2011. március 23., szerda

Szeretnék én...

...írni, meg például aludni is, de most minden percemet a lurkókhoz igazítom ugye, és be kell lássam, hogy egyik se nagyon fér bele az időmbe (mármint nem a gyerekek, hanem az írás, meg az alvás :) ).
De ha írnék, akkor benne lenne a postban, hogy Dorci ma három hetes; egyáltalán nem eszik-alszik baba (és ebből nem az evés hibádzik többnyire); bizony elég hasfájós; egyáltalán nem rózsaszín most semmi, sokkal inkább a túlélésre játszom, és úgy várom a 6. hetet, mint a Messiást, telve nagy reményekkel. De ha nem hozza el azt a bizonyos várva várt változást, akkor még mindig letehetem a kis rózsaszín csomagot a templom lépcsőjére. :)
Meg arról is írnék, hogy mikor épp Dorci alszik, Lackó is tök normális, és imádja őt, ahogy pl. épp az előbb is közölte velem, ám ha felébred, belebújik a kisördög, s olykor még picit durva is vele, szerintem picit sem véletlenül. :)
Meg arról is, hogy tegnap leesett a köldökcsonk; hogy sem az espumisan, sem az infacol nem csodaszer, mert a hasfájás egyiktől sem múlik el varázsütésre; hogy hétfőn és kedden egész nap egyedül voltam a két gyerekkel, sőt kedden még éjszaka is, és egészen jól boldogultam.
Meg biztos még sok más dolog is benne lenne, amik most az álmosságtól nem jutnak eszembe. :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ismét könnyeket csalátl a szemem sarkába! :-)))

Tamcsi írta...

öröm vagy bánat könnyeket? :)

Névtelen írta...

Persze, hogy öröm könnyeket! :-) A kihúzott résznél csordultak ki! :-)))

Névtelen írta...

Bizony ez az időszak a leggyönyörűbb és a legnehezebb. (Én így éltem meg.)
Bízom benne, hogy napról napra, hónapról hónapra könnyebb lesz a két gyerek napirendjét összehangolni és több időd jut magadra, pihenésre. Kitartást! És sok ölelést küldök neked.

Barbus