Kegyetlen játékok

Lehet, hogy ciki, de nagyon szerettem ezt a filmet. És a zenéje...ahh, imádom! :)

/Ja, és majdnem elfelejtettem megemlíteni azt az angyalarcú félistent...Ryan Philippe...16 évesen szerintem a fél karomat is odaadtam volna érte!! :))/

Rémület

Nem kívánok itt politizálni, de most valami olyat láttam, ami felkavart. És elgondolkodtam, hogy vajon csak engem rémít ez meg?? Persze, hogy változás kell, és persze, hogy nem jó úgy, ahogyan volt, ahogyan van. De van olyan ember, aki komolyan hiszi, hogy ez a megoldás? Az elmúlt 70 év alatt komolyan nem tanultunk semmit? Szomorú vagyok, ha ez a jövő. Egy ilyen gyűlölködő világba szültem gyereket? :(



Ja, és a remény, meg a szebb jövő az utolsó, ami erről a kisfilmről az eszembe jutott... :((

Egy gyors recept

Na, Zsófi barátnőm kedvedéért leírom a görög körözött receptjét. Meg aztán ki tudja, hátha másnak is megtetszik. :) (Amúgy mivel illik a forrást is megnevezni, elmondom, hogy ez a recept a Norbi updates szakácskönyvből van, én csak felturbóztam egy picit.)

Tehát:
25 dkg jó minőségű feta sajtot (aminek olyan klassz krémes az állaga) összekeverünk 3 db főtt kemény tojással (villával, vagy robotgéppel, aprítóval, kinek mivel tetszik), illetve egy gerezd zúzott fokhagymával. Én ki fogom próbálni úgy is, hogy kakukkfüvet rakok hozzá, illetve hogy finomra vágott lila hagymát szórok a tetejére. Sózni nem kell, mert a feta sós, de egy pici bors simán mehet bele. Pirítóssal isteni.

Kis kiegészítés: Tegnap este elkészítettem újra ezt a krémet, és akkor vettem észre, hogy az eredeti recept szerint még két kanál tejföl is kell bele, illetve snidling. És valóban, tegnap egy kevésbé krémes fetával csináltam, és ahhoz tényleg jól jött egy kis tejföl.

Kisregény Lackóról

Az utóbbi időben csak nyafogtam itt a fogaim miatt, Lacusról meg nem is írtam. Úgyhogy most ötlet szerűen, ahogy épp eszembe jut, összefoglalom mik vannak mostanában.

Először is, nemrég megállapítottam, hogy az én fiam egy fetisizta. Már- már beteges vonzalma van tárgyakhoz egészen aprócska kora óta. Kezdődött minden a csipeszekkel, még tavaly nyáron. Minden kezében négyet tartott, ha csak tehette. Aztán jött a kupakok megszállott gyűjtögetése, nem volt neki elég az Isten kupakja sem, teljes lázba jött egy ásványvizes palacktól, akárhol voltunk is. (Egyszer a HÉV-en utazva majdnem elvette a mellettünk ülő néni táskájából az üveget...) A legújabb szenvedély pedig nem más, mint a kanál. Többnyire egyik kezében három, a másikban négy. Mindegy, hogy milyen színű, anyagú, méretű, csak sok legyen. És ami a legviccesebb, újabban becézi is, ha meglát egyet, felderül az arca, és áhítatos hangon közli, hogy "Kaniiiii!" :)
Nagyon édes az is, ahogy hangsúlyoz dolgokat. Például ahogyan azt mondja, hogy "naaaaagy tütü", vagy azt, hogy "faaaaaj" (ez amúgy azt jelenti, hogy fáj, és ezt mondja mindig, ha valami olyan történik, ami nem tetszik neki).
Mostanában mindenhez hozzáteszi a hangutánzó szót is, és a dolog nevét is, tehát pl.: miácica, vonasihu, oszovááá (ez az oroszlán, vááááá akar lenni), vúvútutyu (vuvu kutyus).
Ha fel akar valahová jutni, felmászni, beülni, vagy azt szeretné, hogy felvegyük, most már nem csak azt mondja, hogy csücsü, hanem azt, hogy mási vagy azt, hogy másicsücsü (ami azt jelenti, hogy mászik).
Különösen cuki dolga még, ahogyan segítséget kér, ha valami nem megy. Odateszi a kezemet ahhoz a dologhoz, amit meg kell csinálnom, és mondja, hogy sení, vagy hogy sedí. /Ehhez egy aranyos történet, hogy ma éjszakás volt Gábor, úgyhogy csak ketten voltunk éjjel. 5 körül felébredt, és azzal a jó szokásával ellentétesen, hogy ilyenkor csendben énekel, meg matat, most szólongatott. Kicsit vártam, de mivel nem adta fel, magam mellé fektettem az ágyba, de ott is csak szórakozott, dumált, piszkált engem. Ezért elkezdtem vele veszekedni, hogy hagyja abba, mert különben visszakerül az ágyába. Mire ő, sírós hangon: "Apa, senííí". :) /
Ahogy jön megy a lakásban néha megkérdi tőlem: "Micsiná?" :) (Vagyis hogy én mit csinálok.)
Ha kiürült a pohara, odahozza nekem, és mondja, hogy "benne inni", vagyis hogy nincs benne inni. :)
Amúgy a legtöbb testrészét tudja, és a nevüket is, "füle, lába, szeme" (gondolom ezt azért mondja így, mert úgy hallja, hogy hol a szemed?, vagy hol a szeme, a ...nek?).
És a legeslegaribb dolga, hogy mindent puszilgat, minden állatot, vagy játékot, vagy ami megtetszik neki, ha épp nem éri el, akkor dob neki egy cuppanóst, és mondja hozzá, hogy puci. :)

Az is nagyon jó most már, hogy végre eszik darabos dolgokat egyedül. Tudom ez más ekkora gyereknél nem nagy dolog, de nálunk nehezen indult a darabos étkezés, állandóan öklendezett a nagyobb falatoktól. Most meg egyedül harapja a banánt, az almát, megeszi a rizst is. /Mondjuk nem tudom mivel rágja meg, mert rágófoga az nincs. Na jó, persze, tudom, hogy az ínyével... :)/

És asszem hamarosan beszerzünk egy bilit, mert szól, hogy kaka. Igaz, hogy csak akkor mikor már kezdi nyomni, de talán ha gyors vagyok, a nagy része a bilibe menne. Mondjuk az is előfordul, hogy a pisire, vagy a pukira mondja, hogy kaka. Szóval lehet, hogy még korai a bili, de azért egy próbát talán megér.

Ja, és azt még elfelejtettem leírni, hogy igazi pasi a lelkem, mert elképesztő dührohamai vannak, ha valami nem tetszik neki csapkod, miegymás. Viszont ha akar valamit, úgy tud hízelegni, hogy ember legyen a talpán aki ellen tud állni neki. :)

Na, és még valami, amit muszáj megörökítenem... Mindkettő bizonyíték arra, hogy udvarolni azt tud. :)
Azt mondja mostanság az ebéd közben, hogy fino, amitől persze elolvadok... /Még szép, örülök, hogy valaki értékeli a főztöm. Jó, azért Gábor is szokta. :)/
Ha meg valami mutatósabb fülbevaló van a fülemben (színes, vagy lógós), akkor meg azt mondja, hogy szííp. /Ugye, hogy mennyire cuki? :)/

Szebb színben a világ végre :)

Most jövök a kezelésről, és a panoráma röntgen szemrevételezése után azt mondta a doktornő, hogy szerencsére nem olyan nagy a baj, mint gondoltuk. Leszedték a fogkövet, ettől elvileg meg is fog oldódni a problémám. Jövő héten kell kontrollra mennem, aztán a gyógyulás útjára léphetek. :) Most tényleg őszintén megkönnyebbültem végre. És mindent nagyon rózsásan látok. :)

Hangolódás

Holnap megint számítok egy kis szurkolásra mindenkitől... Most lesz az első kezelés. Nagyon be vagyok tojva. Ezzel a számmal próbálom magam pozitív gondolkodásra hangolni. Eddig sikerrel. :)

/Ennek a számnak az eredetije is egy vidámságbomba, de ennek a csajnak annnnnyira jó a hangja, hogy az valami elképesztő. Amúgy naomihengernél találtam erre az énekesnőre, ott megtetszett, aztán rágugliztam, és rájöttem, hogy minden száma tök jó, és isteni a hangja. Gábor is tök rákattant. Mondjuk szerintem neki nem csak a hangja tetszik. Szereti a gömbölyded feketéket...;)/

Jó hír

Ma végre kiderült mi okozza a bajt a számban, meg az is, hogy szinte biztos, hogy gyógyítható a dolog. A betegség neve fogágygyulladás, és akit érdekel mi ez, itt olvashat róla. Mivel találtam egy doktornőt, aki egy tündér, így úgy fest nem is kell az amúgy nagyon drága kezelésekért fizetnem, mert tb-re megoldható. Nagyon megörültem, hogy vannak még ilyen rendes orvosok is, akiknek valóban a beteg gyógyulása az elsődleges cél, és nem az, hogy minél több lóvét húzzanak le róla. Ez a doktornő a magánrendelőjében fogadott, megvizsgált, aztán szépen érthetően elmagyarázta milyen betegség ez, a kérdésemre hogy megoldható-e ez tb-re készségesen felajánlott három megoldást is, és mindezek után egy fillért sem kért tőlem.

Amúgy az a fura, hogy a jó hírek ellenére sem vagyok teljesen nyugodt. Még mindig munkál bennem a kisördög, és valahogy úgy gondolom, hogy hiszem a gyógyulást, ha már tényleg látom is. De azért mérsékelten bizakodom is persze. :)
Mindenesetre a tanulság az, hogy ha az embernek egy picit is vérzik a foga keressen fel egy paradontológust, meg hogy mindig merjen kérdezni, és kutakodjon, mert sajnos a mai orvosok legtöbbje szigorúan csak azzal foglalkozik, ami az orra előtt van, és annál nem is nagyon lát tovább.

/Ezt a keserű igazságot amúgy az mondatja velem, hogy egy éve szenvedek ezzel a fogínygyulladással, amire a fogorvosom azt mondta, hogy öblögessek, meg ilyenek. Mikor továbbra sem javult, közölte, hogy az ilyesmit nem lehet hatékonyan kezelni. Az a szó, hogy paradontológia nem hagyta el a száját, pedig ez a fogászatnak direkt a gyulladásos betegségekkel foglalkozó tudományága. Ha én nem keresgélem a megoldást, nagyjából egy éven belül kiesett volna úgy 3-4 fogam, aztán szépen utána a többi is. Mindez egy fogorvos felügyelete mellett. Ha pedig néhány hónappal ezelőtt eljutok egy ilyen orvoshoz, talán nem mozdulnak el az első fogaim. Mindegy, jobb későn, mint soha. :( Mindemellett elnézést kérek minden olyan orvostól, aki lelkiismeretesen végzi a dolgát, mert mint a mellékelt ábra mutatja, azért szerencsére akad néhány olyan is./

Cidri

Ma megyek a csodadokihoz. Már nagyon be vagyok zsongva. Az ínyem és fogaim állapota még ma is romlott, úgyhogy egyfelől nagyon el vagyok keseredve, másfelől meg izgulok, hogy tud-e ez a doktornő segíteni nekem. Jaaaj, nagyon drukkoljon mindenki este hét körül! Vagy ahogy Anta mondaná: Cross fingers! :)

/Helyesbítés: Anta felhívta a figyelmem, hogy az Fingers crossed! Úgyhogy bocsi :)/

Péterfy Bori rulez

Szerelmi vallomás, kicsit másképp :)

Ezt anyafejnél találtam. Nézzétek meg, tök vicces. :)

Helyzetjelentés nr 6.- avagy a helyzet megint nem rózsás

Kb. egy- másfél éve küzdök egy elég komoly fogínygyulladással, ami a napokban betetőzött. Nem akarom a dolgot komolyabban kifejteni, egyrészt nem tudom még pontosan, hogy milyen betegség ez, másrészt nem akarok panaszkodni. Lényeg, hogy az elmúlt pár napban minden gondolatom ez volt, hogy lehet-e gyógyítani, és ha igen mennyibe fog ez kerülni (mert hogy sokba, az szinte egész biztos), és hogy mi a fészkes fenéből teremtjük elő még erre is a pénzt. Majd ha már tudok biztosat ezzel kapcsolatban, akkor megpróbálom érthetőbben is leírni. Csütörtökön meglátogatok egy csodadoktort, remélem akkor többet tudok majd. Addig meg marad a bizonytalanság.

Amúgy a többi témában csak jó hírek vannak.
A fogyás megy a maga lassú útján, múlt héten hatszor tornáztam, legalább 40, de inkább 50-60 percet. Valóban kezd elemi igényemmé válni a dolog, és egyre kevésbé csinálom muszájból.
Lackó egy tündér, mióta meggyógyult. Elképesztő iramban fejlődik a beszéde, vannak új szavak a palettán, úgymint repcsi, leesett, elment, babaocsi. :) /Az utsó amúgy a kedvencem, hihetetlen édesen mondja :)/
A ház is alakulgat, ha nem jönne közbe mindig valami komoly anyagi nehézség, akkor már talán kész is lenne. Néha komolyan úgy érzem, hogy el vagyunk átkozva, mert annyira nem akarnak összejönni a dolgok.

Aztaaa :)

Ezt a számot alapból is nagyon imádom, több okból is. Egyrészt nagyon bírom a Black Eyed Peas zenéjét, nagyon jó bulizós számok. Másrészt ettől a számtól mindig annyira jó kedvem lesz.
De ez a video, fenomenális! Mindig elámulok, ha ennyi ember képes egyszerre csinálni valamit. A mai világban olyan ritka, hogy emberek bármit is együtt tudjanak csinálni. Engem átjárt tőle az energia, és széles a mosolyom :)



Amúgy a másik nagy kedvencem a BEP-től a Meet me halfway. Imádom! (Meg a klipp is nagyon jó, és Fergie annyira szép benne...)

Két új szokás

Lackónak a napokban két nagyon cuki új szokása lett.
Az egyik az, hogy minden kis állatkáját megitatja. Odateszi a szájukhoz a poharat, vagy a csőrös itatót és mindehhez nagyon édes cuppogós-ivós hangot ad.
A másik új dolog, hogy pelenkázás után a használt csomagot ("pelu") elviszi, és kidobja a kukába ("kuka, kuka"). Ez teljesen magától jött nála, és mivel mindig nagyon megdicsérem érte, nagyon büszke ilyenkor magára. :)

Amúgy meg mindent ezerszer el kell mondani ahhoz, hogy igazán megértse az a mafla felnőtt. Tehát ha szomjas, akkor az inninninninninnni, ha meg éhes, az hamihamihamihamihamihami. Ez különösen akkor vicces, mikor én az ebédet melegítem (háromnegyed tizenkettőkor), ő meg a konyha ajtó kiskapujába csimpaszkodva kiabál dühödten, hogy hamihamihamihamihami. :) A türelmét mindenképp tőlem örökölte... :)

Kibújóban két újabb fogacska!

Ma hancúrozás közben Lackó arcra esett, és eléggé megütötte az ajkát. Ahogy teli tüdőből óbégatott, akkorára nyitotta a száját, hogy jól beleláttam. És mit láttam?? Na mit? :) Hát két újabb fogacska töri át éppen az ínyét! És ezzel megvan a magyarázat a szűnni nem akaró takonyra, meg az éjjeli fájdalmas felsírásokra!
Én meg már azt hittem, hogy egész életében hat fogú lesz, olyan nagyon régen nem bújt ki foga! Ebből is látszik, hogy türelem, fogat terem! :)

Video, szintén közkívánatra :)

Szeretném felhívni a figyelmet arra a nagyon cuki jelenségre, amit mi csak fütyimutyizásnak hívunk, és minden fürdés szerves részét képezi :)
Amúgy sajna a flickr valamiért ezt a videómat is megkurtította, ahogy a múltkorit is. Igazából nem értem miért, talán túl nagy a videó mérete, majd Gábor megvizsgálja a dolgot, és akkor felteszem az egészet. Mert épp a lényeg maradt le így, ugyanis a végén egy nagy puszit dobott a kamerába :)

Pár kép, közkívánatra :)

Hóbafojtás (Avagy: "Segítséééég, ez meg akar ölni!"):


Hóangyalkázás (Avagy: "Anya mi van veled? Megőrültél??"):


Csak a párizsit eszi, a kenyeret még véletlenül se:

Ezt is szeretem

Az emberről olyan sokat elárul a zenei ízlése, ezért gondoltam, hogy felteszek olykor-olykor zenéket, mert ez is megmutatja hogy milyen (is) vagyok. Tehát egy aktuális kedvencem:

Új szavak

Lackó betegen sem hagyott ám fel a nyelvi fejlődéssel, sőt :)
Íme néhány új szó:
digó (rigó)
dedőny (redőny)
Szílbi (Szilvi)
bííííka (béka)
Mit taata? (Mit találtál? Ez abból jön, hogy ha valami kis szöszt talál a szőnyegen, azt odahozza nekem, és mutatja. Én ilyenkor megkérdezem, mi az, mit találtál? Ez amúgy eddig mitata volt, de most már egyre jobban hasonlít az eredeti kérdéshez.)
kicsiu (kisfiú)
pupa /pupák, ezt szoktuk rá mondani, ha csintalankodik :)/
csicsijja babaajaa (csicsijja, babájja)
dódó /Dolgozik,dolgozni. Apa odamegy minden reggel. :)/
kaná (kanál)
mácsi (másik).

Most ennyi jutott eszembe, de ha még lesz valami, leírom :)

Helyzetjelentés nr 5.

No. A gyermek lassan, de biztosan gyógyulgat végre. Láza már nincs két napja, a taknya se ömlik annyira, de még mindig köhög. Viszont a kedve a régi, meg a rosszalkodásra való hajlama is. A mai teljesítmény egy kis vágás a jobb szeme felett és egy szép nagy piros pukli a homlokán. A szemsérülést az éjjeliszekrény sarkától kapta reggel, a puklit pedig igen vicces körülmények között szerezte. Történt ugyanis, hogy a fejére húzta a hálózsákot és úgy közlekedett, mint egy kis szellem. Aztán hatalmas koppanás, mert nekiment az ajtónak... :) Miután meggyőződtem arról, hogy nincs komoly baja, úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult.

Amúgy ma mindent szebb színben látok, mert a rohamos javulásnak köszönhetően végigaludtuk az éjszakát. Még az állandó hisztit is jobban viselem így :)

A fogyókúrával kapcsolatban az a helyzet, hogy nem adtam fel, és amire nagyon büszke vagyok, hogy mindamellett, hogy Lackó beteg volt, hogy én is elég vacakul éreztem magam, meg hogy a lelkesedésem is csappant egy picit a súlyvesztés hiánya miatt, nos mindezek ellenére is négyszer 50 percet mozogtam a héten.
Éééééééééés fogytam 4 kg-t. Na nem egy hét alatt, hanem rájöttem, hogy egy hete a mérlegelésnél az volt a bibi, hogy női bajok voltak, ami miatt az ember szervezete tele van ugye vízzel. Tehát elindult a fogyás, még ha lassan is. De mivel én hosszútávra tervezek, ezért nem bánom, hogy lassan megy. Azt hiszem így egészségesebb is. A centik is biztatóan alakulnak, és már két újabb régi nadrágomat is fel tudom húzni, mondjuk a begombolással még adódnak nehézségek... :)

Építkezés ügy most egy picit stagnál, de reményeim szerint a jövő héten mostmár tényleg rakok fel képeket.

Szóval mindent összevetve, asszem egy pici fény felcsillant az alagút végén... :)

Kúp, köptető, és egyéb inkviziciós kínzó eszközök

A gyermek immár ötödik napja beteg. Gáborral reggel arra a megállapításra jutottunk, hogy egy inkvizíciós kínzás kutyafasza a mi eszközeinkhez képest. Van ugye a köhögés elleni kúp, a lázcsillapítós kúp, a köptető, a homeopátiás gyógyszer, az orrspray meg az antibiotikum. Remélem semmit nem hagytam ki, meg ne sértsem valamelyiket... :) Jaaaaaj, dehogynem a leghatékonyabb kínzóeszköz majdnem kimaradt...az orrszívóporszívó. És szegény gyereket minden ilyen tortúra alkalmával azzal vigasztaljuk, hogy ez csak az ő gyógyulása érdekében történik. Remélem elhiszi :)

Az az érdekes, hogy mindketten élénken emlékszünk a kúpos, gőzölős gyermekkori taknyosságokra, és ezek a szép emlékek, ilyenkor megelevenednek... :) /Hál'Istennek orrszívó akkor még nem volt!!! :))/

Amúgy ez a nyavalya elég ragaszkodó típus, Lackó még mindig elég vacakul van. Éjjel ötkor egy köhögő roham, és szűnni nem akaró takonytenger ébresztett minket, ami után nagyon nehezen tudtunk visszaaludni. Mondjuk legalább már láza nincs. Lekopogom.

Szebb napokra várva

Azt hittem a múltkori rossz kedvem már nem fokozható, de tévedtem. Végülis mindig lehet rosszabb!
Lacus három napja beteg. Semmi nagyon komoly, csak taknyos, csúnyán köhög, lázas, szóval csak ilyen szokásos téli betegség. Vagyis hogy nálunk ez nem szokásos. Merthogy el lettünk kényeztetve, és a gyermek eddig alig-alig volt beteg. Épp ennek köszönhető, hogy nem tudok hozzászokni ehhez az állapothoz. Aggódom. Éjjel-nappal...Az éjjel egy pokol, alig alszom, mert minden nyekkenésre felébredek, a nappal sem különb, mert akkor meg nyűgös, ezért egész nap azt hallgatom ahogy minden miatt nyüszög (érthető, hiszen taknya-nyála egybefolyik). Két napja a lakásból sem tettem ki a lábam, nem volt energiám mozogni sem, ami miatt nem piti a lelkifurkám. A nyakam pedig még mindig nagyon fáj!! :(
Na, jókis nyafogás lett ez is.
Epekedve várom a szebb napokat...

Megint zene

Ajánló

Még a múlt héten akartam ajánlani olvasásra natimama másik blogját, a KIMM blogot, csak valahogy mindig közbejött valami. Viszont most megteszem: Szóval olvassa mindenki, mert érdmes! Szerintem nagyon érdekes, és főleg tanulságos. Mindenképp jobb mások ballépéseiből tanulni. Legalábbis szerintem.

"Keresd a távirányítót!" játék

Naná, hogy a kisfiam új találmánya ez a remek szórakozási lehetőség!
A játékszabályok a következők: Lackó megkaparintja a távirányítót, majd észrevétlenül elrejti a lakás valamely eldugott szegmensébe, a gyanútlan szülők be akarják kapcsolni a tévét, majd kezdődhet is a móka, a heves keresgélés. Ha az ügyes egyéves elég leleményes, a játék akár napokig is eltarthat... :) /Mi pedig vagy nem tévézünk, vagy nem váltogatjuk az adókat... :)/