Lackónak a napokban két nagyon cuki új szokása lett.
Az egyik az, hogy minden kis állatkáját megitatja. Odateszi a szájukhoz a poharat, vagy a csőrös itatót és mindehhez nagyon édes cuppogós-ivós hangot ad.
A másik új dolog, hogy pelenkázás után a használt csomagot ("pelu") elviszi, és kidobja a kukába ("kuka, kuka"). Ez teljesen magától jött nála, és mivel mindig nagyon megdicsérem érte, nagyon büszke ilyenkor magára. :)
Amúgy meg mindent ezerszer el kell mondani ahhoz, hogy igazán megértse az a mafla felnőtt. Tehát ha szomjas, akkor az inninninninninnni, ha meg éhes, az hamihamihamihamihamihami. Ez különösen akkor vicces, mikor én az ebédet melegítem (háromnegyed tizenkettőkor), ő meg a konyha ajtó kiskapujába csimpaszkodva kiabál dühödten, hogy hamihamihamihamihami. :) A türelmét mindenképp tőlem örökölte... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Imádni való!!!!! :))))
Ezt a konyhaajtós dolgot totál magam elé képzeltem :))
Türelmet tanulni mindenkienk nagy kihívás :D
Megjegyzés küldése