Hamár...

...ma ilyen piszok korán keltem, és még mindenki alszik, akkor írok arról is, hogy Dorci beindult. Az elmúlt egy-két hétben robbanás szerű fejlődésen ment át, főleg a mozgása terén. Egyedül ül, felül, kúszik, olyan gyorsan, mint a gyík, négy-kézlábazik, hintázik előre hátra, és állásba húzza magát (mondjuk még elég ingó-bingó rózsaszál). Ja, és tegnap kibújt az első fogacskája. Szabad szemmel még alig látszik, de már karcol. Élénken érdeklődik a szilárd táplálék iránt, -és bár Lackónál sose csináltam ilyet, mert utálom a pacsmagolást, -ha kenyeret adok a kezébe, tök ügyesen elmajszolja. (És a kis maradék darabot, ami az öklében marad, komoly harcok és hatalmas, keserves, szívet tépő zokogás árán lehet csak elvenni tőle.)
Egy dolog nem változik csak, és az az alvás. Kétszer minimum, de inkább háromszor kel éjjel, teljesen összevissza, kiszámíthatatlanul, napközben pedig nem hajlandó aludni, ha esetleg egy órát alszik egy huzamban, akkor megszólalnak a fanfárok. Hulla vagyok változatlanul.