A gonosz kis kobold

Nem tudom a fogzás, a dackorszak, vagy mi a fene teszi ezt Lacussal, de olyan kiállhatatlanul viselkedik mostanában, hogy az már felháborító! :) El is neveztük Gáborral koboldnak, mert frankón olyan ilyenkor, mint a filmek gonosz kis törpéi. Visít, tombol, csapkod, földhöz veri magát. Mikor az oviban voltak ilyenek a gyerekek, mindig azt hittem, hogy nevelési hiányosság, majd én tudom mit kell ilyenkor csinálni a sajátommal. A helyzet azonban az, hogy fogalmam sincs. Persze igyekszem nem törődni vele és világosan kifejezni, hogy nagyon haragszom ezért a viselkedésért. Remélem ez hosszú távon célba ér. Addig meg marad a hajtépés... /Még mielőtt valaki megrémülne: nem az övét tépem, hanem a magamét! :)/

Azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy mikor épp nem úgy viselkedik, mint egy kobold, akkor kisangyal. Egyre szebben, és érthetőbben fejezi ki magát, nagyon sok új szót tud, amik között akad néhány igazán nehéz is, mint pl.: kardián (kardigán), pinnangó, dobodács(=bodobács), mennény (mellény). Elég sok igét is tud már, pl. hozom, csináom, látom, s talán ennek köszönhetően elkezdett egyszerű mondatokat mondani, pl. Hozom mennény.
Nagyon kedves is tud lenni, puszilgat, megsimiz. Egyedül is eljátszik, elkezdett duplóval építeni, és próbálkozik az önálló evéssel.
Gábor még mindig nagy kedvenc, ha este belép az ajtón, Lacus kézen fogja, és húzza befelé, és mondja mellé, hogy "Játétot!", ami azt jelenti, hogy menjenek együtt játszani. Engem nem szokott ilyesmire kérni, ezt kimondottan neki tartogatja. Hiába, építeni meg autózni csak apa tud igazán! :)