Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik nagyon közel állunk a beköltözéshez. Mondjuk talán két hét, és ott lakunk.
És hogy mit érzek most, hogy egy álmom végre valóra válni látszik? Fura, de amellett hogy nagyon boldog vagyok, eléggé félek is. Nem szeretem az új helyzeteket, megrémítenek, elbizonytalanítanak. És mégiscsak négy éve lakunk itt, és sok boldog emlék köt ide. Meg aztán még soha nem költöztem, pláne nem egy másfél évessel. (Mikor ideköltöztem, az nem volt valódi költözködés, mert apránként kerültek ide a dolgaim, nem volt dobozolás, miegymás.)
Szóval izgulok, és félek. De azért nagyon várom. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
De jó! :-))) Már csak két hét! De szupiii!!! :-))) Várom! ;-)
Megjegyzés küldése