Nincs ihlet

Vagy történés nincs, vagy idő, vagy kedv, azért nem írok.
Pár info gyorsan, inkább csak magamnak, hogy később majd legyen nyoma:
-Ma voltunk Dorcival a kardiológián, mert a kórházban lassúnak hallotta a doki a szívverését, és bár a mi doktornénink nem hallott semmit, azért biztos ami biztos alapon kaptunk beutalót. De szerencsére tényleg nincs semmi baj. A kisasszony utálta az egészet, a pucérkodást, meg hogy úgy megnyomták a mellkasát azzal az uh-os fejjel, és úgy üvöltött, hogy zengett az sztk. :)
-Leszoktam az éjjeli fejésről, de még így is annyi a tejem, hogy nem tudok vele mit csinálni. A mélyhűtő felső fiókja már tele van anyatejjel, a kisasszony igénye meg egyenlőre nem nő. Viszont így, hogy éjjel nem kell egy fél órás fejéssel megszakítani a pihenés időt, egész kipihent kezdek lenni. 7 órákat alszom, majdnem egy huzamban... :) (Dorci 9 körül alszik el, majd 2-3 körül kel, aztán újra alszik 6-7 ig)
-Míg Lackó a kizárólagos anyatejes táplálás idején heti egyszer kakilt, addig Dorci még most is szinte minden evés után tele teszi a pelust, sőt, van hogy két evés között többször is. Mondtam az uramnak, hogy keressen munkát valamelyik pelenka gyárban, mert így ingünk-gatyánk pelusra megy.
-Lackó egy égetnivaló veszedelem kölyök lett. De Gábor mindig figyelmeztet, hogy ne panaszkodjak, mert én akartam ilyet. És valóban, szerintem egy kisfiú legyen haramia. Egész álló nap kertészkedik a Gáborral, kalapál, lapátol, tesz-vesz, és délután úgy jön be, hogy csupa kosz mindene, a kezét pedig különböző harci sérülések tarkítják. Lackó szemében az apja továbbra is hős, odavan érte, imádja. :)
-Gyönyörűen alakul a kertünk, Gábor rengeteget dolgozik rajta, de meg is van az eredménye: idén talán már ki tudunk majd ülni. :)
-A hangulatom ingadozó, hol iszonyúan boldog vagyok, hol meg levert, és szomorú. Gondolom a hormonok dolgoznak, vagy a jó ég tudja! De majd csak elmúlik ez is :)