Összevissza

Annyi mindent szeretnék megörökíteni, de valahogy nem áll össze a kép egy bejegyzéssé, és a gondolatok csak kesze-kuszán cikáznak a fejemben.
Mindegy, leírom, max. lesz sok info-morzsa, összefüggéstelenül. :)

Lackóról már rég le akartam írni, hogy még mindig nem szobatiszta, ami egyre jobban kezd bosszantani. Szó szerint bosszant, mert lassan egy éve kakil bilibe, vagy vécébe, gond nélkül, és az első ilyen alkalom óta kb. 3 baleset ha történt, tehát max. 3szor kakilt pelusba. Ellenben a pisilés nem akar sikerülni. Ha nincs rajta semmi, hanem csak egy szál kukiban szaladgál, akkor szól, viszont ha már van rajta gatya, akkor esze ágában sincs, csont nélkül bepisil, 5ből 4szer. Ha kérdezem hogy nem kell-e, azt mondja nem, és egy fél perc múlva becsorgat. Persze erőltetni nem akarom, csak bosszant, hogy nem a képességeivel van baj, azok nagyon is jók, hanem a szándék hiányzik, egyszerűen valamiért nem akar a pelustól megválni. Igyekszem türelemmel várni, mert tudom, hogy ha eljön az ideje, úgyis megoldódik ez a probléma, dehát mit csináljak, a türelem nem az erősségem. :)

A másik vele kapcsolatos dolog, amit mindenképp meg akartam örökíteni, az a hajmosás. Még sosem hallottam milyen, ha valakit élve nyúznak, de elképzelésem szerint pont olyan lehet, mint mikor mossuk Laca haját. Pontosabban az apja mossa, mert engem nem visz rá a lélek. Olyan félelem van ilyenkor a szemében, hogy a szívem szakad meg, és hogy a helyzet még nehezebb legyen, könyörög is, hogy jó fiú lesz ígéri, csak ne mossuk meg a haját, és kiabál, hogy jujjjjjujjjjujjjj....Istenem, valahol egyszerre szorul össze a szívem a sajnálattól, és tartom mégis szörnyen komikusnak a helyzetet. Amúgy fogalmam sincs mitől lett ez ilyen elképesztően félelmetes dolog, mondjuk sose szerette, de azért ennyire soha nem volt kiakadva tőle. Na mind1, a legtöbb, amit tenni tudunk, az az, hogy mindig elmondjuk, hogy ez nem büntetés, nem azért mosunk hajat, mert rossz, hanem azért, hogy tiszta legyen, és hogy annyira megritkítottuk a hajmosások számát, amennyire csak lehetett, azaz 2-3 hetente mosunk csak, mikor már tényleg nagyon muszáj.

Rólam. Mostanában egész jól viselem a nagy pocakot, megint tudok aludni-bár ezt inkább lekopogom. Úgy tűnik a titok nyitja az volt, hogy nem szabad délután aludnom, és akkor tudok éjjel. :) Most úgy érzem mégsem fog ez a kis hölgy annyira sietni, talán kivárja az idejét. Tulajdonképp még jó így együtt, szeretem, ahogy mocorog, és minden nehézséggel és nyűggel együtt a nagy pocakot is szeretem azért. Egyedül az a rossz, hogy könnyen elfáradok, meg hogy emiatt a hülye idő miatt rossz kedvű és depis vagyok, dehát azt hiszem ennek nem sok köze van a terhességhez.
Egyébként lassacskán megvan minden szükséges holmi, még varrnom kell ezt-azt, de szerintem a jövő héten elkészül a babakuckó is, és talán a pakkomat is összekészítem, hogy megnyugodhassak, és tudjam, hogy ha kell, akkor minden készen áll.
Izgalmas időszak ez, egyfelől izgatottan várom, milyen lesz az élet négyen, meg hogy milyen jó lesz újra egy babaillatú apróságot a kezemben tartani, másfelől picit szomorúan gondolok arra, hogy ezek az utolsó napok, amiket hármasban töltünk, úgy, hogy minden figyelmünk Lackóé csak.