Így (nem) alszok én

Az a jó a két gyerekben, hogy maximum tévedésből alszanak egyszerre.
Igaz ugyan, hogy Lackó az első egy hónap éjszakáit végigüvöltötte, viszont ha nappal aludt, akkor én is tudtam vele pihenni. Dorci az első perctől egy tündér, de egyrészt éjjel kétszer felkelni és fél-egy órára megszakítani (még mindig fejek éjjel is) az alvást nem túl pihentető, másrészt mostanában Lackó sokszor sír fel éjjel, és ilyenkor csak úgy alszik vissza, ha ottmaradok mellette, ami akár egy-másfél óra is lehet, harmadrészt meg Dorci valamilyen rejtélyes okból kifolyólag hajnal 4 és 5 között szeret kakilni, amit kb egy órás nyifikéléssel és nyöszörgéssel kísér.
A délutáni pihenés idejében pedig a kishölgy többnyire nem hajlandó aludni. Sőt, hogy bosszantson (mi másért??), az elalvást szigorúan a Lackó ébredését megelőző öt percre időzíti.
Úgyhogy mostanában konstans kialvatlan és ebből kifolyólag iszonyúan undok vagyok.
Persze ez nem panasz, mert imádom a két kis kakamatyit, és nem cserélném el őket egyetlen átaludt éjszakára sem. :)