2010. február 24., szerda

Kisregény Lackóról

Az utóbbi időben csak nyafogtam itt a fogaim miatt, Lacusról meg nem is írtam. Úgyhogy most ötlet szerűen, ahogy épp eszembe jut, összefoglalom mik vannak mostanában.

Először is, nemrég megállapítottam, hogy az én fiam egy fetisizta. Már- már beteges vonzalma van tárgyakhoz egészen aprócska kora óta. Kezdődött minden a csipeszekkel, még tavaly nyáron. Minden kezében négyet tartott, ha csak tehette. Aztán jött a kupakok megszállott gyűjtögetése, nem volt neki elég az Isten kupakja sem, teljes lázba jött egy ásványvizes palacktól, akárhol voltunk is. (Egyszer a HÉV-en utazva majdnem elvette a mellettünk ülő néni táskájából az üveget...) A legújabb szenvedély pedig nem más, mint a kanál. Többnyire egyik kezében három, a másikban négy. Mindegy, hogy milyen színű, anyagú, méretű, csak sok legyen. És ami a legviccesebb, újabban becézi is, ha meglát egyet, felderül az arca, és áhítatos hangon közli, hogy "Kaniiiii!" :)
Nagyon édes az is, ahogy hangsúlyoz dolgokat. Például ahogyan azt mondja, hogy "naaaaagy tütü", vagy azt, hogy "faaaaaj" (ez amúgy azt jelenti, hogy fáj, és ezt mondja mindig, ha valami olyan történik, ami nem tetszik neki).
Mostanában mindenhez hozzáteszi a hangutánzó szót is, és a dolog nevét is, tehát pl.: miácica, vonasihu, oszovááá (ez az oroszlán, vááááá akar lenni), vúvútutyu (vuvu kutyus).
Ha fel akar valahová jutni, felmászni, beülni, vagy azt szeretné, hogy felvegyük, most már nem csak azt mondja, hogy csücsü, hanem azt, hogy mási vagy azt, hogy másicsücsü (ami azt jelenti, hogy mászik).
Különösen cuki dolga még, ahogyan segítséget kér, ha valami nem megy. Odateszi a kezemet ahhoz a dologhoz, amit meg kell csinálnom, és mondja, hogy sení, vagy hogy sedí. /Ehhez egy aranyos történet, hogy ma éjszakás volt Gábor, úgyhogy csak ketten voltunk éjjel. 5 körül felébredt, és azzal a jó szokásával ellentétesen, hogy ilyenkor csendben énekel, meg matat, most szólongatott. Kicsit vártam, de mivel nem adta fel, magam mellé fektettem az ágyba, de ott is csak szórakozott, dumált, piszkált engem. Ezért elkezdtem vele veszekedni, hogy hagyja abba, mert különben visszakerül az ágyába. Mire ő, sírós hangon: "Apa, senííí". :) /
Ahogy jön megy a lakásban néha megkérdi tőlem: "Micsiná?" :) (Vagyis hogy én mit csinálok.)
Ha kiürült a pohara, odahozza nekem, és mondja, hogy "benne inni", vagyis hogy nincs benne inni. :)
Amúgy a legtöbb testrészét tudja, és a nevüket is, "füle, lába, szeme" (gondolom ezt azért mondja így, mert úgy hallja, hogy hol a szemed?, vagy hol a szeme, a ...nek?).
És a legeslegaribb dolga, hogy mindent puszilgat, minden állatot, vagy játékot, vagy ami megtetszik neki, ha épp nem éri el, akkor dob neki egy cuppanóst, és mondja hozzá, hogy puci. :)

Az is nagyon jó most már, hogy végre eszik darabos dolgokat egyedül. Tudom ez más ekkora gyereknél nem nagy dolog, de nálunk nehezen indult a darabos étkezés, állandóan öklendezett a nagyobb falatoktól. Most meg egyedül harapja a banánt, az almát, megeszi a rizst is. /Mondjuk nem tudom mivel rágja meg, mert rágófoga az nincs. Na jó, persze, tudom, hogy az ínyével... :)/

És asszem hamarosan beszerzünk egy bilit, mert szól, hogy kaka. Igaz, hogy csak akkor mikor már kezdi nyomni, de talán ha gyors vagyok, a nagy része a bilibe menne. Mondjuk az is előfordul, hogy a pisire, vagy a pukira mondja, hogy kaka. Szóval lehet, hogy még korai a bili, de azért egy próbát talán megér.

Ja, és azt még elfelejtettem leírni, hogy igazi pasi a lelkem, mert elképesztő dührohamai vannak, ha valami nem tetszik neki csapkod, miegymás. Viszont ha akar valamit, úgy tud hízelegni, hogy ember legyen a talpán aki ellen tud állni neki. :)

Na, és még valami, amit muszáj megörökítenem... Mindkettő bizonyíték arra, hogy udvarolni azt tud. :)
Azt mondja mostanság az ebéd közben, hogy fino, amitől persze elolvadok... /Még szép, örülök, hogy valaki értékeli a főztöm. Jó, azért Gábor is szokta. :)/
Ha meg valami mutatósabb fülbevaló van a fülemben (színes, vagy lógós), akkor meg azt mondja, hogy szííp. /Ugye, hogy mennyire cuki? :)/

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

De a legédesebb, amikor azt mondja, hogy Józsi! :-)))
Tamcsi! Mi kell abba a fetás krémbe a tojáson kívül? :-)
Köszke:
Zsófi

Tamcsi írta...

Leírtam neked egy külön bejegyzésben! :) Nem is azt mondta, hogy Józsi, hanem azt, hogy Zsósi. Csak a rosszakaróid elhitették veled, hogy nem így van :))

Névtelen írta...

Tudom, tudom, az ellendrukkereim hallották csak Józsinak. :-)))
Pussz Lackónak a csokis arcára! :-)

natimama írta...

De még mennyire cukiság!!!
Nemtom hanyadszorra jövök vissza elolvasni ezt a Lackó-regényt! :o)))

HALLOM a hangját is, ahogy mondja... :o))))
Most mááá muszáj volt elmondanom! :o)))