Gyönyörűm

Pupákok

Tények

Újabban a diliház egy csendes, nyugodt hely az otthonunkhoz képest.

Én meg szörnyen frusztrált vagyok attól, hogy
a, Dorci non-stop óbégat valamiért (de tényleg minden túlzás nélkül mindig...)
b., Lackó mindenre csípőből válaszolja azt hogy NEEEEM!
c., a háztartás rohan, és én bármit teszek nem érem utol. Most is csak fél kézzel blogolok, a másikkal borsót pucolok.

Majd jövök, ha a helyzet bármelyik fronton változik, és lesz mivel büszkélkednem. :)

Hátizom erősítés

Fagyizni voltunk

Rajongók körében :)

Elhagytuk

A kispályát. Meg az öt kilót. :)
Bizony, a kishölgy 5005 gramm volt az esti pucérkodós mérlegelésnél. Szóval legalább van eredménye az éjjeli két evésnek. :)

Cukiság

Az milyen mocsokság már, hogy mikor Lackót végre lerakom aludni, akkor Dorcival hiába csinálok bármit, nem, és nem akar aludni, sőt vagy négyszer egymás után nyüsszög fel az egyre mélyülő álmomból, aztán mikor fölé hajolok dúlva-fúlva, puffogva, akkor annyira cukin mosolyog rám, hogy egyszerűen minden mérgem elszáll?? Csak az álmosság is múlna el egy mosolytól, akkor jobb lenne a közérzetem :)

Mikor az ember tényleg felnő...

Fura, hogy sem a diploma, sem a munka, sem a házasság, de még a gyerekeim születése sem váltotta ki belőlem azt az érzést, hogy én felnőtt vagyok. Most, mikor azon gondolkodom melyik oviba írassam a nagy fiam, és egészen felelős döntést kell hozzak, mint szülő, most érzem először, hogy bizony, végérvényesen, visszavonhatatlanul felnőttem. És ezt az érzést csak erősítette bennem mikor ma elsétáltunk az ovihoz, és körülnéztünk, és megcsapott az elválásunk szele. Nagyon fura lesz elengednem.

Nyafi

Hát ha a gyerekeimet nem is cserélném el egy átaludt éjszakára, de egy nagyobb összeget mostmár hajlandó lennék kifizetni érte. Lassan két hónapja nem aludtam többet egy huzamban négy óránál. Kezdek frusztrált lenni...

A testvérféltékenységről

Amiről azt hittem én naiv, hogy nálunk nincs. Hát pedig van. Lackó újabban csak azt mondja, hogy szereti a Dorcit, valójában azonban bántja, ha csak teheti, tehetné. Velem, velünk is dacos, mindenre zsigerből válaszolja, hogy nem, és sokszor tenyérbemászó a stílusa. Máskor persze továbbra is angyal, elképesztően kedves szövegekkel, finom ölelésekkel, meglátásokkal. :)
Azért még mindig azzal nyugtatom magam, hogy jobb, ha kiadja magából ezt az érzést, mint ha elfolytja. És drukkolok, hogy Dorci hamar megnőjön, hogy meg tudja védeni magát. Addig meg igyekszem résen lenni, és sokat imádkozni, hogy ne legyen baj! :))

Hat hetes és visszafelé fejlődik...

Na jó, nyilván nem fejlődik azért vissza, csak egy picit csalódott vagyok, mert pocsék éjszakáim voltak. Ugyanis a kisasszony újabban megint kétszer kel éjjel, és rengeteget fáj a hasa. (Tudom, nem szép, hogy mindig Lackóval hasonlítom össze, de ő ilyen korában már végigaludta az éjszakákat, és bár én ezt természetesen nem várom el Dorcitól, mert ahány baba annyi féle, azért az mégis jó lenne, ha legalább egyszer kelne, mondjuk hajnalban, aztán aludnánk szépen tovább reggelig. Jó, tudom hogy ez nem kívánságműsor.:) )
Amúgy meg napról-napra szebb, szerintem konkrétan gyönyörű, bár én tagadhatatlanul elfogult vagyok, és imádom, hogy van egy kislányom. :)
Tegnap voltunk ortopédián, és úgy találta a doktornő, hogy kötött a csípőízülete, ezért tornáztatni is kell, és terpeszbetétes pelust is kell hordania hat hétig. Továbbá azt az utasítást is kaptuk, hogy legyen többet hason, amit ő persze nagyon utál, de hát ha muszáj, akkor muszáj...

Ja, és szopja az ujját. Elolvadok, annyira cuki ilyenkor!!! :) Persze nem szeretném, hogy az ujját szopja, arról lehetetlen leszoktatni, de akkor is elképesztően aranyos :)

Nincs ihlet

Vagy történés nincs, vagy idő, vagy kedv, azért nem írok.
Pár info gyorsan, inkább csak magamnak, hogy később majd legyen nyoma:
-Ma voltunk Dorcival a kardiológián, mert a kórházban lassúnak hallotta a doki a szívverését, és bár a mi doktornénink nem hallott semmit, azért biztos ami biztos alapon kaptunk beutalót. De szerencsére tényleg nincs semmi baj. A kisasszony utálta az egészet, a pucérkodást, meg hogy úgy megnyomták a mellkasát azzal az uh-os fejjel, és úgy üvöltött, hogy zengett az sztk. :)
-Leszoktam az éjjeli fejésről, de még így is annyi a tejem, hogy nem tudok vele mit csinálni. A mélyhűtő felső fiókja már tele van anyatejjel, a kisasszony igénye meg egyenlőre nem nő. Viszont így, hogy éjjel nem kell egy fél órás fejéssel megszakítani a pihenés időt, egész kipihent kezdek lenni. 7 órákat alszom, majdnem egy huzamban... :) (Dorci 9 körül alszik el, majd 2-3 körül kel, aztán újra alszik 6-7 ig)
-Míg Lackó a kizárólagos anyatejes táplálás idején heti egyszer kakilt, addig Dorci még most is szinte minden evés után tele teszi a pelust, sőt, van hogy két evés között többször is. Mondtam az uramnak, hogy keressen munkát valamelyik pelenka gyárban, mert így ingünk-gatyánk pelusra megy.
-Lackó egy égetnivaló veszedelem kölyök lett. De Gábor mindig figyelmeztet, hogy ne panaszkodjak, mert én akartam ilyet. És valóban, szerintem egy kisfiú legyen haramia. Egész álló nap kertészkedik a Gáborral, kalapál, lapátol, tesz-vesz, és délután úgy jön be, hogy csupa kosz mindene, a kezét pedig különböző harci sérülések tarkítják. Lackó szemében az apja továbbra is hős, odavan érte, imádja. :)
-Gyönyörűen alakul a kertünk, Gábor rengeteget dolgozik rajta, de meg is van az eredménye: idén talán már ki tudunk majd ülni. :)
-A hangulatom ingadozó, hol iszonyúan boldog vagyok, hol meg levert, és szomorú. Gondolom a hormonok dolgoznak, vagy a jó ég tudja! De majd csak elmúlik ez is :)

Így (nem) alszok én

Az a jó a két gyerekben, hogy maximum tévedésből alszanak egyszerre.
Igaz ugyan, hogy Lackó az első egy hónap éjszakáit végigüvöltötte, viszont ha nappal aludt, akkor én is tudtam vele pihenni. Dorci az első perctől egy tündér, de egyrészt éjjel kétszer felkelni és fél-egy órára megszakítani (még mindig fejek éjjel is) az alvást nem túl pihentető, másrészt mostanában Lackó sokszor sír fel éjjel, és ilyenkor csak úgy alszik vissza, ha ottmaradok mellette, ami akár egy-másfél óra is lehet, harmadrészt meg Dorci valamilyen rejtélyes okból kifolyólag hajnal 4 és 5 között szeret kakilni, amit kb egy órás nyifikéléssel és nyöszörgéssel kísér.
A délutáni pihenés idejében pedig a kishölgy többnyire nem hajlandó aludni. Sőt, hogy bosszantson (mi másért??), az elalvást szigorúan a Lackó ébredését megelőző öt percre időzíti.
Úgyhogy mostanában konstans kialvatlan és ebből kifolyólag iszonyúan undok vagyok.
Persze ez nem panasz, mert imádom a két kis kakamatyit, és nem cserélném el őket egyetlen átaludt éjszakára sem. :)

Ez is lemaradt

Na és hogy milyen az én egy hónaposom? :)
-4300 gramm fölött van, 55 cm. (mikor megszületett: 3300 gr 52 cm)
-igazi csajszi. mert míg Lackó egy teljes hónapig, de lehet hogy még tovább is, végig üvöltötte a fürdetést-öltöztetést, addig Dorci szeret fürdeni és öltözködni az első perctől kezdve.
-zabagép. ha lehetne non-stop enne. délelőtt 3-4, délután 2 óránként eszik, éjjel viszont kibír 6 órát is.
-jó alvó. este 9-10 között eszik utoljára, aztán alszik 6-7 órát, majd újra eszik, de ezután már csak 3-4 órát bír ki. viszont többnyire gond nélkül alszik vissza éjjel. és emiatt különösen imádom. :)
-akaratos kis dög. :) nem igazán szeret csak úgy nézelődni, vagy alszik, vagy legszívesebben kézben ringatózna, és ha ez nem teljesül, akkor olyan cifrán tud óbégatni, hogy néha még levegőt se nagyon vesz.
-egyenlőre nem osztogatja a mosolyokat. bár már volt pár mosoly, azt nem mondanám, hogy egy kis mosoly album. :) bár szerintem még csak most kezd úgy igazán látni.
(Botond kérdésére a válaszom: ugyanúgy örültem a mosolyának, mint anno Lackóénak, csak valahogy hamarabb eljött ez a pillanat)
-cumizik. Lackó soha egyetlen percig sem cumizott.
-utál hason lenni, aludni is inkább oldalt szokott, csak nagyon kivételes helyzetekben alszik hason, ha előtte ájulás mélyen elalszik a mellkasomon, és úgy teszem le. (Laca szinte csak hason aludt az első 1-2 hónapban)
-erős. ügyesen tartja és emelgeti a fejét.
-és szép. vagyis gyönyörű. nekem a legszebb az egész világon. (persze csak a kislányok között... :)))

Lemaradt

A hófordulóhoz kép is jár, ezért ma készítettem párat. Íme:

Ezt meg csak azért, mert cukik együtt :)

Lackó pedig ilyen volt egy hónaposan:

Egy hónapos

Tündérbébi ma egy hónapos. :)
A középső unokahúgom épp nyelvet öltögetni tanítja, ő meg próbálkozik serényen. :) Tegnap két mosoly is összejött. Fontos dolgok ezek, na. :)