De ha írnék, akkor benne lenne a postban, hogy Dorci ma három hetes; egyáltalán nem eszik-alszik baba (és ebből nem az evés hibádzik többnyire); bizony elég hasfájós; egyáltalán nem rózsaszín most semmi, sokkal inkább a túlélésre játszom, és úgy várom a 6. hetet, mint a Messiást, telve nagy reményekkel.
Meg arról is írnék, hogy mikor épp Dorci alszik, Lackó is tök normális, és imádja őt, ahogy pl. épp az előbb is közölte velem, ám ha felébred, belebújik a kisördög, s olykor még picit durva is vele, szerintem picit sem véletlenül. :)
Meg arról is, hogy tegnap leesett a köldökcsonk; hogy sem az espumisan, sem az infacol nem csodaszer, mert a hasfájás egyiktől sem múlik el varázsütésre; hogy hétfőn és kedden egész nap egyedül voltam a két gyerekkel, sőt kedden még éjszaka is, és egészen jól boldogultam.
Meg biztos még sok más dolog is benne lenne, amik most az álmosságtól nem jutnak eszembe. :)
4 megjegyzés:
Ismét könnyeket csalátl a szemem sarkába! :-)))
öröm vagy bánat könnyeket? :)
Persze, hogy öröm könnyeket! :-) A kihúzott résznél csordultak ki! :-)))
Bizony ez az időszak a leggyönyörűbb és a legnehezebb. (Én így éltem meg.)
Bízom benne, hogy napról napra, hónapról hónapra könnyebb lesz a két gyerek napirendjét összehangolni és több időd jut magadra, pihenésre. Kitartást! És sok ölelést küldök neked.
Barbus
Megjegyzés küldése