Mikor az ember tényleg felnő...

Fura, hogy sem a diploma, sem a munka, sem a házasság, de még a gyerekeim születése sem váltotta ki belőlem azt az érzést, hogy én felnőtt vagyok. Most, mikor azon gondolkodom melyik oviba írassam a nagy fiam, és egészen felelős döntést kell hozzak, mint szülő, most érzem először, hogy bizony, végérvényesen, visszavonhatatlanul felnőttem. És ezt az érzést csak erősítette bennem mikor ma elsétáltunk az ovihoz, és körülnéztünk, és megcsapott az elválásunk szele. Nagyon fura lesz elengednem.