.). Látok jó pár olyan esetet, amikor az emberek élik a szép, kerek életüket, és egyik napról a másikra pokollá válik minden, és el sem tudom képzelni, hogy velem sosem történik ilyen. Hogyan kell az embernek boldogságra programozni magát? Hogyan kell elhinni, hogy veled csak jó dolgok történnek majd? Mert kicsiben megy nekem a dolog, például vizsgáknál mindig hittem, hogy nekem csak jó jegyeim lehetnek, és többnyire úgy is lett, aztán hittem abban, hogy erre a szakmára vagyok hivatott, és lám, azonnal lett munkám, mikor még nem is kerestem megtalált a lehetőség. De most, az egész életemet tekintve valahogy nem megy, vagy csak nehezen. Tele vagyok félelmekkel, és tudom, hogy ez így nem helyes, de nagyon nehéz elengedni őket.
2010. november 3., szerda
Bizonyosság
Ezek ketten minden bizonnyal testvérek, mert ez a mi kis picurkánk pont olyan ficerke, mint a bátyja volt a pocakomban, meg amilyen most is. Non-stop mozog. Imádom :) Mármint a kicsit.
Ja, meg persze a nagyot is. :)
Ja, meg persze a nagyot is. :)
2010. november 2., kedd
Pótlás
Még a szülinapon akartam, de mostanában állandóan vacakol a net, az is csoda, hogy most épp van.
Szóval:
Szóval:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
