2011. január 26., szerda
Az első irigykedés
Volt ugye az a remek elképzelésem, hogy ha még időben átszoktatjuk Lackót a nagy ágyba, akkor mire most összerakjuk újra a kiságyat, már nem is emlékszik majd rá, hogy az valaha az övé volt. Hát, jó nagy bakot lőttem, mert bizony emlékszik, és határozottan ragaszkodik hozzá, hogy az az övé, és most először azt is közölte, hogy az fix, hogy ő azt semmiféle kistesónak nem adja, és ő kikéri magának, mert ő nem nagy fiú, hanem picibaba-legalábbis ha ez kell ahhoz, hogy a kiságyban aludhasson. Szóval így állunk most. Azért sejtettem, hogy nem lesz ez fenékig tejfel... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Nagyon kis rafinált! :-)
Az ám! :)
Túl szép lett volna! Lehet, a "nagyágyban" alvást is a Gábornak kell kezdenie a kistesó érkezése után, de azt látni szeretném! :-)))
őő, ezt most nem értem Zsófi! :)
Amúgy természetesen nem engedtem, hogy a kiságyban aludjon, úgyhogy továbbra is a nagyban alszik, és ma már nem mondta, hogy az az ő kiságya.
Megbarátkozik majd szépen ezzel a dologgal. Mindennap beszélgettek biztos a dologról és örömmel fogja szerintem átadni a huginak.
Mi is pár héttel korábban felállítottuk a hálóban és mondtuk, hogy a babáé lesz (nálunk ugye csak 16 hónapos volt Gréti). Mi különösebb féltékenykedés nélkül megúsztuk a tesó érkezését.
Mostmár el is fogadta a dolgot, már nem akar a kiságyban aludni :)
Én is remélem, hogy nem lesz féltékenykedés, mindent igyekszem megtenni ezért.
Csak pl. mostanában nem könnyű, mert tudom, hogy most kéne extra türelmesnek lennem Lackóval, közben meg a fáradtság, izgalom, aggodalom miatt inkább egyre türelmetlenebb vagyok. De azért nagyon igyekszem.
Megjegyzés küldése