Újabban a diliház egy csendes, nyugodt hely az otthonunkhoz képest.
Én meg szörnyen frusztrált vagyok attól, hogy
a, Dorci non-stop óbégat valamiért (de tényleg minden túlzás nélkül mindig...)
b., Lackó mindenre csípőből válaszolja azt hogy NEEEEM!
c., a háztartás rohan, és én bármit teszek nem érem utol. Most is csak fél kézzel blogolok, a másikkal borsót pucolok.
Majd jövök, ha a helyzet bármelyik fronton változik, és lesz mivel büszkélkednem. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ezt a bejegyzést akár én is írhattam volna! Úgyhogy átérzem! :-)
:)
Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül... :)
Nekem a főnököm óbégat non-stop valamiért! :-))) Na jó, ő legalább esténként abbahagyja! :-))) Mi lesz az ebéd? ;-)
Megjegyzés küldése