Egyfelől egyre jobban vágyom rá, hogy legyen egy kis pocaklakóm, és hogy négytagú család legyünk. Olyan jó lenne megint egy kis csöpp béka, és az a finom babaillat!
De másfelől mindig mikor kicsit is jobban belegondolok hogy milyen lenne, úgy megrémülök, hogy lebeszélem magam azonnal. Mi lesz Lacussal, hogyan fogadja majd, hogy nem ő a főszereplő? Akarok én megint éjszakázni, zombi lenni?
Magam se tudom mit szeretnék jobban. Talán nem kéne ennyit agyalnom, csak belevágni. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
szerintem Lacus miatt ne aggódj, a törénelemben elég sok embernek született testvére. Majd összehaverkodnak. Inkább az a fontos hogy a TE egészséged rendben legyen, mire bevállaljátok Ketteskét.
Igazad van, bár az is igaz, hogy sok ekkora gyereket nagyon megzavar a tesó érkezése, úgyhogy szerintem nem árt nagyon tudatosnak, és elővigyázatosnak lenni ezen a téren.
Az egészségemmel amúgy semmi gond. Csak a kialvatlanságra nem vágyom újra.
Szerintem te biztos tudnád őket olyan jól nevelni, hogy Lackó ne érezze magát a hattérben. Jöhet a tesó! :-) Na jó, nem pofázok, nekem kell még kb 5 év, hogy egyáltalán gyereket merjek vállalni. :-)))
Ó, hízelgő, hogy ezt így gondolod :) Szerintem akkor vágjunk bele egyszerre, és egyszerre is babázhatunk! :))
Ööö, erre még aludnom kell egyet... :-) De tetszik az ötlet! ;-)
Megjegyzés küldése