2011. március 6., vasárnap

Röviden

Szóval hazajöttünk, már második napja négyen vagyunk itthon. Nagyon vegyes érzelmeim vannak, hullámzik a kis tenger bennem rendesen, de mindent összevetve nagyon boldog vagyok.
Lackó nagyon nehezen viselte eleinte az új helyzetet, tombolt, undokoskodott, durvult, dühöngött, hisztizett, de Dorcinak nagyon örült mégis. Azt mondta az ő Dorcija, meg reggel az volt az első kérdése, hogy Dorci itt van-e. Simizi, puszizza, azt hiszem tényleg örül neki. Rám haragszik, vagy inkább úgy mondom haragudott. De ma már jobb volt a helyzet, már nem olyan undok, távolságtartó és dacos velem.
Dorci gyönyörű, cuki, finom, kislányos, puha, illatos, jó kislány, egyenlőre eszik-alszik, de tényleg minden túlzás nélkül így van (remélem nem kiabáltam el...).
Én? Császár lett mégis, ami miatt nagyon csalódott vagyok, de tudom, hogy mindent megtettünk, mégsem lehetett másképp, aztán azt hittem jól alakul ezúttal a szopizás, na ez is elég elhamarkodott elképzelés volt részemről, és bár jobb a helyzet klasszisokkal, mint anno Lackóval, mégsem rózsás. Dorci ügyesen szopizott az első perctől, a tejcsi azonban nem jött  két vagy három napig, ami nem is baj, de épp a belövellés előtt annyira kisebesedett a cicim, hogy vérzett is, kínszenvedés volt minden egyes szopi, végül mikor már csak bőgni tudtam tőle, úgy döntöttem inkább fejek, és a tejcsit adom fecskendőből, hogy ne legyen gond a szopival, ha majd már újra nem fáj. Meg is jött a tej, a cicim is egyre jobban gyógyulgatott, rá akartam rakni Dorcit, aki mondanom sem kell nem akarta szívni, nagyjából még bekapni sem. Most megint fejek 3 óránként, de ez csak arra elég, hogy szinten tartsam a tejcsit, de több nem lesz tőle. Holnap kérek időpontot a szoptatási ambulanciára, és reménykedem, hogy ott majd tudnak valami okosat mondani, hogyan vegyem rá újra a kiscsajt a szopizásra, meg a helyes technikára, mert a legnagyobb baj az, hogy ha be is kapja a cicit épp csak a végét, és az meg ugye nagyon fáj. Szóval nagyon csalódott vagyok, hogy ez sem úgy alakul, ahogyan szerettem volna. Azzal vigasztalom magam, hogy szép, és egészséges babám van, és nyilván szopás nélkül is felnő majd, ha nem jön össze a dolog, és nyilván szép lesz, meg okos úgy is. Amúgy meg hulla vagyok, négy nap alatt kb. 4 órát aludtam, de nem panaszkodom, mert most egész jól bírom. Boti tanácsára a nem-alvás lett a hobbim :))
Gábor pedig egyszerűen szuper. :) Nagyon sokat segít, imádja a lányát (is), és tök ügyesen kezeli Lackó dührohamait. Vagy legalábbis ügyesebben, mint én. :)
Na, ez jó rövid lett... :)

4 megjegyzés:

Noémi írta...

Tamcsi, szívból gratulálok csöpp kis Dorcitokhoz, gyönyörű!!!
Neked gyors felépülést kívánok, próbálj nem szomorkodni amiatt, ha néhány dolog nem úgy alakult, ahogy tervezted. A lényegesek pótolhatók, és nem is lesz ebben hiba, hiszen Dorcinak is, Lackónak is Te vagy a legeslegjobb!! :)
Drukkolok, hogy az ambulancián használható segítséget kapj!

Névtelen írta...

De jó ez a kép! :-)

Juci írta...

Jaj, én egy picit lemaradtam, de így utólag is nagyon gratulálok! :) Szoptatás terén csak azt tudom mondani, hogy tedd azt, amire képes vagy, és ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna. Kitartás az első hetekhez!

Tamcsi írta...

Sziasztok!
Köszi a gratulációkat :)
Igyekszem nem aggódni, meg meggyőzni magam, hogy nem csak a szoptatás a fontos, anélkül is lehet boldog egy kisbaba. De néha nehéz elengedni a vágyainkat, és elfogadni, hogy a dolgokat nem mi irányítjuk. :(

Azért köszi a biztatást mindenkinek :)