No. A gyermek lassan, de biztosan gyógyulgat végre. Láza már nincs két napja, a taknya se ömlik annyira, de még mindig köhög. Viszont a kedve a régi, meg a rosszalkodásra való hajlama is. A mai teljesítmény egy kis vágás a jobb szeme felett és egy szép nagy piros pukli a homlokán. A szemsérülést az éjjeliszekrény sarkától kapta reggel, a puklit pedig igen vicces körülmények között szerezte. Történt ugyanis, hogy a fejére húzta a hálózsákot és úgy közlekedett, mint egy kis szellem. Aztán hatalmas koppanás, mert nekiment az ajtónak... :) Miután meggyőződtem arról, hogy nincs komoly baja, úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult.
Amúgy ma mindent szebb színben látok, mert a rohamos javulásnak köszönhetően végigaludtuk az éjszakát. Még az állandó hisztit is jobban viselem így :)
A fogyókúrával kapcsolatban az a helyzet, hogy nem adtam fel, és amire nagyon büszke vagyok, hogy mindamellett, hogy Lackó beteg volt, hogy én is elég vacakul éreztem magam, meg hogy a lelkesedésem is csappant egy picit a súlyvesztés hiánya miatt, nos mindezek ellenére is négyszer 50 percet mozogtam a héten.
Éééééééééés fogytam 4 kg-t. Na nem egy hét alatt, hanem rájöttem, hogy egy hete a mérlegelésnél az volt a bibi, hogy női bajok voltak, ami miatt az ember szervezete tele van ugye vízzel. Tehát elindult a fogyás, még ha lassan is. De mivel én hosszútávra tervezek, ezért nem bánom, hogy lassan megy. Azt hiszem így egészségesebb is. A centik is biztatóan alakulnak, és már két újabb régi nadrágomat is fel tudom húzni, mondjuk a begombolással még adódnak nehézségek... :)
Építkezés ügy most egy picit stagnál, de reményeim szerint a jövő héten mostmár tényleg rakok fel képeket.
Szóval mindent összevetve, asszem egy pici fény felcsillant az alagút végén... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Gratulálok a fogyáshoz!
Nagyon csodálok MINDENKIT, aki képes, akár egy kilót is leadni!
(Pepp több, mint 30 kilójától pedig egyenesen el vagyok ájulva!!!)
Nekem is kéne cirka negyvenet, de még csak elkezdeni sem bírom normálisan.
Régen nem így volt! Pillanatok alatt le tudtam dolgozni/nem enni 5-6 kilót. Nem is volt ilyen súlyfölöslegem, pedig alapból, genetikailag, Anyukám részéről hajlamos a túlsúlyra férfi-nő egyaránt.
Most pedig valami elképesztő gát van bennem, nem tudom kivárni, hogy elinduljanak lefelé a kilók! :o(
Hát nekem is valami olyasmi a célom, mint Peppnek, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog. Ráadásul nálunk is van a dologban genetika, és eddig bármikor, amikor sikerült lefogynom után a rögtön jöttek vissza a kilók. Szóval ez már egy életen át elkísér majd, de amíg tudok, küzdök ellene. Nekem asszem már sosem szabad majd elengednem magam :(
Megjegyzés küldése