Mostmár biztos, hogy óvodás lesz az én nagy fiam. Nem igazán várja, mindig megkérdezi, hogy ugye nem hagyom majd ott. Persze igyekszem őt lelkesíteni, hogy milyen jó lesz neki ott, hogy mennyi játék van, és milyen klassz dolgokat csinálnak majd. Egyenlőre úgy van vele, hogy hiszi, ha látja :)
Készülök az elválásra. Nem lesz könnyű.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Lehet hogy nem lesz könnyű, de utólag már mosolyogsz majd rajta. A világ rendjéről beszélünk elvégre...
Persze, ezt én is tudom, de azért az anyai szív másképp dobog picit... :) Meg aztán lassan 3 éve minden nap majdnem minden percében velem volt. Sok idő az :)
Megjegyzés küldése