Lackó meg az ő Dojci-mucija

Azt már írtam ugye, hogy Lackó odavan Dorciért, de gondoltam azért kifejtem bővebben is, hogyan viszonyul Laca a kishúgához.
Szóval az úgy volt, hogy mikor hazahoztuk őt a kórházból, akkor Lackó megkérdezte, hogy "Tud járni??" Mondtuk, hogy nem. Erre megkérdezte, hogy "És beszélni tud?" Mondtuk, hogy még azt se. Na, erre kiült az értetlenség az arcára, hogy akkor meg mi a csudára lehet ez jó??? :))
Eleinte úgy gondolhatta, hogy Dorci valami kis állatka lehet, vagy fene tudja mi, olyan hirtelen, durván is nyúlt hozzá, pedig egyértelmű volt, hogy nem akarja bántani, hanem csak nem tudja hogyan bánjon vele.
Aztán pár nap alatt megszokta, megértette, rengeteget mondtuk neki, hogy ő is egy kis emberke, majd megnő, megerősödik, és megtanul mászni, beszélni, járni, de most még pici, és sérülékeny, nagyon óvatosnak kell lenni vele.
Úgyhogy mostanság már nagyon finom vele, simizi, puszilja, piszézi, egyedül azt nem érti meg, hogy ne óbégasson a fülébe, és hogy ne piszkálja, ha alszik. De látszik, hogy szereti, úgy mondja, hogy az ő Dojcija (a címben szereplő Dorci-muci elnevezés is Lackótól van), más rá se nézhet, és igazán jó nézni, ahogyan simogatja :)
Igazán boldog lennék, ha ez a nagy szeretet meg is maradna. :)