Bosszantó

A minap sütitésztát gyúrtam, és megkértem Gábort, hogy vegye le, és tegye el a jegygyűrűmet.
Elrakta. Csak épp nem emlékszik hova tette. Mindenütt kerestük, de hiába. És most már nagyon hiányzik az ujjamról. :(

Kihagyhatatlan

Azt hiszem, aki a lurkójáról vezet naplót, blogot, az előbb vagy utóbb minimum egy bejegyzést szentel a dackorszaknak.
Bizony, nálunk is eljött ez a gyönyörű időszak, mikor a drága poronty minden létező kérdésre igen vehemensen, és szinte gondolkodás nélkül vágja rá, hogy NEEEEEM. Azért mondom, hogy szinte, mert azért létezik olyan kérdés, amire minden körülmények között az ellenkezőjét válaszolja, méghozzá az ominózus: "Kérsz csokit?". :)
Amúgy még az is jó a dackorszakban, hogy pillanatok alatt fel tudjuk bosszantani egymást. Én őt azzal, hoyg nem értem mit akar, ő engem azzal, hogy maga sem tudja mit akar. :) Például mikor fel akarja venni a cipőjét vagy akármi mást, és üvölt, hogy anya segíts, odamegyek, hogy segítsek, erre ő üvölt, hogy anya ne segíts. Ekkor otthagyom tombolni, akkor meg már zokogva üvölt, hogy ANYA SEGÍTS!!!!! :))

Éljen, éljen ez a szép időszak! :)

Kitaláltam a tutit

Szerintem a kisgyermekek fejlődési szakaszait megnevezhetnénk aszerint is, hogy mi az, amit már felérnek a lakásban. Eszerint megkülönböztethetnénk:

-a konnektor elérős-belenyúlkálós korszakot,
-az újság-dvd-cd gyűjtemény elérős-szanaszét pakolós korszakot,


-a technikai kütyüket elérős-ki-bekapcsolgatós korszakot,


-és a kilincsfelérős-ajtónyitogatós korszakot.

Nyilván vannak még további korszakok is, de mi eddig ezeket tapasztaltuk. Amúgy mi most az utolsót éljük, aminek két remek következménye van:
1. a bejárati ajtót most már bármikor ki tudja nyitni, és akár zokniban is ki tud menni a kertbe ha nem figyelek
2. most már a wc-n sincs biztonságban az ember, és váratlan helyzetekben tud rányitni a gyermek (ha értitek mire gondolok). :)

(A képek tavaly nyáron készültek.)

Az éjszakázásról

A legnehezebb a gyerekvállalásban- legalábbis nekem- mindenképp az éjszakázás. Nem is lehet arra felkészülni, hogy mikor az ember a legédesebb álmát alussza, valaki orvul "belevonyít" abba, és mikor emiatt hirtelen kipattan az ágyból, azt sem tudja hol van.
Mondjuk azért legalább van egy kis könnyítés, méghozzá hogy valamelyest hozzá lehet szokni.
Nekem az utóbbi időben már egész zökkenőmentesen ment, megy (például a minap is, egy árva hang nélkül ültem éjjel fél 3 és 3 óra között a bili mellett, a kakiláshoz asszisztálva), de néha bizony akadnak nagyon-nagyon nehéz időszakok.
Ilyen volt a tegnap éjszaka, mikor eleve kb. egy-másfél óra forgolódás után sikerült csak elaludnom, aztán éppen hogy csak elszunnyadtam, már fel is hangzott az ominózus "vonyítás". Bevánszorogtam a szobájába (miután Gábor hasztalanul próbálta visszaaltatni), és melléfeküdtem a kis kanapéra. Valahogy iszonyú kimerültnek éreztem magam, és mikor arra gondoltam, hogy így éjjel egykor kb. két nem túl pozitív opció közül választhatok (úgy mint a., megágyazok magamnak ezen a kényelmetlen, kemény, keskeny kiságyon, és itt töltöm az éjszakát, majd reggel úgy ébredek, mint akit agyonvertek és fáj minden porcikám, vagy b., ha elaludt visszamegyek a kényelmes ágyikómba, újabb egy-másfél órás forgolódás, hallgatózás, és "tuti akkor sír fel újra mikor épp elsüppednék a puha mély kék tudatlanságban" aggódás után elalszom, majd újra bevánszorgok hozzá, ha szükséges.) akkor bizony annyira sajnáltam magam, hogy bőgtem egy nagyot.
Aztán ő elaludt, én visszavánszorogtam az ágyamba, egy-másfél órán át forgolódtam, és azon agyaltam mennyire szar anya vagyok, hogy magamat sajnálom, mikor neki nyilvánvalóan van valami baja (rosszat álmodott, fáj a hasa, stb), hiszen máskülönben nem szokott felkelni éjjel, szóval ahelyett hogy őt sajnálnám, én magamat siratom itt. Aztán valahogy mégis elaludtam, és aludtam is a már meglévő kb. 1 óra mellé még vagy ötöt.
És most olyan vagyok mint egy szép nagy adag mosott kaka, de próbálok csak pozitív dolgokra gondolni, és nem arra, hogy hamarosan minden éjszakám így zajlik majd, csak két gyereket pesztrálok majd, és még kevesebbet alszom. :)

...

Anyám!!!! Nagyon jó lesz! :) Alig várom...

Zsófinak

Lehet, hogy nem voltam ezzel a licites dologgal kapcsolatban elég egyértelmű. Tehát: Akit érdekel, az nézze meg ezt az oldalt, nézegessen végig, hogy mikre lehet licitálni (van pl. sétarepülés is, meg mindenféle kézműves csodák, meg sütik is), és ha megtetszik valami, akkor annál a bejegyzésnél kommentben lehet licitálni. Úgy tudom a megjegyzés nem jelenik meg azonnal, mert moderálják, de ezzel nem kell törődni. Minden felajánlásnál ott van az is, hogy meddig tart az árverés.
Remélem Zsófikám így már érthető... :)))

Végre

Na végre én is elkészültem pár felajánlással Daninak, itt megnézhetitek. De tessék mindig nézegetni, hátha találtok a felajánlott dolgok között valami kedvetekre valót, és akkor nem csak lesz valami szép dolgotok, de még segítettetek is vele! :) Hajrá!! :)

Kettesben

A házassági évfordulónk alkalmából megajándékoztuk magunkat egy szabad estével. Elmentünk vacsizni, romantikáztunk, Lackó pedig a tesóméknál szunyál. 23 hónapja ez az első ilyen esténk, illetve már egyszer voltunk nélküle lakodalomban, de olyan, hogy itthon töltöttük az estét, ő meg máshol, még nem volt.
És nagyon hiányzik. A tesóm már telefonált, hogy gond nélkül elaludt, és bár kérdezgette hogy hol vagyunk, nem sírt, nem problémázott. Nagyon jó kicsit kettesben lenni, hangosan nézni a tévét, és asszem jó lesz nyugodtan aludni is, de mégis iszonyúan hiányzik. :( Jajj, de nehéz ez az anyukalét!

Amúgy meg olyan sokat gondolok erre a kisfiúra, Danira, meg arra, hogy milyen könnyen válikk az ember élete egy perc alatt pokollá... nagyon drukkolok nekik, és bízom benne, hogy hamar felépül a kisfiú (És titokban imádkozom, hogy velünk sohasohasoha ne történjen ilyesmi). Már elkészítettem egy gyöngy csattot, egy gyöngy kulcstartót, egy fülbevalót, hamarosan arra is lehet licitálni, holnap küldöm Reginek a képeket. Remélem tudok velük segíteni picit.

Cuki

Lackó: Hogy vagy anya?
Én: Köszönöm szépen jól vagyok. És te? Te hogy vagy?
Lackó: Nem hogy vagyok.

:DD Imádom. :)

Perverz vagyok?

...Ha szeretem a juhtúrós sztrapacskát cukorral és szalonnapörccel? Sőt, tovább megyek, csak így szeretem. Meg a túrós tésztát is. :)

Álom

Azt álmodtam, hogy Lackó szájában igazi cigi égett, és azzal mászkált fel-alá, én meg azzal mentegetőztem, hogy semmi gond, egy héten csak egyszer engedem meg neki... :DD

(Egyébként tuti azért álmodom ilyesmit, mert a gyerkőc csúcsra fejlesztette a technikát, ügyesen bagózik bármivel, ezt már írtam, de mostmár olyanokat csinál, hogy hamuzik is a "cigivel", meggyújtja valami öngyújtó félével, és hamutálat is kinevezett magának, kis műanyag edényke formájában...Látni kell, mert haláli milyen precízen csinálja... :DD)

Pasik!!

A címet enyhén lemondó hangsúllyal kell gondolni...

Lackó ugyanis náthás (értsd: valóban csak náthás, azaz folyik az orra, picit piros a torka, de még hőemelkedése sincs!!, remek étvággyal eszik, tehát gondolom nincsenek őrült fájdalmai), mégis úgy szenved, mint aki a halálán van, és épp csak arra vár, hogy megjöjjön a pap, feladni az utolsó kenetet. Basszus, nem túlzok, egész nap úgy nyögött, hogy egy kilencven éves öregember sírva könyörögne a receptért, fújtat, hánykolódik, és még sorolhatnám.

Szóval kérdem én, a férfiaknak ezt az anyaméhben tanítják vajon? :))

Volt egyszer egy játék...

...és aki azt hiszi elfelejtettem, az téved. Épp ma történt, hogy kitaláltam melyik játékosomnak mit fogok készíteni. Úgyhogy az elkövetkező hetekben ügyeskedni fogok, és amint kész vagyok az ajándékokkal, leírom itt, és akkor mindenkivel megbeszélem hogy kinek mikor hogyan juttatom el a meglepim.

Nagyon izgatott vagyok!!! Adni igenis nagyon jó! :)

Aki tud segítsen!!!

Anyafejnél találtam ezt a felhívást, és mindenkit megkérek, hogy ha tud, segítsen. Ha mással nem, hát licitálással. Ki tudja mi mikor kerülünk ilyen helyzetbe??

Licitálni, felajánlást tenni majd itt lehet.

Három éve...

/Azon tűnődtem, hogy az első házassági évfordulónkon Lackó már úton volt hozzánk, a másodikat egy gyerekkel ünnepeltük, a harmadikat a másodikkal a pocakban, ha ezt a metódust követjük, akkor egész szép számúra duzzadhatna a családunk. De bizton állíthatom, hogy nem fogjuk követni. :))/

Ja, és a mai évforduló jól kezdődött, mert Gábor nem ébresztett fel, hanem csinált magának szendvicset, én pedig fél kilencig aludtam. :) (Igaz, hogy hajnalban órákon át forgolódtam az allergiám miatt, de az mindegy is.)

Rólunk

Igazán szép napokat élünk mostanában, amibe csak az egyre súlyosbodó allergiám rondít egy picit bele. (Lassan tényleg elviselhetetlen méreteket ölt, éjjel alig tudok a bedugult orromtól aludni, és délelőtt alig térek magamhoz. Szedni csak homeos golyókat lehet, de semmi orrspray vagy ilyesmi. :( Viszont a kedvem azért ennek ellenére elég jó.)
Minden nap gyönyörködünk Lackóban, és igazán jókat nevetünk rajta, mert minden nap megörvendeztet minket valami aranyköpéssel, cuki hozzászólással. :) Gyönyörűen beszél, és nem csak szerintem, hanem mindenki szerint, aki hallja. Érthetően, választékosan beszél, nagyon bő a szókincse. :)
Amúgy meg minden nap ámulok, hogy milyen nagy fiú már, hogy elrepült ez a második év. Tök önálló, nem akar délután aludni (úgyhogy erőszakot alkalmazok), a 20 perces mesék lekötik (Mármint a tévében, könyvből csak képeket nézegetünk, a szöveg nem érdekli, pedig megvettem neki az Anna és Petit és a Bogyó és Babócát is. Amúgy a tévében csak cuki meséket engedek nézni neki, Micimackót, Manny Mestert, ilyesmit.), és már volt olyan, hogy a kirakat elé tapadt, mert megtetszett neki egy játék (duplo Villám McQueen). :)
A picurkánk is jól van, bár egyenlőre sok új infóm nincs róla. A méhszájam zárva, a héten megyek AFP-re, és csak 3 hét múlva ultrahangra. De minden rendben, egyre jobban érzem, hogy mozog, és szépen nő is, legalábbis a pocim nagyobb lett.
Azt hiszem most nem túlzás azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben velünk. Csak el ne kiabáljam...:)

Confessions

Aki egy picit is szereti Madonnát, annak kötelező megnézni a Confessions on a dance floor koncert felvételt. Imádom mióta először láttam pár éve, és valahogy nem tudok ráunni. A profizmus, a tehetség, a bátorság, a zene, a show...Minden tökéletes benne.

Három kedvencem kedvcsinálónak:

Ez csak azért, mert szép:



Ez azért, mert a visszafogott (?) erotika ami ebből a számból, és a táncból sugárzik, az számomra maga a szexualitás. Imádom. /Főleg a latin pasit, akivel Madonna táncol :)/ :



Ez meg maga a zsenialitás. Akárhányszor nézem, libabőrös leszek. Egek, az a táncoslány!!! :



Na jó, meg még egy ráadásnak, csak hogy lássátok mit értettem bátorság alatt...:



"I've learned that there's light even in the darkest places"

Bilin

Tisztességes férfi olvas a nagy dolog közben :)

Sikatatepcsi- avagy fény derül egy nagy rejtélyre

Lackó kb két hónapja mondogatja, hogy sikatatepcsi, és bár tanakodtunk, törtük a fejünk családilag, tippeltünk ezret meg milliót, egyszerűen nem tudtunk rájönni mi lehet az.

Aztán ma reggel hallgatjuk a rádiót, és ez a szám szól (She's got me dancing), mikor is az én csöpp drágám arca felderül, rám néz, és kijelenti, hogy "sikatatepcsi". Erre az én arcom is felderül, a fejem mellett megjelenik az a bizonyos kis lámpás, és boldogan felkiáltok: "Ez a sikatatepcsi???" Mire ő nagyon boldogan, sugárzó pofival, hálásan: "Ez a sikatatepcsi!!" Aztán csak örömködtünk percekig, még a Gábort is felhívtuk a jó hírrel. :))

Ain't no sunshine

Ain't no sunshine when she's gone.
It's not warm when she's away.
Ain't no sunshine when she's gone
and she's always gone too long
anytime she goes away.

Wonder this time where she's gone,
wonder if she's gone to stay
Ain't no sunshine when she's gone
and this house just ain't no home
anytime she goes away.

And I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know, I know, I know, I know,
I know, I know, I know

Hey, I ought to leave the young thing alone,
but ain't no sunshine when she's gone,
ain't no sunshine when she's gone,
only darkness everyday.
Ain't no sunshine when she's gone,
and this house just ain't no home
anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.
Anytime she goes away.

/És le vagyok döbbenve, hogy hányan dolgozták fel ezt a számot, olyanok, mint Tom Jones, Sting, Michael Jackson, Lenny Kravitz, Barry White, Lighthouse Familly. Nekem a Berry White féle tetszik amúgy a legjobban, de szinte mindenhogy imádom. :)/

Mai aranyköpés

Este pakolja a játékait (mert itt jegyezném meg, hogy nagyon jó kisfiú, és ha megkérem elpakol maga után):

-Rakom a rendet. Hova rakom a rendet?

:DDD

Kis pukkancs

Ha valamivel nagyon küszködik, és nem segítek, attól kap dührohamot, hogy nem sikerül.
Ha viszont segítek, akkor meg attól kap dührohamot, hogy segítettem.

Van rajta sapka, nincs rajta sapka tipikus esete. :)

Kis vicces

Lackó ma azt mondja nekem:

-Kindercsoki vagy anya! :)

(Remélem ezt úgy értette, hogy finom, édes... :DD És azt még nem is tudja, hogy ez mennyire igaz rám, hiszen tényleg még meglepi is van "bennem" :DD )

Változások

Tegnap épp a változásokat éltettem itt, és lám, akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire ráéreztem a dolgokra. Mert bizony hatalmas változások következnek az életünkben, és hogy jó vagy rossz dolgokat hoznak-e nekünk, azt nem tudom, de majd elválik. Mindenesetre most egyenlőre csak a rengeteg szenvedés és fájdalom érződik belőle, de hiszem hogy egyfelől a dolgok nem történnek ok nélkül, másfelől meg, hogy amit az ember egyik nap szenvedésnek él meg, az másnap hozhat megváltást és szebb jövőt.

Tudom, hogy ez így ködös, és én sem szeretem, ha valaki a blogján épp csak célozgat valamire, de többet most tényleg nem mondhatok a dologról, ellenben szerettem volna, hogy nyoma legyen.