Tényállás

Tulajdonképpen a szopizást leszámítva minden a legnagyobb rendben.
Mert az persze még mindig nem megy, és egyre jobban hajlok arra, hogy feladjam, és maradjak annál, hogy fejek, és nem erőltetem tovább a szopást. Kaptam sok jó tanácsot, amit mindet meg is fogadtam, mégis, ez éppen az a szituáció, ami elméletben működőképes, gyakorlatban mégsem megy. Azért még próbálkozunk pár napig, de ha nem megy, nem erőltetem tovább. Pedig tej van, és gyanítom ha szopna, még több is lehetne simán.
Amúgy aranyos kiscsaj, de mivel nem akarok semmit elkiabálni, ezért nem írok le olyasmit, hogy eszik-alszik, éjjel is, és épp ezért én ma éjjel 7 órát aludtam, igaz 2-3-2 óra lebontásban, de így is viszonylag kipihenten ébredtem. Azt se mondom, hogy nem hasfájós, és nem sírdogál ilyesmi miatt, mert ha fáj is a pocija tekereg kettőt, aztán pukizik, büfizik, és kész. Szóval ezt mind nem mondom, csak így halkan, nehogy meghallja Murphy, és bekeményítsen. :)
Lackó taknyos, mióta hazajöttünk a kórházból. Semmi komoly, csak orrfolyás, pici köhögés, de nincs láz, vagy ilyesmi. Dojcit (ahogy ő mondja) változatlanul kedveli, nem akarja, hogy visszavigyem a kórházba, ahogy sokan megjósolták, viszont annyira szeretné megszeretgetni, hogy az már sokszor veszélyes. Amúgy meg továbbra is elviselhetetlen, hisztizik minden nyavalyáért, dühöng, vinnyog, és a tesóval foglalkozom, etetem, vagy pelenkázom, neki tutira inni kell, vagy gatyát felvenni, vagy pisilni, dehát ez tudom, hogy tipikus. De igyekszünk jól kezelni, ami nem könnyű, mert nehéz megtalálni a határt aközött, hogy "mindent ráhagyunk, csak mert szegénynek most született tesója", meg "a mindent megtiltunk, vagy mindenért megszidjuk, csak mert állandóan butaságokat talál ki" között. :)
Én is jobban vagyok, és ha a szopi miatt se kéne aggódnom, akkor azt mondhatnám minden rózsás. :) Nagyjából alszom, a sebem gyógyulgat, a lakásra, főzésre nincs gondom. Szóval sokkal jobb hangulatban vagyok, mint anno Lackóval ilyenkor.