Karácsony után

Hát, vége megint. :( Valahogy minden évben olyan gyorsan szalad el az egész, pedig milyen sokat készülünk rá, és várjuk. Persze nem panaszkodom, szép volt, boldog, és olykor még meghitt is. Bár egyre jobban fogalmazódik bennem a gondolat, hogy másképpen kéne ünnepeljük, hogy még jobban át tudjuk magunkat adni az ünnepnek, és át tudjunk szellemülni, de talán majd jövőre, mikor már négyen leszünk, megjön a megoldás is.

Egyébként jól vagyunk, a kis picurkánk nő-növekszik, rengeteget mocorog, hatalmasakat hullámzik a hasam, de egy igazi kis rejtőzködő, mert ha meg akarom mutatni valakinek-és ebbe az apja is beleértve- akkor meg sem moccan, lapít mint az a bizonyos a fűben. :) Lackó is egyre többször odabújik, megpuszilja, de azért már most mutat némi féltékenységet, pl. ha Gábor megpuszilja, megsimizi a hasam, akkor rászól, hogy ne puszilja, vagy egyszerűen csak odafurakszik ő is. Amúgy is nagyon irigy korszakát éli, rosszul van, ha BÁRKI hozzányúl a játékához, könyörög, hogy menjünk vele játszani, de ha odamegyünk semmihez sem nyúlhatunk, mert azonnal ránk ripakodik.
Amúgy elég apás mostanában, velem rendre közli, hogy nem a barátom, és csak apát szereti, csak apa nyúljon hozzá, ő vigye aludni, miegymás. Kicsit tartok tőle mi lesz, ha én még ráadásul kórházba is vonulok egy pár napra, de azért remélem nem lesz gond. Sokat beszélünk erről, próbálom őt felkészíteni már most, hogy ne érje majd őt meglepetés. De nem hiszem igazán, hogy egy két éves gyereket fel lehet erre készíteni. Voltaképpen még én sem tudom mi vár ránk. :)

Mostmár biztos

Egészen biztos, hogy kislányunk lesz! :) Aki egy kis cuki-muki, húsos pofi, pisze nózi, és hogy úgy mondjam, nem egy apró teremtés, már most 1700 gr. :) És ezzel a mai vizsgálattal tényleg nagy kő esett le a szívemről, mert minden a legnagyobb rendben van vele, mindene megvan, és szép, egészséges, és mostmár ha valami miatt előbb is jön, egészen jó eséllyel indul, mert ez a súly már egész jelentős. :)ÉS be is fordult ügyesen, az orvos szerint már nem valószínű, hogy elmozdulna bármerre, már csak kisebb mocorgások vannak, komoly bútortologatás nem lesz :)

Szóval most nagyon boldog vagyok, jó volt Őt látni, és már várom, hogy ő is köztünk legyen teljes valójában. Izgatott vagyok, hogy milyen lesz egy kishölgy anyukájának lenni. :)

Ez zene...

...méghozzá a "hidegkirázós" fajtából!

Megjöttek!!!!

Ideértek a képek, és gyönyörűek, éppen ahogy elképzeltem. Sajna karácsonyig már nem mutatom meg, mert meglepetés lesz a szüleinknek, de azért egyet, a kedvencemet mégis megosztom veletek:
(Ugye milyen huncut rajta? És a tök jó az, hogy tényleg ilyen. :) Kata egy igazi varázsló! :) )

Levél a Jézuskának II.

Kedves Jézuska!

Úgy alakult, hogy az én drága férjem gyorsabb volt, mint Te, és születésnapomra meglepett azzal a könyvvel, amit az előző levelemben kértem tőled. Ezért gondoltam szólok Neked, hogy ha még nem késő találj ki valami mást a fa alá, mivel Te egy ötletes fazon vagy, ez biztosan nem jelent gondot! :)

Sok szeretettel és tisztelettel:

Tamcsi :)

Ui: Azért ha mégis ötlet kéne: egy ilyen gyűrű-fülbevaló párosnak nagyon örülnék (pl. fehérben, de ez a szürke is nagyon tetszik! :) )

Szülinapi kívánságok

Elhatároztam, hogy ezentúl minden évben leírom, hogy mit szeretnék elérni egy év alatt, mit szeretnék, milyen legyen az életem éppen egy év múlva. Gondoltam így év végén ez tök klassz, egyrészt mert nem baj, ha ki is mondjuk amit szeretnénk, másrészt mert vicces lesz minden évben visszaolvasni. Aztán felötlött bennem, hogy a szülinapomon fogom leírni, hátha a ez a nap megsokszorozza az energiákat, és valóban teljesülnek a kívánságaim. :)
Tehát, amit a következő évben szeretnék (kijelentő módban írom, mert valahol azt olvastam, hogy az Univerzumnak úgy kell címezni a kéréseinket, és hát ezen ne múljon már! :) ):
-Egy év múlva két egészséges, szép, kedves és okos, eleven kisgyerek anyukája leszek. Lackó imádni fogja a testvérét, úgy ahogyan én az enyémet, és a testvére is imádni fogja őt.
-Gáborral még mindig boldog és kiegyensúlyozott lesz a kapcsolatunk, szeretetben és tiszteletben élünk egymással, és a 7. éves hülyeség természetesen nálunk nem valósul meg. (Arra a babonára gondolok, hogy egy kapcsolat hetedik éve mindig vízválasztó, és nem a legboldogabb szakasz)
-Kevesebbet mutat majd a mérleg 20 kg-val.
-A családom minden tagja egészséges lesz, és boldog.
-Anyagilag sokkal stabilabbak leszünk mint most. Nem kérek sok pénzt, csak nagyobb anyagi biztonságot. Meg némi esélyt a tetőtér megépítésére. :)

Áldott állapot vs. terhesség

Valahogy ez az áldott állapot kezd napról-napra terhességgé válni. Tudom, hogy most jó néhányan felszisszennek, hogy ó, jaj, ilyet nem szabad mondani, meg örüljek, hogy babám lesz, és viseljem hősiesen, meg minden. És persze, én örülök is (nagyon), meg igyekszem viselni is, de a helyzet az, hogy csak az mondja ilyen szépelgőn, hogy ez áldott állapot, és nem terhesség, aki még sosem várt gyereket. Mert bizony így a harmadik trimeszterrel eljött újra a nyűgök ideje: állandóan fáradt vagyok, de éjjel már nem tudok pihenni, mert sehogy sem kényelmes, minden teendő után kb. ugyanannyit kell pihenni, mint amennyi időbe a dolog elvégzése telt, fáj a derekam, és a gyermek már van akkora, hogy bizony sokszor felszisszenek egy-egy mozdulatától. Lackó cipőjét egyre nehezebben tudom bekötni, a magaméról nem is beszélve (lehajolni meg sem próbálok, inkább leülök a földre, csak hát pl. utcán nem megy az ilyesmi ugye). Az állandósult aggodalmat már meg sem említem, mikor Lacust vártam egy nagy rózsaszín ködben lebegtem, eszembe se jutott, hogy bármi is nehéz lesz, vagy hogy bármi baj lehet, most meg? Lépten-nyomon aggódom valami miatt, meg lesz-e minden ujja, fog-e hagyni aludni, Lackó hogy fogadja majd, lesz-e elég türelmem, túléljük-e egyáltalán a szülést, vagy belehalunk mindketten (nem röhög!). Szóval érzelmek hullámzanak bennem folyton, az egyik percben boldog vagyok, és lelkes, a másikban meg búskomor. A család pasi része meg nem érti mi van (persze, mert sose dúltak benne így a hormonok, hülyeségeken meg nem aggódik, minek, ha én úgyis aggódok kettőnk helyett is mindenért?). Szóval ez van mostanában nálunk. A helyzet mondhatni nem rózsás, de lesz ez jobb is, ha máskor nem, hát jövő ilyenkor. :) Addig meg csak kibírjuk valahogy. :)

...

amikor vége az utolsó dalnak is
az utolsó hang is szétfoszlott már
magányos tárgyak az elhagyott színpadon
fölborult székek és konok homály
papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt
ki mondja meg, dalainkból mennyi maradt

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked

amikor vége az utolsó dalnak is
és a varázslat szétfoszlott már
mi lesz veled, ha egyedül hagy a zajos tömeg
sebzett vagy és te sem tudod, hol a helyed

maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mindig lehet, ha nem is tudod, ha nem is hiszed

Énekel

Boci boci tarka, se füle, se farka,
oda megyünk lakni, ahol megisszuk a tejet.

:DD

Mikulás, fotózás, dátha

A Mikulás megvolt, Lackó örült, bár csak mérsékelten, mert közben elöntötte az agyát a takony. :( A tanulság az, hogy valóban, még halkan sem szabad olyasmit mondani, hogy "már az idejét sem tudom mikor volt beteg", mert miután ez az ominózus mondat péntek este elhagyta a számat, vasárnap reggel már taknyodzott is. :) Amúgy egyenlőre úgy tűnik semmi komoly, csak a szokásos: pici láz-hőemelkedés, orrfolyás, nyűglődés.

Tegnap délelőtt pedig megvolt a fotózás is, amit ugye nyertem a facebookon, és nagyon klassz volt, tök jól éreztük magunkat, és azt hiszem nagyon szép képeket fogunk kapni, alig várjuk már. Én csináltam cserébe pár apróságot Katának, hogy azért mégse üres kézzel menjünk már, egyebek közt ezt az angyalt, meg egy karácsonyi sütis tányért, amit később mutatok meg. Remélem örült neki! :) Ha készen lesznek a képek, természetesen mutatom őket :)

Izgi

Életemben először voltam én a Mikulás, és teleraktam a kikészített kiscsizmákat kisvonattal, meg kártyával, meg csokival. És most nagyon izgulok milyen lesz a fogadtatás reggel... :)

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!

Minden bizonnyal észrevetted, hogy nagyon jó kislány voltam idén is, jószívű voltam, nyitott, igyekeztem legyőzni a gyarlóságaimat is. Nem mondom, hogy nincs még mit fejlődni, de igyekezni fogok jövőre is, ígérem. Mindent egybevetve úgy érzem megérdemelném ezt a könyvet karácsonyra, úgyhogy ha te is így gondolod, akkor tudod mit kell tenned. :)

Előre is köszönöm, maradok őszinte híved,
Tamcsi :)

Lájk

Lájkoljátok a hobbikuckót a facebookon! Itt tudjátok. :)

Happy ending

Na az az első éjszaka a nagy ágyban meg úgy volt, hogy ugye elég nehezen aludt el, majd éjjel felsírt, én szaladok be hozzá, és mit látok? Hát azt, hogy a földön fekszik, éppen ott, ahol a kiságya szokott lenni. Visszarakom őt az ágyba, de csak sír, és azt hajtogatja, hogy: "Nem tudok itt feküdni!!" :) Azt hittem megzabálom, a szívem majd megszakadt, hogy meg kell szokja ezt az új helyzetet, és -ékes bizonyíték képen arra, hogy az anyai hülyeség határtalan- már épp azon tűnődtem, hogy felébresztem a Gábort, hogy azonnal rakja össze a kiságyat. Szerencsére erre nem került sor, mert nehezen ugyan, de elaludt, és reggelig húzta a lóbőrt, aztán Gábor másnap meggyőzött, hogy nem fog belehalni ebbe az új helyzetbe, és hogy meglátom, hogy hamar megszokja. Aztán átraktuk az ágyat oda, ahol eddig a kiságy volt, és így már semmi gond, azóta minden éjszakát végigaludt, és reggelente nem jön ki, hanem még mindig kiabál, és megvár az ágyban.
Szóval azért minden jó, ha jó a vége :)

Beszélget a mamával

Mama: - Na és mesélj már valamit nekem, mi újság, hogy vagytok? Hol van az anya?
Lackó: -Anya színházba ment, a Timivej, meg a Misivej. Picit elgondolkodik, majd hozzáteszi: Mit kejj még mondanom?????

Tényleg ezt akarta

Ez a szám megy a rádióban, aminek ugye az utolsó sora az, hogy "mert tényleg ezt akartad..."
Mire Laca kikiabál a szobájából:
-Anyaaaa, Tamajaaaa!! Tényleg ezt akajta a bácsi.

:DDD

Valahogy

nem megy nekem ez az írás mostanság. Mert mikor lenne mit, meg miről, akkor nincs mikor, amikor meg lenne mikor, akkor meg nem jön az ötlet, a vágy.
Pedig el akartam mondani, hogy hogyan telt az a bizonyos első éjszaka, mert ezúttal nem volt minden teljesen zökkenőmentes, meg a játék is nagyon megrekedt, meg hogy voltam a Nemzetiben János vitézt nézni, meg hogy mennyire várom a karácsonyt, és hogy milyen klassz dolog a babavárós ünnepvárás, de valahogy nincs kedvem most. Mondjuk leginkább semmihez sincs, csak bekuckóznék az ágyba egész nap, és enni kelnék fel maximum. Ja, meg pisilni, mert ugyanis ez a drága gyerek megtalálta a hólyagom, megágyazott rajta, és nem mozdul, az istennek sem, ami azt eredményezi, hogy nagyjából fél óránként annyira kell, hogy majd megbolondulok tőle. Lackó ilyet csak az utolsó hónapban csinált például. :)