Csak úgy...

...mert imádom. :)

ő meg a markolókat imádja :)

Most van egy kis időm...

....úgyhogy írok pár sort. Egyeske Kisvakondot néz, Ketteske alszik, úgyhogy kihasználom az adandó alkalmat, és megörökítek pár infót. :)
Végre látom a fényt az alagút végén! :) Dorci ha nappal szeret is óbégatni, és kézben ringatózni, éjjel tündérke módon eszik-majd alszik, és ha fáj a pocakja netán, olyankor sem sír, csak nyöszörög, a közel négy hét alatt még egyszer sem! ébresztette fel Lackót. Ma éjjel már csak egyszer ébredt enni, fél 11-kor evett utoljára, aztán fél4-kor, majd fél8kor. Amúgy az eddigi menetrend azt mutatta, hogy először 5 órát alszik az esti evés és az első éjjeli ébredés között, majd 3 óránként jelez. Ez változó, hogy hogy jön ki, mert nappal nem rendszeresen eszik, hanem össze-vissza. Van, hogy négy-négy és fél órát is kibír, aztán olyan is akad, hogy két óra múlva eszik megint.
Tejem rengeteg van, még fagyasztani is tudok belőle, ínségesebb időkre. :) Elég szépen gömbölyödik is tőle a kishölgy, csütörtökön mértük, akkor volt 4110 gr. :) De nem pufi baba, nagyon formás, nem is tudom hova került rá az a több mint egy kiló.
Amúgy meg lassacskán nyiladozik az értelme is, kezd hangicsálni, és néha már összejön egy Eőőő, vagy egy Hajkú, amitől én rendre elolvadok, mert elképesztően cuki kislányos hangja van :) Meg úgy egyébként is, elég kislányos, olyan mint Lackó, csak sokkal finomabb, lágyabb vonásokkal, meg cuki, formás kis pihe fejecskével. :)
Hogy Lackót is említsem: tündérpofa. Dorcit nagyon szereti, néha már-már túlzottan is, belemászik szegénykém arcába, puszta szeretetből. Ezt nehéz jól kezelni, úgy, hogy ne érezze, hogy állandóan védjük tőle a húgát, de kárt mégse tudjon azért tenni benne. Sokat járunk mostanság sétálni, játszizni, hogy érezze, hogy nem állt meg az élet, sőt. :) Azért az picit aggaszt vele kapcsolatban, hogy nagyon szorongó, a játszin állatira mimóza, ha valaki van a mászókán pl., akkor ő nem hajlandó rá felmászni, fél a kutyáktól, és tőlem is állandóan olyanokat kérdez, hogy "nem vagy rám mérges?", "nem haragszol?". Igyekszem nagyon gyakran biztosítani a szeretetemről, meg arról, hogy én mindig ott vagyok neki, vele,  akármilyen is, akármit csinál is, és olyan aranyos, ahogy ettől megnyugszik. :) A másik nagyon édes új dolog vele kapcsolatban, hogy nagyon tud dolgoknak örülni, és eszméletlenül tündéri, ahogyan felderül az arca, és boldog mosoly terül el rajta. Nagyon szívderítő látvány, tényleg. :) Eddig valahogy nem értékelte a dolgokat ennyire, most meg egy homokozóvödör is földöntúli boldogságot varázsol az arcára. :)
A háztartás persze szalad, jó, ha az ebéddel elkészülök időben, a takarítás, rendrakás csak akkor megy, ha Gábor besegít, és mivel ő egy főnyeremény, meg is teszi, ha van rá ideje. :)
Szóval így állunk most. Ez azért már elég kecsegtető, nem? :)

Szeretnék én...

...írni, meg például aludni is, de most minden percemet a lurkókhoz igazítom ugye, és be kell lássam, hogy egyik se nagyon fér bele az időmbe (mármint nem a gyerekek, hanem az írás, meg az alvás :) ).
De ha írnék, akkor benne lenne a postban, hogy Dorci ma három hetes; egyáltalán nem eszik-alszik baba (és ebből nem az evés hibádzik többnyire); bizony elég hasfájós; egyáltalán nem rózsaszín most semmi, sokkal inkább a túlélésre játszom, és úgy várom a 6. hetet, mint a Messiást, telve nagy reményekkel. De ha nem hozza el azt a bizonyos várva várt változást, akkor még mindig letehetem a kis rózsaszín csomagot a templom lépcsőjére. :)
Meg arról is írnék, hogy mikor épp Dorci alszik, Lackó is tök normális, és imádja őt, ahogy pl. épp az előbb is közölte velem, ám ha felébred, belebújik a kisördög, s olykor még picit durva is vele, szerintem picit sem véletlenül. :)
Meg arról is, hogy tegnap leesett a köldökcsonk; hogy sem az espumisan, sem az infacol nem csodaszer, mert a hasfájás egyiktől sem múlik el varázsütésre; hogy hétfőn és kedden egész nap egyedül voltam a két gyerekkel, sőt kedden még éjszaka is, és egészen jól boldogultam.
Meg biztos még sok más dolog is benne lenne, amik most az álmosságtól nem jutnak eszembe. :)

Gyönyörűim

Lackó meg az ő Dojci-mucija

Azt már írtam ugye, hogy Lackó odavan Dorciért, de gondoltam azért kifejtem bővebben is, hogyan viszonyul Laca a kishúgához.
Szóval az úgy volt, hogy mikor hazahoztuk őt a kórházból, akkor Lackó megkérdezte, hogy "Tud járni??" Mondtuk, hogy nem. Erre megkérdezte, hogy "És beszélni tud?" Mondtuk, hogy még azt se. Na, erre kiült az értetlenség az arcára, hogy akkor meg mi a csudára lehet ez jó??? :))
Eleinte úgy gondolhatta, hogy Dorci valami kis állatka lehet, vagy fene tudja mi, olyan hirtelen, durván is nyúlt hozzá, pedig egyértelmű volt, hogy nem akarja bántani, hanem csak nem tudja hogyan bánjon vele.
Aztán pár nap alatt megszokta, megértette, rengeteget mondtuk neki, hogy ő is egy kis emberke, majd megnő, megerősödik, és megtanul mászni, beszélni, járni, de most még pici, és sérülékeny, nagyon óvatosnak kell lenni vele.
Úgyhogy mostanság már nagyon finom vele, simizi, puszilja, piszézi, egyedül azt nem érti meg, hogy ne óbégasson a fülébe, és hogy ne piszkálja, ha alszik. De látszik, hogy szereti, úgy mondja, hogy az ő Dojcija (a címben szereplő Dorci-muci elnevezés is Lackótól van), más rá se nézhet, és igazán jó nézni, ahogyan simogatja :)
Igazán boldog lennék, ha ez a nagy szeretet meg is maradna. :)

Két hetes

Dorci ma két hetes, egy kis zabagép, gömbölyödik rendesen (másfél hete 3 kg-val hoztuk haza, két napja pedig 3650 gr-ot mutatott a mérleg), és persze odavagyunk érte mindahányan. Gábor tiszta szerelemben van vele, Lackó is, én meg el sem hiszem, hogy teljesült az álmom, és van egy pihe-puha, illatos, rózsaszín kiscsaj is a családban. A kialvatlanság ellenére is tisztára boldog vagyok. :) Annál is inkább, mert Lackó is magához tért végre, újra imádni-való haramia lett, akire nem lehet haragudni. Kedves, bújós, szereti a tesóját, önálló, és vicces. :) Azt nem mondom, hogy sosem hisztizik, de azt hiszem nem többet, mint egy akaratos 2 és fél éves. És a hajmosás para is megoldódni látszik, ugyanis újabban minden másnap a kiskádban fürdik, és egyik este teljesen magától elkezdte lelocsolni a saját fejét, mire is tegnap Gábor megmosta a haját a kádban, és láss csodát, gond és üvöltés nélkül hátrahajtotta a fejét, és lemosták a sampont. El sem hittem, hogy hang nélkül ment a hajmosás. :)

Aztán még az is van, hogy mióta feladtam a szoptatás dolgot, és eldöntöttem, hogy maradok annál, hogy lefejem a tejet, és odaadom cumisüvegből, és nincs több sírás se részemről, se Dorci részéről, azóta teljesen megnyugodtam ezügyben, és napról-napra több a tejem is, és még lefagyasztani is tudok belőle. Be kellett lássam, hogy nekem nem jönnek össze a dolgok simán, hiába erőltetem őket. Úgyhogy igaz, hogy ez így macerás megoldás, az éjjeli fél órás fejések, a sterilizálás, a cumisüvegezés, tejmelegítés nem egyszerű, de legalább nem idegeskedünk, tej van elég, Dorci növekszik szépen, és anyatejet kap. Talán ha picit megnő, akkor nekifutunk újra, hátha akkor ügyesebben boldogul a cicivel is.

Öröm, boldogság

Azt, hogy most mennyivel jobban viselem a gyermekágyas időszakot, misem szemlélteti jobban, mint hogy most nem zárkózom el attól, hogy legyen még egy gyerekünk. Mikor Lackó volt ekkora, kijelentettem, hogy nincs az az Isten, hogy én ezt még egyszer önszántamból vállaljam...Aztán persze egyre szebb lett, és egyre okosabb, az élet vele meg egyre egyszerűbb és vidámabb, és lőn, lett is még egy gyerekünk :)
A Muci meg egy tündér, még olyankor is, mikor óbégat. Imádjuk mindannyian. :)

Ilyen volt...

...Lackó, pár hetesen.

Ugye, hogy hasonlítanak? :)

Reggeli szösszenet

Lackó:-Azt a kisvakondot szeretném, amiben a szarvas van, amelyiknek a zsebében utazik a kisvakond!!!
Én:-???
Ja, a kengurusat! :)

Tavasz

Azért most egy picit lehangoló a szobában ücsörögni, miközben mindenki kertészkedik, és ezerrel tombol a tavasz végre. Én meg 30 percet engedélyeztem magunknak, ez is kétszer annyi, mint amennyit a védőnő engedett nekünk. Mondjuk holnap duplázhatunk, ami meg már egy óra ugye, hétfőn meg már akár kettő is. :)
Ilyen a muci, ha kiüti magát a jó levegőn, és végre óbégatás helyett alszik :)

És ilyen Lackó, mikor óbégatás helyett épp szereti a tesót:

Naná...

...hogy elkiabáltam ezt a nem-hasfájós dolgot. Tegnap óta minden evés után küzdünk hosszabb-rövidebb ideig, míg végre vagy alul, vagy fölül kijön, ami nyomja a bögyét. Jó dolgokat sose többet nem írok le. :)

Szemléltető példa

Lackó felébred, rögtön vinnyogva kiabál (ezt a hangot sajna el kell képzelni, de egyszerű szavakkal leírhatatlan):
-Szooooooohoooooomjaaaaaaaahaaaaas vagyooooook!!!!
Anya, roppant türelmesen:
-Ott a vized az asztalon.
Ismét vinnyogva:
-Az neeeeeeehheeeeeem joooooohhhhhhooooooohhhhhhóóóóóóóó!!! Másikat adjááááááál!
Anya kissé megviselten elballag a csapig, kiborítja a nemjó vizet, és tesz a pohárba langyosat (mert a fiatal úr nem szokta szeretni a hideget, azért többnyire vinnyog). Odaadja gyermekének, mire az belekóstol, majd felvonyít (leírhatatlan hangon):
-Ez neeeeeeehhhheeeeeeem jooooohhhhhóóóóóóóó, hideget adjáááááááál!!!!
Anya mostmár cifrákat gondol, olyasmit, hogy egy ostoba tyúk volt, amikor úgy döntött, hogy neki gyerek kell, de elballag ismét a csapig, kiönti a langyos vizet, és ad helyette hideget. Erre gyermek belekóstol, majd felvonyít (leírhatatlan hangon), hogy azt mondja:
-Ez neeeeeeehhhhheeeeeeem joooooooohhhhhóóóóóóó, ez hideeeeeeeeeeeg!!!!

És ez csak egy példa az ezerből. Csoda, ha kezdek Hárshegy-pozitív lenni?

Tényállás

Tulajdonképpen a szopizást leszámítva minden a legnagyobb rendben.
Mert az persze még mindig nem megy, és egyre jobban hajlok arra, hogy feladjam, és maradjak annál, hogy fejek, és nem erőltetem tovább a szopást. Kaptam sok jó tanácsot, amit mindet meg is fogadtam, mégis, ez éppen az a szituáció, ami elméletben működőképes, gyakorlatban mégsem megy. Azért még próbálkozunk pár napig, de ha nem megy, nem erőltetem tovább. Pedig tej van, és gyanítom ha szopna, még több is lehetne simán.
Amúgy aranyos kiscsaj, de mivel nem akarok semmit elkiabálni, ezért nem írok le olyasmit, hogy eszik-alszik, éjjel is, és épp ezért én ma éjjel 7 órát aludtam, igaz 2-3-2 óra lebontásban, de így is viszonylag kipihenten ébredtem. Azt se mondom, hogy nem hasfájós, és nem sírdogál ilyesmi miatt, mert ha fáj is a pocija tekereg kettőt, aztán pukizik, büfizik, és kész. Szóval ezt mind nem mondom, csak így halkan, nehogy meghallja Murphy, és bekeményítsen. :)
Lackó taknyos, mióta hazajöttünk a kórházból. Semmi komoly, csak orrfolyás, pici köhögés, de nincs láz, vagy ilyesmi. Dojcit (ahogy ő mondja) változatlanul kedveli, nem akarja, hogy visszavigyem a kórházba, ahogy sokan megjósolták, viszont annyira szeretné megszeretgetni, hogy az már sokszor veszélyes. Amúgy meg továbbra is elviselhetetlen, hisztizik minden nyavalyáért, dühöng, vinnyog, és a tesóval foglalkozom, etetem, vagy pelenkázom, neki tutira inni kell, vagy gatyát felvenni, vagy pisilni, dehát ez tudom, hogy tipikus. De igyekszünk jól kezelni, ami nem könnyű, mert nehéz megtalálni a határt aközött, hogy "mindent ráhagyunk, csak mert szegénynek most született tesója", meg "a mindent megtiltunk, vagy mindenért megszidjuk, csak mert állandóan butaságokat talál ki" között. :)
Én is jobban vagyok, és ha a szopi miatt se kéne aggódnom, akkor azt mondhatnám minden rózsás. :) Nagyjából alszom, a sebem gyógyulgat, a lakásra, főzésre nincs gondom. Szóval sokkal jobb hangulatban vagyok, mint anno Lackóval ilyenkor.

Röviden

Szóval hazajöttünk, már második napja négyen vagyunk itthon. Nagyon vegyes érzelmeim vannak, hullámzik a kis tenger bennem rendesen, de mindent összevetve nagyon boldog vagyok.
Lackó nagyon nehezen viselte eleinte az új helyzetet, tombolt, undokoskodott, durvult, dühöngött, hisztizett, de Dorcinak nagyon örült mégis. Azt mondta az ő Dorcija, meg reggel az volt az első kérdése, hogy Dorci itt van-e. Simizi, puszizza, azt hiszem tényleg örül neki. Rám haragszik, vagy inkább úgy mondom haragudott. De ma már jobb volt a helyzet, már nem olyan undok, távolságtartó és dacos velem.
Dorci gyönyörű, cuki, finom, kislányos, puha, illatos, jó kislány, egyenlőre eszik-alszik, de tényleg minden túlzás nélkül így van (remélem nem kiabáltam el...).
Én? Császár lett mégis, ami miatt nagyon csalódott vagyok, de tudom, hogy mindent megtettünk, mégsem lehetett másképp, aztán azt hittem jól alakul ezúttal a szopizás, na ez is elég elhamarkodott elképzelés volt részemről, és bár jobb a helyzet klasszisokkal, mint anno Lackóval, mégsem rózsás. Dorci ügyesen szopizott az első perctől, a tejcsi azonban nem jött  két vagy három napig, ami nem is baj, de épp a belövellés előtt annyira kisebesedett a cicim, hogy vérzett is, kínszenvedés volt minden egyes szopi, végül mikor már csak bőgni tudtam tőle, úgy döntöttem inkább fejek, és a tejcsit adom fecskendőből, hogy ne legyen gond a szopival, ha majd már újra nem fáj. Meg is jött a tej, a cicim is egyre jobban gyógyulgatott, rá akartam rakni Dorcit, aki mondanom sem kell nem akarta szívni, nagyjából még bekapni sem. Most megint fejek 3 óránként, de ez csak arra elég, hogy szinten tartsam a tejcsit, de több nem lesz tőle. Holnap kérek időpontot a szoptatási ambulanciára, és reménykedem, hogy ott majd tudnak valami okosat mondani, hogyan vegyem rá újra a kiscsajt a szopizásra, meg a helyes technikára, mert a legnagyobb baj az, hogy ha be is kapja a cicit épp csak a végét, és az meg ugye nagyon fáj. Szóval nagyon csalódott vagyok, hogy ez sem úgy alakul, ahogyan szerettem volna. Azzal vigasztalom magam, hogy szép, és egészséges babám van, és nyilván szopás nélkül is felnő majd, ha nem jön össze a dolog, és nyilván szép lesz, meg okos úgy is. Amúgy meg hulla vagyok, négy nap alatt kb. 4 órát aludtam, de nem panaszkodom, mert most egész jól bírom. Boti tanácsára a nem-alvás lett a hobbim :))
Gábor pedig egyszerűen szuper. :) Nagyon sokat segít, imádja a lányát (is), és tök ügyesen kezeli Lackó dührohamait. Vagy legalábbis ügyesebben, mint én. :)
Na, ez jó rövid lett... :)

Megérkezett!

Tisztelt rajongók!
Rendhagyó bejegyzés következik.
A Tamcsi megkért, hogy publikáljam helyette a pici lányunk születését.
Minden rendben volt, Anyuci és a Babuci is jól vannak. A gyermek paraméterei: testmagasság 52 cm, tömeg 3300g. Nem szeretném bő lére engedni majd, a Tamara elbeszéli részletesen.
Szép napot Gábor voltam.
Hát íme Ő!